— Milyennek látja a véget érő tanévet?

— Egy szóval fejezném ki magam, összetettnek. Számomra a tanév fele szaktanfelügyelőként telt el, a hagyományosnak mondható tevékenységekkel, szakellenőrzésekkel, pedagógiai körökkel, a második félévben egészen más oldalról, pozícióból dolgoztam, hiszen szaktanfelügyelőből helyettes főtanfelügyelővé neveztek ki, és elmondhatom, másfajta ennek a területnek a felelőssége. Itt egy rossz döntés egyből nagyobb szférát érinthet, mint a korábbi tisztségemben. Érdekes volt az új tisztség, ez teljesen új feladatkörrel jár, az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz. Elsősorban közvetlenül az igazgató kollégákkal tartom a kapcsolatot s rajtuk keresztül a pedagógusokkal. Az intézményvezetők nagyon remek emberek, vannak terveik, ötleteik, és támogatnak, ez egy nagyon pozitív élmény számomra. Tudtam én ezt eddig is, de most másként élem, tapasztalom meg. Szeretném, hogy a következő tanévben még kevesebb bökkenő legyen, hogy úgy induljunk a szeptemberben kezdődő tanévben, hogy mindenhol meglegyenek a betervezett osztályok, csoportjaink, magyar tagozaton elsősorban, hiszen az fájó pont, ha gondok vannak. Ugye minden egy folyamat, s ha nem lesznek meg a betervezett osztályok, az a magyar pedagógusokat is negatívan érinti, és azt szeretnénk elkerülni.

Jó lenne, ha visszazökkennénk teljes mértékben a normalitásba, hogy egy kicsit jobban fel tudjuk pörgetni az életet az oktatáson belül. Hiányoznak azok az események, melyek a vonzóbb oldalát mutatták meg a tanügyi rendszernek, a sikeres gyerekek jutalmazása, szakmai bemutatók, workshopok, melyek hasznosnak bizonyultak, a klasszikus formában zajló pedagógiai körök. Ezek mind olyan tevékenységek, melyekre nemcsak szakmailag van szükségük a pedagógusoknak, hanem mentálhigiénés szempontból is, és ez az eltelt több mint másfél év, úgy gondolom, itt vett el nagyon sokat, és ezt szeretnénk visszapótolni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének voltak arra vonatkozó elképzelései, hogy különböző programokat szervezzünk a pedagógusuknak, akár pedagógusbált, akár más típusú eseményeket. Különböző típusú programokat szeretnénk a pedagógusoknak szervezni annak érdekében, hogy jó hangulatban kezdődjön és teljen a tanév, mert ha jó a hangulat, ha jól érzi magát az ember, akkor hiszem azt, hogy többet tud nyújtani, s ha többet tud nyújtani, akkor a diák többet tud teljesíteni, és ez a fontos.

— Milyen változást eredményezett az új tisztség? Melyek voltak a nehezebben megvalósítható feladatok?

— A tanfelügyelőség úgy van meghatározva, mint szabályozó és irányító intézmény, és ez a főtanfelügyelő-helyettesi tisztségemből teljes mértékben így is látszik, így történnek a mindennapi dolgok. Amíg a szaktanfelügyelők a szakellenőrzések kapcsán kapcsolatba kerülnek magával a szakmával, itt egészen kívülről vagy fentről tekintünk az egészre. Szaktanfelügyelőként a terepmunka a szakmáról szólt, akár fokozati ellenőrzéseken, akár intézményszintű ellenőrzéseken voltunk. Helyettes főtanfelügyelőként a menedzsment területért felelek, ami azt jelenti, hogy az iskolahálózat tartozik hozzám, ugyanakkor a véglegesítő vizsga, illetve a címzetesítési vizsga lebonyolításáért is én felelek, illetve a pedagógusok mobilitásáért, azaz mindenért, ami a tanerők mozgásához tartozik.

Mire én márciusban ide kerültem, az iskolahálózat és a beiskolázási terv már ki volt dolgozva és el lett küldve a tanügyminisztériumnak, majd némi módosítással megkaptuk a jóváhagyást a végleges számokról. Volt némi módosítás, és ebből adódott egy kis kellemetlenség, hiszen a minisztérium nem hagyott jóvá annyi osztályt, amennyit az iskolák javaslatai alapján mi Szatmár megyei szinten kértünk. Ezt követően közölni kellett az iskolákkal a minisztériumi határozatot, el kellett dönteni, hogy akkor melyik iskolától legyenek ezek az osztályok megvonva. Különböző oktatási szinteken kellett megoldani ezt a csökkentést, többnyire a középiskolában, esti tagozatos, illetve látogatás nélküli osztályokat vontak meg, általános iskolai szinten egy iskolától vettek el 18 helyet. Azt tudni kell, hogy a tanügyminisztérium a beiskolázási terv és az iskolahálózat jóváhagyásakor mindig az előző tanévi megvalósítást veszi alapul. Ez úgy működik, hogy a tanintézmények mindig több osztályt igényelnek, ám valójában szeptember közepén látszik az, hogy mit sikerült megvalósítani a tervből, és akkor az egy kiindulási pont a következő tanévre vonatkozóan. Végül is jól jártunk, nem vontak meg osztályokat a középiskolákban nappali tagozaton, a kezdő — előkészítő, ötödik, kilencedik — osztályoknál, de eleve úgy volt a dokumentum helyi szinten kidolgozva, hogy alaposan áttanulmányozták az adatokat.

