Semmi sem változott az elmúlt húsz év alatt — mondják sokan —, bár politikusaink naponta jelzik, hogy melyek azok a lépések, amelyeket épp ők tesznek meg azért, hogy igazi jóléti társadalomban, igazi jogállamban éljünk. Mert az, hogy ilyen a gazdaság, már–már kezdik lenyelni az emberek, amikor azt hallják, hogy nálunk sokkal fejlettebb országokban is meg kell szorítani a nadrágszíjat. Vannak azonban olyan területek, ahol nem a pénzen múlik az, hogy hatékonyan dolgozzanak a feladatra beosztott személyek, hanem a tudáson, a lelkiismeretességen és a hozzáálláson. Ilyen például a közbiztonság. Huszonkét éve folyamatban van a rendőrség megreformálása, mindent elkövettek már, hogy polgár közeli, baleset- és bűnmegelőző tevékenységeket folytassanak, de az eredmények sehogy sem látszanak. Ha valamit ellopnak, a rendőrök a régi szokásnak megfelelően a tulajdonost faggatják, hogy kire gyanakszik, ha valakit bántalmaznak, az áldozatot teszik felelőssé, hogy mit keresett ott, mivel provokálta ki a bántalmazást, ha baleset történik, mindig az áldozatot teszik felelőssé, és így tovább. A rendőrség reformja során az önfenntartás elve került előtérbe. Ez abban áll, hogy a rendőröknek ki kell gazdálkodniuk az intézmény működtetéséhez szükséges pénzt. Honnan lehet a legtöbb pénzt a legegyszerűbben begyűjteni? Természetesen a közlekedésből. Ilyen formában a közlekedési rendőr legfőbb feladata már nem a baleset-megelőzés, hanem minél több bírság kiszabása. Ezért van az, hogy a települések elején és végén állandóan mérik a sebességet, így nem egy gépkocsivezető a fizetésének a negyedét utalja át a rendőrségnek, ha túllépi a megengedett sebességet. Miért a település elején vagy végén, sokszor a települést jelző táblától 50–100 méterre, ahol már lakóház sincs és az autóvezetők zöme még csak lassít vagy már gyorsít, de egyáltalán nem veszélyeztetve mások épségét? Mert az egyetlen cél a büntetés, nem pedig a közlekedésbiztonság. Ritkán hallunk arról, hogy tetten érjenek egy fuvarlevél nélkül vagy hamis fuvarlevéllel árut szállító kamiont és csodálatos módon, most, a választási kampány kellős közepén sohasem jár rendőr ott, ahol letépik vagy lefestik a választási plakátokat és bannereket. Sőt, biztosra vehetjük azt is, hogy sosem fogjuk megtudni, ki vagy kik csonkították meg Árpád–házi Szent Erzsébet szobrát. Marad azonban a jelszó: „Őrzünk és védünk, a lakosság érdekében!”