Öt nő, öt édesanya volt a létrehozója és mozgatórugója annak a lelkes, mintegy 3400 főt számláló Facebook-csoportnak, mely az érkörtvélyesi Ölyüs Noel gyógykezelési költségeinek előteremtése miatt jött létre. Minden lehetséges módon igyekeztek pénzt szerezni az anyukák: kupakokat gyűjtöttek, vásárokat, liciteket, tombolasorsolásokat szerveztek, vitték-hozták, szállították a beérkezett és felajánlott tárgyakat, pénzt. Az elmúlt hétvégén hatalmas vásárt szerveztek, s akárcsak az amerikai filmekben, ott kapták a hírt, hogy sikerült, összegyűlt a kisfiú kezelését lehetővé tevő pénzösszeg. 2,4 millió dollár, ennyi gyűlt össze, nagyjából 8 hónap alatt. Nagyszerű eredmény, egy igazi csoda.

A Nagykároly és környékén Noel segítségére önkéntes licitáló csoport létrehozóit, működtetőit, Lipovan Gabriellát, Juhász Anikót, Bernáth Tímeát, Czumbil Claudiát és Fischer Ágotát kérdeztük arról, hogy milyen indíttatással és reményekkel kezdték el ezt a munkát, és mit éreztek, amikor megtudták, hogy erőfeszítéseiket siker koronázta.
„Noel nevével először egy kupakgyűjtéssel kapcsolatos posztban találkoztam, majd azt többször is megosztottam. Akkor gondoltam először arra, hogy miért is ne gyűjthetném én is a kupakokat sok kicsi sokra megy alapon. Aztán egy este elmentem a boltig, s mire hazaértem, 700 lej volt nálam, amit azért kaptam, hogy adjam Noelnek. Így kezdődött. Sokan ismernek, sokan megbíznak bennem, aminek örülök és amiért hálás vagyok. A csoport létrehozásának ötlete egy másik csoport láttán jött, akkor írtam Anikónak, hogy mi lenne, ha mi is készítenénk egy csoportot, és megkérdeztem, hogy ő hajlandó lenne-e segíteni ebben.

Kifejezetten Nagykárolyban és a környékén élőket akartunk a csoportba, hogy ne kelljen postázni, illetve egyéb plusz költségekkel és bonyodalmakkal szembesülni. Helyi szinten, személyes találkozások révén hamarabb és könnyebben el tudtuk intézni a licitekre érkezett felajánlásokat is. Nagyon gyorsan kialakultak a hálózataink, minden faluban akadt egy ember, aki elvállalta a közvetítést, átadást, így mindenhol lett emberkénk, aki segített gyűjteni vagy szállítani, amit kellett.

A legjobb tapasztalat és élmény az volt, hogy felismertük: sok jó ember él közöttünk, körülöttünk. Kisemberek, egyszerű, de nagyon segítőkész emberek.

Persze voltak nehézségeink is. Néha nagyon fárasztó volt, főleg, mikor nem találkoztunk sok megértéssel, de mindig Noelre gondoltunk és a célunkra. Mikor kiderült, hogy összegyűlt a pénz, nem is tudom, mit éreztem. Csak ültem és néztem magam elé. Hihetetlennek tűnt. Elértük a célunk, de valahogy folytatnunk kell, hiszen még vannak más gyerekek is, akiknek segíthetünk.

Ez motivált végig, a segítő szándék és az, hogy Noelnek szüksége volt ránk” — mondta Lipovan Gabriella.

„Úgy kezdődött a kapcsolatom Noel ügyével, hogy követtem a médiában annak a két magyarországi kisfiúnak az esetét, akik hasonló kezelésre szorultak. Nagyjából ekkor történt, hogy Lipovan Gabi írt nekem, hogy létrehozna egy csoportot, s kérdezte, hogy mit szólok hozzá; egyből éreztem, hogy nekem ez 'kötelességem', nekem segítenem kell. Így kezdtük el november elején a licitcsoportunkat.