A Szatmár Megyei Nevelésügyi Erőforrás- és Tanácsadó Központ (CJRAE) egy tanulmánykutatást végez minden évben a nyolcadikos diákok körében a továbbtanulást illetően, melyet összevetünk a diáklétszámmal, és ez alapján lehet a kilencedik osztályokat igényelni, tudjuk, hány osztályt kérhetünk. Hiába kérik a líceumok a 6–7 kilencedik osztályt sorra, ha azokat összeadjuk, jóval meghaladjuk a gyereklétszámot, sajnos nincs annyi gyerek. Még mindig zajlik a kilencedik osztályba való felvétel, de azért már most látszik, hogy fognak maradni üres helyek, az viszont csak szeptemberben derül ki, hogy lesz-e olyan osztály, mely nem tud beindulni. Akkor már jó, ha annyian beiratkoztak, hogy az osztály be tudjon indulni. Azt tudtuk, hogy ez egy kritikus év a diáklétszám tekintetében, hiszen az előző évekhez képest jóval kevesebb gyerek volt; most elsősorban a kilencedik osztályra gondolok. A végzős nyolcadikosok száma jóval kevesebb volt idén, mint a korábbi években, de ezt túl kell éljük. És akkor ha már annyi jelentkező van, hogy az osztály megvalósuljon, annak örülünk, viszont vannak szakosztályok, de líceumi osztályok is, ahol gondok vannak.

— Hogyan a alakult a diáklétszám az elmúlt tanévben?

— Számszerűen magyar osztályban, óvodai csoportban az idei tanévben 14 760 gyerek tanult a 2019/2020-as tanév 14 971 lurkójához képest. Itt is érződik egy csökkenés, és az osztályok számát illetően is, hiszen 763-ról 757-re csökkent. Az óvodai szinten, az elemi oktatásban nincs jelentős visszaesés, de a gimnáziumi és líceumi oktatásban már érezhető a csökkenő tendencia. Egyedül a szakiskolai osztályok száma növekedett. Azt tapasztaljuk, hogy lassan rádöbbennek a szülők is arra, hogy jó szakosztályba íratni a gyerekeiket. Ez nem volt egy rossz elképzelés, hiszen sok olyan eset van, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek nem a végzettségüknek megfelelő munkát végeznek, s ezt próbáljuk a szülőkben tudatosítani. Voltak tájékoztató kampányok, programok, amelyekben a tanintézmények bemutatkoztak, és megcélozták a szülőket is. Az azonban, hogy milyen útra tereli gyerekét a szülő, függ a saját tapasztalatától, de nem szabad szem elől téveszteni egy másik szempontot: hogy a gyermekeknek mindenképpen a saját tudásuk és érdeklődési körük szerint kell szakmát választaniuk. És most már annyira jól működnek a szakiskolák, főleg ott, ahol duális oktatás zajlik, hogy látom az eredményét. A tantervnek megfelelő tudást a szakoktatásban is megkapja a gyerek, de amikor a gyakorlatot végig ebben a rendszerben végzi, sokkal több tapasztalata lesz magával a valósággal, a konkrét munkával kapcsolatban.
Pozitívan szoktam elkönyvelni azt, hogy amikor átélsz olyan éveket, hogy megszűnik egyik iskola, akkor mindig eredmény az, hogy ha kisebb is a létszám, vagy össze is kell vonni osztályokat, de megmarad az iskola. Mert sok esetben attól függ a közösség léte, hogy van-e iskola.

— Szatmár megyében hogyan befolyásolja a diáklétszámot a külföldről hazatérő gyerekek száma?

— Szeptember elsejétől mostanáig 285 gyereknek kellett az eddigi, külföldön végzett tanulmányait megvizsgálni, és besorolni őket a mi oktatási rendszerünkbe, ez nagyon nagy szám. 2015-től mostanáig 1084 gyerek jött haza külföldről Szatmár megyébe, elemi szinttől líceumig. Az idei tanévben hazatért közel 300 gyerek jelentősnek mondható. Valószínű, hogy ehhez a pandémiának is köze van, de mi örülünk minden gyereknek, jó az, ha itthon vannak.

— Hogyan állunk Szatmár megyében a pedagógusok képesítésével, a szabad oktatói állásokkal?

— Úgy gondolom, Szatmár megyében pozitívnak könyvelhetjük el, hogy nagyon nagy arányban, szinte 100%-ban szakképesített pedagógusaink vannak. Az elmúlt tanévben nagyon sok pedagógusnak, akik a pedagógusi helyosztón nem tudtak katedrát foglalni, sikerült tanév közben munkát találnia, mert különböző okok miatt üresedtek meg állások. Remélem, idén is hasonló lesz a helyzet, hogy a pedagógusok többsége talál állást, hiszen mindamellett, hogy 70 címzetesíthető állás van meghirdetve, rengeteg olyan hely van, ami egyéves időtartammal van kitéve, és nem feltétlenül fenntartott hely.

