Vidék

Összefogni hitünk és zenénk megmaradásáért

2012.11.12 - 10:52

Táncházzal teljesedett ki a Tasnádi Református Egyházközség és a Fehér megyei Magyarlapádi Református Egyházközség találkozója. A vendégek muzsikájukkal belopták magukat a közönség szívébe.

 

A Tasnádi Református Egyházközség testvérgyülekezetének, a Fehér megyei Magyarlapádnak igen jó muzsikusai vannak, s minderről szombat este előadás keretében a tasnádi közönséget is meggyőzték: a népes publikum együtt énekelte a magyarlapádiakkal azokat a dalokat, amelyek sok száz kilométeren át összekötik a magyarságot, majd állva tapsolta meg a zenészeket. Immár többéves kapcsolat van a két eklézsia közötti, és ez idén minden korábbinál nagyobb találkozóban teljesedett ki: nyáron a tasnádiak utaztak Lapádra, ezen a héten pedig a dél-szatmári városkában láttak vendégül harminc-egynéhány magyarlapádit. Mélyíteni a gyülekezetek közötti kapcsolatokat — fogalmazta meg az esemény célját a házigazda tiszteletes, Pakulár István. A többnapos találkozó keretében szombat este előadást tartottak az egykori moziterem épületében, az alkalomra szép számban érkeztek érdeklődők. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tasnádi képviselőjelöltje, Erdei D. István is intézett néhány mondatot az egybegyűltekhez. A Reményik Sándor-i gondolatra — „Ne hagyjátok a templomot, /A templomot s az iskolát!” — hivatkozva domborította ki, hogy mennyire üdvös is a két eklézsia találkozóinak sora. Még akkor is az, ha ez alkalommal a harmadik testvérgyülekezet, a hajdúnánási mégsem tudott eljönni. „Egyebek mellett a hagyományaink ápolása végett is össze kell fognunk” — mutatott rá a politikus, aki kérte hallgatóságát, hogy a választás napján éljenek a lehetőséggel, és szavazzanak, méghozzá érdekvédelmi szervezetünkre, mely az egyetlen a jelenlegi politikai palettán, amely közösségünk kulturális értékeinek gondozására is odafigyel. A tasnádi ovisok siettek ezt követően a színpadra, akik lelkesedésükkel és bájos megjelenésükkel érdemelték ki a közönség tapsát. Ezután a lapádi Piros Pántlika zenekar (melynek egyik prímása a gyülekezet lelki vezetője) és az utánpótlásuk következett. Ők azonnal megtalálták a közönség szívéhez vezető utat. Muzsikájukat állva tapsolták meg a lelkes tasnádiak, s az ismertebb dalokat együtt énekelték velük. A rövid, mindössze bő egyórás előadást táncház követte, ennek helyszínéül a nyáron felavatott Petkes József Gyülekezeti Ház szolgált — a mulatság hajnal hasadtáig tartott.