Természetesen voltak nehézségeink. Mint mindenkinek, nekünk is akadtak problémáink, főleg az elején, mikor nehezebben ment a licit nyereményeinek átadása, eljuttatása. Szerencsére szinte minden faluból volt egy vagy több önkéntes, aki besegített nekünk a postázásban, eljuttatásban. Nagy köszönet és hála nekik ezért!

Amikor megtudtam, hogy sikerült, megvan a kezeléshez szükséges pénzösszeg, alig hittem el. Igazából még a mai napig hihetetlen számomra, hogy sikerült. Amikor péntek este olvastuk a hivatalos oldal bejegyzését, hogy sikerült, megvan a pénz, igazából fel sem fogtuk az egészet, nagy erővel készültünk a szombati jótékonysági vásárra. Aztán hazaérve, újraolvasva a bejegyzést és a sok hozzászólást, akkor kezdtem lassan felfogni, hogy igen, ez tényleg sikerült. Hatalmas öröm ez, tudni, hogy valakinek segíthettél abban, hogy idővel egy teljes, boldog életet élhessen. Ahogy egy nagyon kedves tanárnőm írta: 'egy isteni csoda eszközeivé válhattunk', s ez az érzés számunkra felbecsülhetetlen” — mondta Juhász Anikó.

Az emberi jóság ereje

„Egy Facebook-bejegyzésben olvastam először Noelről, még valamikor októberben, hogy SMA 1-ben szenved. Nekem is van két gyermekem, akikért minden egyes nap hálát adok, hogy egészségesek. Valami elkezdett motoszkálni bennem, hogy itt tenni kellene valamit, segíteni kellene a kisfiú gyógyulásának érdekében. A kupakokat már évek óta gyűjtöm, innen jött az ötlet, hogy terjesszük ki nagyobb körben. Gabival is így ismerkedtünk meg, felkeresett, hogy hozna kupakot, és segítsek a továbbiakban. A gyűjtés kapcsán, a legnehezebb feladatnak az bizonyult, hogy az embereket megmozgassuk, kizökkentsük a hétköznapi kényelemből, felrázzuk kicsit, mert segíteni sokan szeretnének, viszont mikor már tenni is kéne valamit érte, akkor valahogy megtorpan a lendületük. Szerencsére sikerült áthidalni ezeket a helyzeteket.
Minden fáradozást megért viszont az érzés, amikor megtudtam, hogy sikerült, összegyűlt a kezeléshez szükséges pénzösszeg. Leírhatatlan érzés volt. Először fel sem fogtam. Éppen a vásár előkészületeivel voltunk elfoglalva, amikor jött a hír Hildától, hogy számításaik szerint megvan az összeg. Együtt ujjongtunk, könnyeztünk, tapsoltunk.
Nagyon hasznosnak érzem ezt az időszakot. Sokat tanultam az emberi jóság erejéről. Ez a pici fiúcska azokkal az óriási kék szemeivel, a huncut mosolyával megmutatta nekünk, hogy az ember minél többet ad önzetlenül önmagából, annál gazdagabb lesz a lelke. Köszönöm neked, Noel, és köszönöm mindenkinek, aki mellénk állt, hogy megmutattuk, hogy az összetartás ereje mire képes” — mondta Bernáth Tímea.

„Milyen indíttatásból vágtam bele ennek a feladatnak a megoldásába? Meggyőződésem, hogy egy gyermek egészsége nem lehet pénz kérdése. Ezért szerettem volna segíteni, hogy ez az ártatlan gyermek esélyt kapjon egy egészséges, normális életre. Visszatekintve az elmúlt hónapokra inkább a pozitívumok maradtak meg bennem. Mindig akadt körülöttünk sok jólelkű, segítőkész ember, akik megkönnyítették a dolgunkat, amikor nehézségekbe ütközünk volna. Hogy mit éreztem, amikor kiderült, hogy összegyűlt a pénz? Mérhetetlen örömet és hálát, hogy a Jóisten ennyi jó embert Noel mellé állított, akiknek a segítségével megtörtént a csoda, amiben a kezdetektől hittünk. A tanulságom az volt, hogy összefogással és szeretettel tényleg csodákra vagyunk képesek mi, esendő emberek” — mondta Fischer Ágota.

