Nem csak nehezíti, de igencsak veszélyessé is teszi a közlekedést a vidékünk fölé bekuckózott ónos szitálás függetlenül attól, hogy négy kerékkel vagy gyalogosan indul(na) útra az ember.

Hétfőn reggel a felsőboldádi gyermekek elkéstek a krasznabélteki iskolából, az iskolabusz ugyanis képtelen volt megbirkózni a falu dimbes-dombos utcáit beborító, szinte láthatatlan-vékony jégréteggel — segítséget végül nem a szokondi (bár közigazgatásilag oda tartozik a település), hanem a krasznabélteki önkormányzat nyújtott, pár zacskónyi só formájában, amivel felszórták az úttestet.

Nem szórták viszont semmivel a nagykárolyi Károlyi-kastély parkja körüli járdát (ami közterület és tisztán tartása az önkormányzat hatáskörébe tartozik), ahol a buszmegállóhoz tartók úgy lépdeltek, mintha hímes tojásokon járnának — az elcsúszást így sem sikerült mindenkinek kivédenie, az pedig már modern világunk közönyösségének számlájára írható, hogy voltak, akik a legkisebb segítségnyújtás nélkül, zsebre vágott kézzel nézték a jelenetet.

A meteorológusok előrejelzései szerint a következő napokban is dominálja időjárásunkat az ónos szitálás, melynek kialakulását az idézi elő, hogy a felső és alsó hideg légrétegek közé O °C-nál, a víz olvadáspontjánál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul, és ilyenkor a felső rétegben keletkezett hó a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos szitálásként érkezik a csapadék, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni; akár gyalogosan, akár gépjárművel közlekedjünk óvatosan s ne szégyelljünk segítő kezet nyújtani, ha azt látjuk, hogy valakinek szó szerint kicsúszik a lába alól a talaj.