„Testvértelepülésünk van Ukrajnában, Tiszaújlak, amellyel napi kapcsolatban vagyunk. Külön öröm számomra, hogy úgy a mezőteremiek, mint a Porteleken és Vezenden élő lakosok, nemzetiségtől, vallási hovatartozástól függetlenül példaértékűen fogtak össze ebben a nehéz helyzetben, hogy segíthessünk a bajbajutottakon” — mondta Tar. 
„Folyamatosan érkeznek az adományok testvértelepülésünk, Tiszaújlak lakói számára. A polgármesteri hivatal épületében gyűjtjük az adományokat, melyeknek a rakodása is elkezdődött már, hiszen a terveink szerint pénteken délelőtt indul útnak tőlünk a kamion, mellyel eljuttatjuk segélycsomagunkat. Napi kapcsolatban vagyok Tiszaújlak polgármesterével, Kovács Istvánnal, aki folyamatosan tájékoztat arról, hogy milyen a helyzet, a hangulat a községben. Elmondása szerint egyelőre a háború nem ért el hozzájuk, viszont az élelmiszerhiány miatti nehézségek egyre fokozódnak. Folyamatos a menekültáradat, rengetegen érkeznek, akik Tiszaújlakon keresztül a nyugati országok felé tartanak. Szerdán egyeztettem a magyarországi Pusztafalu polgármesterével, Takács Viktorral is. Találkozónk apropóját természetesen az ukrajnai helyzet szolgáltatta, hiszen hárman alkotjuk a testvértelepülési szövetséget: Mezőterem–Pusztafalu–Tiszaújlak. Közösen is segítünk, hiszen erről is szól a testvértelepülési kapcsolat, hogy szükségben támogatjuk egymást. Most pedig nagyon komoly és nehéz szükséghelyzet van. 
Nagyon örülök, hogy a Mezőterem községhez tartozó minden lakos az első hívó szóra kezdeményezésünk mellé állt. Az élelmiszerek mellett tisztálkodási termékekkel, gyógyszerekkel megrakott csomagokkal készülünk. A beérkezett, mintegy 15 000 lejnyi pénzadományból pedig további élelmiszert vásárolunk, illetve mindazt, amire a polgármesterük szerint a tiszaújlakiaknak szükségük van. A gyűjtést nem állítjuk le, folyamatosan várjuk az adományokat, felajánlásokat. A karitatív akcióba bekapcsolódtak a vallási felekezetek is, egyre többen tesznek azért, hogy segítsenek embertársainkon.
Mindannyian döbbenten és összeszorult szívvel követjük az ukrajnai eseményeket. A hét elején Záhonyban voltam, ahonnan egy Eszényből érkezett család tagjait vittem haza hozzánk. Azért őket, mert a háború kirobbanását követően egy fiatalasszony már menedéket kapott tőlünk, s most az ő családjának a többi tagját is befogadtuk. Nagyon nehéz és emberileg megdöbbentő volt az a helyzet, amivel a Záhonyba megérkezett, menekülteket szállító vonat érkezésekor szembesültem. Engem is és szerintem mindannyiunkat megerősített abban a tudatban, hogy a legfontosabb dolog a békesség, s most a segítségnyújtás mellett azért kell imádkoznunk, hogy mielőbb béke legyen kárpátaljai testvéreink országában” — mondta Tar Miklós. SZFÚ