Megfigyelték-e már, hogy a gyerekek sohasem játszanak — főként egyedül — a szoba vagy az udvar közepén, hanem keresnek maguknak egy szűk teret, ahol meghúzódnak? Ha túl nagy a tér körülöttük, nem érzik otthonosan magukat, megpróbálnak korlátokat és határokat szabni, mert úgy érzik biztonságban magukat. Felnőttkorban sem jelent szabadságot a határtalanság. Az otthon, a haza nem lehet egy végtelen tér, az otthonnak, a hazának vannak határai. Ma már megváltoztak a viszonyok, maguk az országhatárok is megszűnőben vannak, végtelenné, bejárhatóvá vált a világ, nincs helyhez kötöttség, mindenki maga dönthet, hogy hol választ otthont, hazát. Mindez akkor jutott eszembe, amikor húsvét előtt tömegesen jöttek „haza”, majd az ünnep után mentek „haza” azok az innen elszármazottak, akiknek a gólyákhoz hasonlóan két hazájuk van. A nagyobb élettapasztalattal rendelkező emberek számára fontos, hogy legyenek körülöttük fix pontok. Nem az otthon szűkösségétől félnek, hanem a behatárolhatatlanságtól.

Azok, akik azt hiszik, számukra az a jövő, ha minden határt maguk mögött hagyhatnak, előbb-utóbb az egyedüllétbe tévednek. Egy nagyon érdekes helyzet alakult ki korunkban. A hosszú időn át létező, sokszor hátrányos helyzetet teremtő határoktól többnyire megszabadultunk, de ebből következően más nehézségek adódnak. Azok, akik normalizálni akarják az életüket, maguk kell megteremtsék sorsuk határvonalait.

Az otthon és a haza összetartozik. Nem lehet senkinek sem két otthona és két hazája. Az otthon és a haza az, ahol őseink sorsa folytatódik, és utódaink sorsa elkezdődik. Számtalan esetben bebizonyosodik, hogy éppen a határtalanság az, ami szabadságunkat fenyegeti. Ma már közhelynek számít az a mondás, hogy aki elhagyja szülőföldjét, az gyökértelenné válik, még akkor is, ha időnként hazalátogat. Az viszont tény, hogy az új otthon, az új haza keresése — történjék az bármilyen ok miatt, bármilyen meggondolásból — olyan, mint a szerencsejátékos próbálkozása: a győzelem reményét a veszítéstől való félelem erősíti, de nem volt még olyan szerencsejátékos, aki mindig nyert.

Elek György