November 22–23-án kétnapos rendezvénnyel Szatmárnémetiben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját a Román Televízió Magyar Adása. Az alábbiakban Mosoni Emőkét, a Magyar Adás főszerkesztőjét kérdeztük munkájukról és a jubileumi ünnepségről.

— A Román Televízió magyar nyelvű adását a román kommunista hatalom hozta létre, de mindig megtűrt intézményként tevékenykedett. A helyzet nem változott az 1989-es változások után sem, bár én jól emlékszem, hogy akkor nagy reményeket fűztek hozzá. A helyzet máig sem változott jobb irányba, de úgy-ahogy, ötven éve működik. Mi az oka annak, hogy a magyar adás megmaradt?

— Valóban, több tény is arra utal, hogy a Magyar Adás mind a mai napig megtűrt műsor. Példának okáért a sugárzási időpont alig változott az elmúlt mondhatni ötven évben, vagy ha igen, rossz irányba. Ma a Román Televízió fő csatornáján, a TVR1-esen közvetített Magyar Adás hétfőn és kedden délután 3 óra 10 perctől kezdődik. Teljesen világos, hogy ebben az időpontban aligha akad aktív ember, aki televíziózással töltené az idejét. A Magyar Adásnak és általában a kisebbségi műsoroknak kiutalt költségvetésről sem mondhatjuk el, hogy arról árulkodna: a Román Televízió prioritásként tekint a nemzetiségi műsorokra. A technikai felszereltségünk is hagy kívánnivalót maga után, kevés kivétellel rendszerint a maradékból kapunk, vagy saját eszközzel, illetve pályázott eszközökkel dolgozunk. Ezek tények. Ám az is tény, hogy az „állami” Román Televíziónak kötelessége a kisebbségek számára műsort sugározni. Tetszik, nem tetszik, kötelessége. Másfelől a mindenkori szerkesztőség magáénak tekintette ezt a műsort, és a végsőkig kiállt mellette. 1985-ben, amikor a diktatúra egyetlen telefonhívással szüntettette meg a Magyar Adást, a szerkesztőség kénytelen volt ugyan szétoszolni, de az első adandó alkalommal, a '89-es „forradalomkor” régi kollégáink, Boros Zoltán és Simonffy Katalin azonnal újraindították az ötéves kényszerszüneten levő adást. S a régi szerkesztőség pillanatok alatt felzárkózott, s rövidesen ki is bővült. Hasonlóan érzünk ma is, és erre példa a 2012-es, tömeges elbocsátásokkal járó átszervezés hosszadalmas időszaka, amikor gyakorlatilag hónapokig dolgoztunk teljesen költségvetés nélkül, otthonról hozott eszközökkel, s ezáltal, eltérően a Román Televízió többi szerkesztőségétől, új műsorokat tudtunk gyártani és közvetíteni. Összegezve tehát: az állami, közszolgálati televíziónak egyrészt kötelessége megjeleníteni műsorrácsában a nemzeti kisebbségeket, másrészt ők maguk, tehát mi magunk sem tágítunk ennek esetenkénti emlegetésétől. Szívügyünknek tekintjük ezt a nagy múltú műsort, ragaszkodunk hozzá, s ennek bizonyításáért mindent meg is teszünk.

— Tájékoztatnak, nevelnek, több kategóriában minőségi műsorokat készítenek és sugároznak, azaz közszolgálatot végeznek egy olyan korban, amikor egyre kevesebben vannak azok, akik számára fontos a minőség. Milyen a nézettsége ennek az adásnak?

— A Magyar Adás nézettségét nem igazán lehet mérni. Heti két alkalommal, és mindössze 2x90 percet sugárzunk például az 1-es csatornán, célközönségünk a magyar ajkú nézők, ám az ő körükben végzett felmérése a Román Televíziónak nincs. Nézettségi mérése van ugyan, de mint mondtam, a minta nincs tekintettel a Magyar Adás célközönségére. Egy ideje viszont az interneten is jelen vagyunk, YouTube-csatornánkon átlagosan 70 000 látogatóval számolunk, de ünnepekkor ennek akár a duplájával is.

— Értéket teremteni nagyon szép feladat, de az érték, az igényesség, a szakmaiság nem mindig felel meg a közízlésnek. Fel lehet-e venni a versenyt a kereskedelmi televíziókkal?

— Nem lehet és nem is kell felvenni a versenyt a kereskedelmi televíziókkal. Ez nem jelenti azt, hogy nem törekszünk nézettségre. Azt szeretnénk, hogy minél többen nézzék műsorainkat, de a cél valóban az, hogy bármilyen áron értéket teremtsünk. Az alacsony nézettség árán is.

— Ma már nagyon sok televíziócsatorna műsorai visszanézhetők. Önök tudnak ilyen lehetőséget biztosítani?

— Igen. A www.magyaradas.ro című honlapunkon bármikor visszanézhetők a már sugárzott riportok, a YouTube-csatornánkon az egész adás is visszanézhető, Facebook-oldalunkon pedig élőben közvetítjük a teljes adást.

— Milyen mértékben vannak jelen az adásokban Szatmár megyei hírek, tudósítások és riportok?

— Szatmárnémetiről és környékéről elég sok riport és beszámoló készült csak az elmúlt pár évben is. Hadd említsem meg az Utcazene-fesztiválokat, a Kölcsey gimnáziumról szóló iskolariportot, a Muhi István notesze című portrét, továbbá egyházi tematikájú riportjainkat, a Görögkatolikus magyarok I. Hitvallás és nemzetiség címűt, vagy a Hám János püspökről szóló, illetve a Boldog Scheffler János Központról szóló riportokat. Színházi beszámolóinkban is jelen van Szatmárnémeti, A Sirály, a Helló, doktor Mengele! vagy az Interetnikai Színházi Fesztivál Szatmárnémetiben, hogy csak egy párat említsek. S most, hogy a szatmári színházat is meghívták végre az Országos Színházi Fesztiválra, jelen voltunk, és forgattunk bukaresti előadásán. Az erről szóló riportot kedden, november 5-én sugározzuk. Ezek mind nagyobb lélegzetű anyagok, rövid műfajt, tehát híreket, tudósításokat heti műsor lévén tán értelmetlen lenne műsorra tűzni, éppen romlandóságuk miatt. Forgatunk Szatmárnémetiben és környékén is tehát, de nyilván lenne még hely…

— Szatmárnémetiben ünnepelik a magyar adás fennállásának ötvenedik évfordulóját. Mi ennek az oka, miből áll az ünnepi program?

— Kétnapos rendezvénnyel emlékezünk meg az ötvenedik évfordulóról. November 22-én, pénteken este 6 órától vetítéssel egybekötött közönségtalálkozót tartunk az Iparosotthonban, az első Magyar Adás napra pontos évfordulóján, november 23-án pedig ünnepi gálaműsort az Északi Színházban. Ezúton is megköszönném az önkormányzat, illetve az Északi Színház partnerségét, hathatós támogatását. A végleges program még kidolgozás alatt van, nem történt meg minden meghívott fellépővel a végső egyeztetés, ezért egyelőre nem beszélnék még erről, ám azt már el tudom mondani, hogy tartalmas, szép műsort tervezünk mindkét napra, s reméljük, hogy sikerül majd felkelteni a szatmárnémetiek érdeklődését.

Elek György