Madách Imre halhatatlan művében, Az ember tragédiájában, amikor az angyalok kara dicsőíti a teremtett világot, Lucifer az egyetlen, aki kimondja, hogy ez a világ nem tökéletes: „Az ember ezt, ha egykor ellesi,/ Vegykonyhájában szintén megteszi” — jelenti ki a tagadás szellemét hordozó Lucifer. Az ember — igaz, hogy drága áron — megkapta a tudás megszerzésének a lehetőségét, a szabadság lehetőségét, de azóta is „Végzet, szabadság egymást üldözi,/ S hiányzik az összhangzó értelem”. Legapróbb életünkben, szürke hétköznapjainkban is gyakran tapasztaljuk, hogy „… hiányzik az összhangzó értelem”. Csak az tud jól élni, akinek sikerül ellesni az „összhangzó értelem” tudományát, mert hiába nem tartotta tökéletesnek Lucifer a teremtett világot, hiába nem tartják tökéletesnek sokan ma sem, ez a világ jól működő szabályok szerint alakult ki. Ha valami rosszul működik, az annak a következménye, hogy valamit rosszul lesünk el, rosszul használjuk, vagy Luciferhez hasonlóan nem vagyunk hajlandóak elfogadni, talán épp azért, mert nem a mi vegykonyhánkban jött létre az a szabály, az az elv, aminek figyelembe vételével, betartásával lehet csak működőképes a rendszer. Az ember nagyon sokszor beleesik abba a hibába, hogy úgy érzi, azt hiszi, az ő vegykonyhájában állnak össze a törvények és a szabályok, azokat kellene mindenkinek betartania, a problémák viszont mindig abból adódnak, hogy mindenki a saját véleményét akarja axiómaként elfogadtatni. Ha mélyebben átgondoljuk a dolgokat, arra is rádöbbenhetünk, hogy nem csak az „összhangzó értelem” hiányzik, hanem úgy akarjuk működtetni a rendszert, hogy kiszedünk belőle létfontosságú alkatrészeket. Azt akarjuk, hogy csapágy nélkül forogjon a kerék, sokszor vakablakon akarunk kilátni, szárnyak nélkül és megkötözött lábakkal akarunk repülni, a nagy nehézségek árán megszerzett tudást sem akarjuk felhasználni, hanem azt a halhatatlanságot sírjuk vissza, amiről önként mondtunk le, vagy lemondunk a még létező reménysugarakról. Még mindig fülünkbe cseng: „Az ember ezt, ha egykor ellesi,/ Vegykonyhájában szintén megteszi”. A tudás megszerzése és a halhatatlanság elvesztése után miben reménykedhet az ember? Abban, hogy vegykonyhájában olyan világot hoz létre magának, amiből nem hiányoznak az alkatrészek. Egy ilyen világ megteremtésének titkait kell ellesni, és ha megvan, nem mondani le róla egy almáért.

,,...mit vársz mást egy műkedvelőtől”? - kérdez

Elek György