Érdekes jelenség volt, hogy ebben a tanévben több mint 80 pedagógus ment nyugdíjba. Masszív nyugdíjazási hullám volt a vonzó nyugdíjazási pont miatt. Nemcsak a nyugdíjazási korhatárt elérők, hanem korkedvezménnyel is kérik a pedagógusok a nyugdíjazást. A pedagógusi munka nemcsak fizikailag, hanem szellemileg és érzelmileg is leterheli az egyént. Romániában a tanügyi törvény szerint 60 szabadnapjuk lenne a gyakorló pedagógusoknak, nem a vezetőknek, de nem mindig tudják ezt a mennyiséget pihenésre, feltöltődésre használni, hiszen a pedagógusok azok, akik a vizsgák lebonyolításában, a felvigyázásban részt vesznek, s ilyenkor nem tudnak szabadságra menni. És ugye ott vannak még a nyári táborok, foglalkozások, melyekből tavaly nem sok volt, de az idei évben már ezek is elkezdtek visszacsordogálni, s remélem, jövőre még több lehetőség lesz erre, és egyszerűen nagyon sok pedagógus számára aktív pihenéssel telik a nyár.

— A diákok vizsgáit tekintve látható, hogy sok gondot okozott a román nyelv és irodalom. Mi lehet a megoldás erre a jelenségre?

— Azzal, hogy nekünk van egy oktatási államtitkárunk Kallós Zoltán személyében, akinek konkrét elképzelései és tervei vannak, és jól ismeri a Szatmár megyei állapotot, sok mindenben az ő terve a mi igényünkkel találkozik. Tervei közül érezhető, hogy néhány már a megvalósulás útján halad. Tudjuk jól, hogy magyar tagozaton mindig a román nyelv okozott nehézséget: vagy a gyerekek tartják nehezebbnek, vagy a szülők részéről érkezik egyfajta ellenállás irányába. Én úgy gondolom, hogy jó módszerrel a román nyelvet igenis meg lehet tanítani, de akarat kell hozzá. És az akarat mind a gyerek, mind a pedagógus részéről szükségeltetik. Ha a pedagógus jól tálalja, akkor nem létezik, hogy a gyerek ne legyen nyitott. A román nyelv oktatására vonatkozó projekt az, amit nagyon-nagyon várunk, és hiszünk benne, hiszen célirányosan erre a területre irányul.

— A központilag kidolgozott projektek, tervek közül melyek lehetnek Szatmár megyében is fontosak?

— A tavalyi év a pandémia miatt olyan semmilyenre sikeredett, de az, hogy most elkezdték valamilyen formában a délutáni oktatást is legalizálni, vagy keresik a módját, már önmagában óriási dolog. Igény van rá, szükség van rá, és ott van a legnagyobb szükség erre, ahol nem biztos, hogy anyagilag a másik lehetőséget — a különórákat — a szülők meg tudták engedni maguknak. Ez most egy törvényes keretek között zajló, hivatalos forrásból finanszírozott program lesz, melyet még inkább szeretnék kiterjeszteni. Egyelőre a felzárkóztató órák szintjén működik, de bízom abban, hogy előbb-utóbb beindul a délutáni oktatás klubok, szakkörök, edzések formájában, tehát úgy, ahogy most is félig-meddig jól működik.

Egy másik fontos dolog a bölcsődeépítési projekt, mely nagy segítség lesz a szülők számára. Szatmárnémetiben már érezzük, hogy a tavaly újonnan átadott bölcsődékkel kicsikét elkezdett szellősödni a bölcsődék várólistája, de még mindig nem jutott hely mindenkinek a kisdedóvókban. S bár folyamatosan bővült a bölcsődei csoportok száma, még mindig nem elég. Ezért ez a projekt is a lakosság konkrét, kézzelfogható igényére érkező válasz. Persze, hogy ezeknek a projekteknek örülünk.

— Az idei tanév lassan véget ér. A jól megérdemelt szabadságolás után milyen tervekkel kezdi a következő tanévet?

— Igazából csak az biztos, hogy augusztus 31-én lejár a munkaviszonyom, de nem csak nekem, hanem minden vezető beosztásban levő személynek. Az utóbbi időben nem volt versenyvizsga megszervezve, így a tanfelügyelők, főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, igazgatók, aligazgatók szerződése augusztus 31-ig tart, aztán mindenkinek lejár a szerződése. Az országban az oktatási rendszerben minden vezető pozíciót betöltő kollégának lejár a szerződése, s meglátjuk, szeptember elsejétől kiket neveznek ki. Az biztos, hogy augusztus 31-ig tartanak a mobilitások, a diákok osztályokba való leosztása, még az előkészítő osztályokba is, és megrendezzük a pótérettségit is, aztán ha úgy adódik, szeptemberben folytatjuk tovább a munkát.

Sógor Beáta