Vasárnap telt ház előtt, dupla előadással — délután és este — léptek fel városunkban Magyarország ismert és elismert művészei Szabó Magda Abigél című ifjúsági regényének színpadi adaptációjával. A színdarabot vastapssal jutalmazta a közönség.

A vastaps fogalma már jól ismert Szatmárnémetiben. Nem egy hazai vagy magyarországi fellépőt jutalmazott már hasonlóval a nagyérdemű. Az álló vastapsot azonban — ami az esti előadást követte — eddig kevesen érdemelték ki. A magyarországi sztárszínészeket felvonultató Abigél című előadás szereplőinek viszont sikerült ez. Sokan ismerik a történetet. Van, aki Szabó Magda regénye alapján, és van, aki annak idején a filmkockáknak köszönhetően ismerte meg Abigél legendáját s az elkényeztetett gimnazista lány, Vitay Georgina történetét. Ha pedig volt olyan, aki vasárnap estig nem hallott a regényről, nem látta a filmet, annak a mű színpadi adaptációja tökéletesen segített megérteni a történetet. A néző visszakapta azt a hangulatot, amit a könyv olvasása és a film nézése alatt érzett. Átérezte azt a fájdalmat, elkeseredettséget, amit Gina érzett akkor, amikor édesapja, Vitay tábornok elvitte őt a Matula lánynevelő intézetbe. A Szakszervezetek Művelődési Házában helyet foglaló néző is igazságtalannak érezte, hogy Ginát kiszakítják a megszokott nyugalmas életéből. Dúl a háború, de Gina ennek súlyosságáról mit sem sejtve arra gyanakszik, hogy édesapja nősülni akar, és ezért távolítja el őt otthonról. Az Abigél nem csak egy dráma. Két világ találkozik a műben. Miközben egyre több ifjút küldenek ki a frontra, s egyre több olyan hír érkezik, hogy elveszni látszik a háború, megismerhetünk egy felszabadult, önfeledt, boldog világot, melyben olyan hetedik gimnazista lányok élnek, akik az ország legszigorúbb tanintézményében is megpróbálnak vidám, a korukhoz illő életet élni. Ebbe a világba csöppen bele Vitay Georgina, akinek alakját Bugár Anna jeleníti meg. Bánfalvy Ági színészképző stúdiójának növendéke olyan hitelesen alakította a bakfis gimnazistát, hogy azt is mondhatnánk, Szabó Magda róla mintázta Vitay Georgina személyét. Vitay tábornok, azaz Trokán Péter letisztult profizmusa segített közelebb vinni a nézőt az 1940-es évekhez, a második világháborúhoz. Kitűnően alakította a kétségbeesett, féltő apa szerepét, aki a saját életét is kockáztatja, de a legfontosabb a lánya biztonsága. Gina valóban a legszigorúbb iskolába került, de a kezdeti nehézségek és a „kiszabadulására” tett sikertelen kísérletek sorozata után megértette, hogy a Matulában élő komoly, már-már bigottnak tűnő pedagógusok valójában segítőkész, kedves emberek. Isten angyalai, akik mindig megjelennek, ha baj van. Akkor is, amikor a báránybőrbe bújt farkas feltűnik a kis Gina életében. Kuncz Ferenc (Hujber Ferenc) a hatalomért mindenre képes, még arra is, hogy elárulja a hazáját, s egy nagyobb elismerés, kitüntetés miatt átálljon a másik oldalra. Személyes sármját felhasználva hamar bizalmába férkőzik a naiv Ginának.

A mű üzenete

A néző valóban érzi, hogy ez a kislány a szeme előtt válik felnőtté. Megérti, hogy az édesapja nagyon szereti őt, s csak azért szakította ki a régi, jól megszokott környezetéből, hogy biztonságban tudja. A néző Ginával együtt örül, amikor az osztálytársai végre befogadják őt, amikor karácsonykor mosolyt varázsol Torma Piroska (Kiss Ramóna) arcára, aki neki köszönhetően már nem egyedül ünnepli a Megváltó világrajövetelét. A nagyérdemű valóban Georginával együtt ismeri meg Abigél legendáját. A kezdetben csak egy „ócska szobor” végül Gina életét menti meg. Időközben rájön, hogy az addig a Matulából való szabadulást jelentő szerelem igazából álca, hazugság. Tudatosul benne, hogy Zsuzsanna testvér (Gregor Bernadett), Horn Mici (Bánfalvy Ági) és Kőnig tanár úr (Schlanger András) valójában a biztonságot, az életet jelentik a számára. Bánfalvy Ági, az előadás egyik producere, Horn Mici megtestesítője lapunknak elmondta, az Abigél a méltóságteljes életet, a szeretetre és az egymásra való rátalálást jelentheti a mai ember számára. A művésznő szerint a második világháború alatt játszódó történet segítségével a mai ember megérti, hogy akármi is történik, meg kell őriznünk az értékeinket, emberségünket, s mindezt át kell tudnunk adni másoknak is.

Botos István