„Ahogy megismertem Noel történetét, éreztem, hogy 'itt dolgom van'. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ártatlan kis tünemény élete egy hatalmas pénzösszegtől függjön. Teljesen beleéltem magam a szülők helyzetébe: létezik gyógymód a gyermekemnek a betegségére, ami 'csak' fránya pénz kérdése. Hittem, hogy meg lehet csinálni, és igyekeztem minden tőlem telhetőt meg is tenni érte. Nem volt könnyű, de megérte. Sikerült! Hála Istennek és a sok jólelkű, segítőkész embernek! Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam a gyűjtés folyamán. Ekkora összefogást még soha nem tapasztaltam, nagy öröm volt látni, mennyi embert megindít ez a csöppség. Csodálatos érzés volt tapasztalni, hogy nemcsak a felnőttek, hanem az ifjúság is összefog és segít különböző módon. Ha ők is így állnak hozzá, bármire van remény. Kisebb akadályokba is ütköztünk közben, a hazai cégek még valószínűleg nincsenek felkészülve ilyen esetekre, mert megkeresésünkre igen kevesen válaszoltak pozitívan, ha válaszoltak egyáltalán, s ez ugyanígy érvényes a hazai politikusainkra is. Remélhetőleg fejlődnek majd e téren is. Tanulsága a csodának, aminek részesei lehettünk, hogy szeretettel, összefogással, egymásra figyeléssel bármit, tényleg bármit elérhetünk, ha Isten is úgy akarja” — foglalta össze Czumbil Claudia.

Hogyan tovább?

„Sokan kérdezték, hogy hogyan tovább, mi lesz a csoport sorsa. Folyamatosan ezen gondolkodunk, hogy mi is legyen a továbbiakban. Egy biztos: nem szeretnénk, ha megszűnne a csoport. Igazán jó kis csapat gyűlt össze, még ha mi, a csoport működtetői ragaszkodtunk is ahhoz, hogy környékbeliek legyenek a tagok a biztosabb átadások-fizetések miatt, és mert nekünk ennyi a kapacitásunk. És szeretnénk továbbra is gyűjteni. Szeptemberig még Noelnek gyűjtjük a beérkező pénzt, hiszen szüksége van ránk, és szeptembertől újult erővel indulunk tovább más utakon. Mindenki maga döntheti el, mennyire áll mellettünk és támogat még minket. Nagyon sok folyamatban lévő licit van még, illetve sok van várólistán, amit Noelnek ajánlottak, így az ezekből származó pénz őt illeti. Augusztus utolsó napjáig mi még Noelt támogatjuk, ezt követően viszont a csoportunknak is új neve lesz. Aki megteheti, tartson velünk a továbbiakban is! A szabályok annyiban változnak, hogy csak akkor teszünk fel mi, adminisztrátorok másnak licitet, ha semmiképpen nem tudja a tulajdonos feltenni. A pénzt mindenki próbálja meg utalni, csak legvégső esetben forduljanak hozzánk a fizetés miatt, ha semmiképpen nem tudnak eljutni a bankba! Miután megtörtént a fizetés, átvehető a nyeremény.
Reméljük, hogy velünk tartotok a továbbiakban is, és segítségetekkel támogathatunk más gyermekeket is. A kupakgyűjtési akciónk is folytatódik még. Szív a szívért — ez a mottónk, s ez vezet minket a továbbiakban is” — tette hozzá Lipovan Gabriella.