Október 25-én Szatmárnémetiben láthatja a közönség A kaktusz virága című zenés komédiát, melyben Hujber Ferenc és Détár Enikő lesznek a főszereplők. Előbbivel beszélgettünk a darabról.

— Idén másodszorra vendégszerepelsz Szatmárnémetiben. A márciusi Abigél című színdarab annyira nagy népszerűségnek örvendett, hogy dupla előadásban játszottátok, telt ház előtt. Hogy érezted magad nálunk, milyen volt a szatmári közönség?

— Nagyon közel állt a szívemhez mindaz, ami itt fogadott minket. Az a nyíltság, szeretet, az a csoda, ami Szatmárnémetiben fogadott minket, nagyon ritka manapság, nem terem minden bokorban. Ez Budapesten nem tapasztalható, ahol szerintem nagyon sok kiégett ember él. Ezért is tartozom köszönettel az itteni embereknek, és megerősítem, boldogan térek vissza a városba.

— Az előbbi „jelenségnek” az is lehet az egyik oka, hogy az itteni közönség kevés színdarabot lát ismert, elismert színészek előadásában, sztárszereposztásban?

— Igen, sokszor használják ezt a kifejezést, hogy sztárszereposztás. Én inkább azt mondanám, igazi, élő, nincs benne semmi kamu. Egyszerűen csak elmegyünk, magunkat adjuk, úgy játszunk, amilyenek vagyunk, ezt pedig meghálálja az itteni közönség. Hangsúlyozom, a vidéki vagy a határon túli közönség sokkal tisztább, mint a budapesti. Én pedig örülök, hogy ilyen emberekkel találkozhatom.

— Az erdélyi színtársulatok gyakran vendégszerepelnek Magyarországon. Minden bizonnyal neked is volt már lehetőséged, alkalmad megtekinteni egy-két vendégelőadást. Mit gondolsz az erdélyi, a romániai magyar színházról?

— Számomra nincsenek erdélyi magyarok, romániai magyarok. Számomra csak magyarok léteznek, akik mindannyian a barátaim, testvéreim, akik az én nyelvemet beszélik. Budapesten európaibb színházat csinálnak, Erdélyben ösztönösebb, őszintébb színházról beszélhetünk. Én pedig az utóbbit választom.

— Ezúttal egy sokkal vidámabb előadással térsz, tértek vissza hozzánk, mivel október 25-én A kaktusz virága című vígjáték-musicalben láthat téged ismét a szatmári közönség, többek között Détár Enikő oldalán. A darabban pedig nem mellesleg Szenes Iván dalai is felcsendülnek majd. Mire számíthatnak a nézők?

— Ez egy prózai darab, dalos és táncos betétekkel. Meg kell hogy védjem a vígjáték-musical státusát, mert ugyanolyan komolyan, átéléssel, alázattal kell játszania egy színésznek az ilyen műfajú darabokban is, mint ha egy Shakespeare-darabot adna elő. A vidéki, határon túli közönség imádja az előadást, és sokszor megjegyzik, hogy ők nagyon ritkán látnak ehhez hasonlót színházaikban.

— Minden színdarabnak van egy üzenete, tanulsága. Mivel maradhat a közönség A kaktusz virága című vígjátékmusical végén, egy olyan darab végén, melyben a szereplők egyik hazugságból, lehetetlen helyzetből csöppennek bele a másikba, és az általad megformált Julien bevet mindent, hogy megszerezzen egy nőt magának?

— Pontosan ez, amit mondtál, hogy bevet mindent annak érdekében, hogy megszerezzen egy nőt magának, és nem veszi észre, hogy az a nő, akire szüksége van, nem az, akiért harcol, hanem az, aki már 15 éve mellette van, de még nem vette észre, hogy mennyire fontosak egymásnak. A címszereplő hölgy elmondja a darab végén, hogy a Loire menti völgyeket szeretné meglátogatni, és valóban a távoli vidékek néha tényleg vonzóbbak, kívánatosabbak, de néha nem árt, ha az ember a közvetlen közelében is körülnéz. Én is ebben hiszek. Ez a darab üzenete.

— Nagyon sok színházi darabban, filmben láthatott téged eddig is a közönség, és minden bizonnyal ezt a jövőben sem kívánod abbahagyni. Beszélj, kérlek, a terveidről, munkáidról.

— Több színházi darabban szerepelek majd a közeljövőben. Ezen kívül hamarosan megkezdődik a Kölcsönlakás című vígjáték forgatása. És nem utolsósorban nemsokára megszületik a kislányom, aminek köszönhetően nagyon boldog vagyok, imádok hazamenni, és nagyon várom már a kislányomat.