A Helikon irodalmi folyóirat szerkesztői pénteken szatmári olvasóikkal találkoztak az Ács Alajos Játékszínben. Az irodalom szerepéről és távlatairól szóló találkozón megvitatásra került a meztelenség és a trágárság létjogosultsága az irodalomban és a színházban.

Mureşan István, a MIK szatmárnémeti szervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket és hangoztatta a fiatalok irodalmi és kulturális érdeklődésének fontosságát. Kereskényi Sándor irodalomtörténész, a találkozó moderátora bevezetőjében elmondta, hogy a Helikon irodalmi folyóirat 1990 után nagyon sok kezdeti nehézségen, váltási kísérleten ment keresztül. A neve kötelezte arra, hogy valami erdélyi értelemben vett nagyon klasszikusat mutasson fel, ugyanakkor az irodalom iránt érdeklődők, főleg a fiatalok már abban az időben a Helikont olyan irányba mozdították el, ami mindenképpen egy késő modern, egy modern utáni, még modern vagy posztmodern állapotot jelölt. Ilyen értelemben volt egy Szilágyi István-korszaka, utána kialakult egy Karácsonyi Zsolt-korszak.

Karácsonyi Zsolt főszerkesztő bemutatta a találkozón részt vevő munkatársait. Kifejtette, hogy 1990-ben, amikor a Helikon névre esett a választás, akkor az Erdélyi Helikonra gondoltak, de a fontos az, hogy már az Utunkban is mindig is jelen volt az, hogy a fiatalokra oda kell figyelni. Abban a pillanatban, amikor a Helikon elindult a maga útján, a Helikon Évkönyv a fiatalokra figyelt. Ma már túl a Nagy Kilometriken, a lap egyre inkább foglalkozik a képzőművészettel, a filmmel, a színházzal, a komolyzenével, ettől az évtől kezdve már önálló képregényrovata is van.

Ezt követően a Helikon szerzői olvastak fel írásaikból. Már a bevezető elején kiderült: irodalmunkban mára a tematikus és műfaji értékek a csoportérdekek befolyása alá kerültek. Bréda Ferenc filozófus–költő ezt azzal érzékeltette, hogy Karácsonyi Zsolt költészetéről parodisztikus kritikát mutatott be, rámutatva a mai erdélyi irodalmi kánon sokszor humoros ellentmondásaira is.

Kereskényi a beszélgetést nagyon emelkedettnek, patetikusnak nevezte, ami mintegy visszanyúlt a görög tragédiák emberszemléletéhez. Egy ilyenfajta kép bontakozott ki az irodalomról, a kultúráról és a történelemről annak alapján, ami elhangzott. Ugyanakkor volt egy érdekes stiláris disszonanciája, olyan szempontból — és itt meglátszott, hogy mennyire kiváltságosabb emberek a költők, mint a politikusok —, hogy elhangzott az a szó, ami miatt nemrég egy politikusnak azonnal le kellett mondania. Itt az a szó nagyon markánsan, nagyon üzenetszerűen hangzott el.

Kereskényi feltette a kérdést: hogyan lehet megélni világunknak ezt a kettősségét? Gondolt itt az antikvitásra és a modernségre. Nyilvánvaló az, hogy napról napra bennünk is felszámolódik egy értékrendszer, ami visszavezethető az antikvitásig, ugyanakkor megpróbálunk beemelni olyan dolgokat, amelyek tűnhetnek naturalistának vagy bárminek, de mindenképpen arról szólnak, hogy a lelkünk mélyén ott vannak ezek az alapértékek.

Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője úgy vélte, hogy az irodalmi művekben bármit le lehet írni. Az alpári szavak mindig benne voltak az irodalomban. Itt inkább az a kérdés, mennyire fontos az, hogy ezt leírja a költő, mennyire nem tehet mást. Vannak olyan helyzetek, amikor nincs más megoldás, le kell írni.

Kereskényi erre úgy reagált, hogy az igazság kimondása egy felelősség. Tulajdonképpen az igazságot mondta ki Vasile Rus miniszter is, de tőle ezt felelőtlenségnek vették.

Bréda Ferenc szerint, aki irodalmi körre jár, az tudja, hogy ott milyenek a szabályok. Amit ott lehet, azt a nagyközönségnek nem lehet. Az irodalomba belefér a trágárkodás, ha az funkcionális. Fontos a kontextus függvénye. Olyan melléfogásokat az író is elkövethet, mint a miniszter, akinek két szóért le kellett mondania, viszont a helyzethez viszonyított hozzáállásáért a miniszter tényleg nem engedhet meg ilyet magának. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy sok mindent fel kell adni és sok mindent meg kell tenni azoknak, akik külföldön próbálnak szerencsét, de ezt egy miniszternek nem így kell kifejeznie. Kereskényi hozzátette: ha az író nem százszázalékosan, ugyanakkor a hagyományok és a jövőbeli értékhorizont szempontjából egyáltalán nem funkcionálisan használja a „trágár” szavakat, akkor devalválja a saját művészetét.

Fischer Botond költő, prózaíró szerint a költőnek és az írónak a legnagyobb felelőssége az őszinteség.

Horváth Előd Benjámin hozzáfűzte, hogy ezeket a szavakat mindig használták, és nem szabad elfelejteni, hogy a szitokszó azért lett szitokszó, mert egy olyan funkciója lett. A legtöbb szitokszó eredetileg nem ilyen funkcióval bírt. A nyelv egy állandóan változó, alakuló, dinamikus dolog. Az írás egy önmagammal való értékegység, a közhellyel nem az a baj, hogy nem igaz, hanem az, hogy nem őszinte, mert az már egy olcsó megoldás, vélte Horváth.

Most, amikor az embernek minden szempontból nehéz megtartania magát, szinte egy olyan vízben úszunk, amelyik mocsárhoz hasonlít, lefelé húzza az embert és nem dobja fel, mi adhat erőt az embernek ahhoz, hogy állandóan vizsgáztassa magát őszinteségből? — tette fel a kérdést Kereskényi.

Horváth Előd Benjámin elmondta, minden embernek elsősorban önmagával kell szembenéznie ahhoz, hogy megerősödjön és a benne lévő tabukat feloldja, még akkor is, ha fél azoktól. Ha valamihez tartjuk magunkat, akkor mindegy, hogy mi történik a külvilágban, nem befolyásolnak a hatások, mutatott rá.

Színházi meztelenkedés

Fischer Botond szerint ha az antik kultúrát nézzük, a meztelenség és a pornográfia szerves része volt annak. Ha az antik kultúra értékeire hivatkozunk, akkor a meztelenséghez a saját fizikai emberségünkhöz való egészséges viszonyra is hivatkoznunk kell, mint az antikvitás értékére. A meztelenkedésnek van esztétikai funkciója.

Horváth Előd Benjámin költő hozzátette: a színházi meztelenséggel akkor van probléma, amikor önkényesen teszi bele a rendező az előadásba. Bréda Ferenc a színházi előadások eladhatóságával magyarázta a jelenséget, szerinte a színházban a meztelenség egy kötelező műsorszám.

Az eseményen megjelent tollforgató fiatalok kéziratokat adtak át véleményezésre Horváth Előd Benjáminnak, a Nagy Kilometrik rovat új szerkesztőjének.

Elek György