További orvosokra lenne még szüksége a Szatmár Megyei Mentőszolgálatnak annak érdekében, hogy az otthoni orvosi ellátást még intenzívebben végezhesse.

Tudniillik azokban az esetekben, ahol nincs szó életveszélyről, tehát a beteg állapotának súlyossága nem haladja meg a zöld kód jelzést, a mentőszolgálat egy olyan orvost küld a helyszínre, aki otthon látja el a pácienst, és ha a szükség nem kívánja, nem javasolja az ellátott sürgősségire való szállítását. A mentőszolgálatnak ilyen esetekre két Fiat Punto típusú ADC mentőautója van, viszont ezek közül 2015 augusztusa óta csak egy jármű üzemel, ugyanis még erre sincs megfelelő személyzet, nemhogy a másikra. A szolgáltatás javítása érdekében a mentőszolgálat további orvosokat toborozna ügyeleti ellátásra. Legalább 9 orvosra volna szükség, hogy jól működjön a rendszer. Legalább kilenc orvosra volna még szüksége a Szatmár Megyei Mentőszolgálatnak ahhoz, hogy jól működhessen a háziorvosi ellátás. Jelenleg egy mentőorvos és több családorvos vállalja az ügyeletet, de így is csak 43%-ban van lefedve a szolgáltatás.

Lassan két éve már, hogy Szatmár megyében is beindult a mentőszolgálat által végzett háziorvosi ellátás. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a mentőt hívó pácienshez nem egy betegszállításra alkalmas mentőautó érkezik ki, hanem egy ún. ADC típusú, betegszállításra alkalmatlan, de felszereltségét tekintve megfelelő jármű, fedélzetén egy orvossal.

Annak idején két ilyen, Fiat Punto típusú ADC mentőautót kapott a mentőszolgálat, viszont azóta is csak az egyik van folyamatosan szolgálatban, a másikban a mai napig is mindössze 800 kilométer van, azaz éppen annyi, amennyit Bukaresttől Szatmárig megtettek vele.

Gabriela Opriș, a mentőszolgálat igazgatója szerkesztőségünknek elmondta, hogy jelen pillanatban csupán egy mentőorvos dolgozik ezen a járművön, holott ahhoz, hogy 100%-os kapacitáson lehessen ezt használni, 10 orvosra lenne szükség, akik folyamatosan váltják egymást, így biztosítva a 24 órás működést. Így most az egy mentőorvos mellett további családorvosok vállalnak ügyeletet, de így is csak 43%-ban van lefedve ez a szolgáltatás.

Kérdésünkre, hogy mi az oka annak, hogy ennyire nincs kereslet erre a fajta munkára, az igazgatónő elmondta, hogy mostanáig nem különösebben jelentett nagy anyagi motivációt ez a jellegű ügyelet az orvosoknak, plusz a rájuk háruló felelősség valóban igen nagy. Amikor beérkezik egy telefonhívás és mentőt kér a páciens, a diszpécserszolgálat munkatársai olyan célirányos kérdéseket tesznek fel, amelyekből megállapítják az eset súlyosságát. Ezután döntik el, hogy szükség van-e mentőre, amely a sürgősségire szállítja a beteget, vagy elegendő egy ADC egység, amellyel az orvos kiszáll a helyszínre és ellátja a személyt. Természetesen amennyiben a kiérkező orvos úgy látja, hogy mégis szükséges, ő maga is kérhet mentőautót, hogy az a sürgősségire szállítsa a beteget. Ezek a járművek általában a zöld kód jelzésű esetekhez vannak kivezényelve, azaz olyan esetekben, ahol nincs szó életveszélyről.

A mentőszolgálat igazgatója szerint annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni ezt a szolgáltatást, további orvosokra lenne szükség, mentő- és családorvosokra egyaránt, akik ügyeletet teljesítve tudnának a mentőszolgálat rendelkezésére állni, és képzettségük szerinti órabérrel lennének fizetve a szolgálat ideje alatt, amely általában 12 órára szól havi néhány alkalommal. Mindenezek mellett az igazgatónő kiemelte, hogy a 7-től 19 óráig terjedő nappali ügyelet biztosítása a legnehézkesebb, ilyenkor lenne a legnagyobb szükség az utánpótlásra.

Egyébként az ADC járművek azonkívül, hogy nem alkalmasak betegszállításra, mert méretükből adódóan nem fér el bennük egy hordágy, ugyanúgy fel vannak szerelve olyan eszközökkel, mint EKG, oxigén stb., amelyek sok esetben maximálisan elegendőek a beteg ellátására. Ezek használata azért is fontos, mert általuk tehermentesíteni lehet azt a 6, állandó szolgálatban álló mentőautót, amelyekre akkor van a legnagyobb szükség, ha valóban súlyos riasztás érkezik be.

Bajnai Botond