Hálát adni a termésért — a természet szűkmarkúságától vagy bőkezűségétől, a mögöttünk hagyott nyár időjárásától függetlenül — és együtt ünnepelni, örömöt mondani mindig fontos volt, különösen a szőlőtermesztési hagyományokkal rendelkező településeken.

Az „Avas hegység kapujában”, Túrterebesen már hosszú évtizedek óta hagyomány ilyenkor, szüret végén „felmenni a hegyre” s megköszönni mindazt, amivel a Fennvaló megáldotta az itt lakókat. A hegyi beszéd a szőlőtermesztési hagyományokkal rendelkező települések sajátos ünnepsége és a szőlősgazdák számára is nagy esemény, amelyen hálát adnak az évi termésért, ezt követően pedig minden gazda vendégül látja ismerőseit és barátait, alkalom adódik a baráti beszélgetésre, áldomásokra, koccintásra is. S a túrterebesiekre, illetve az egész Ugocsára jellemző, külön hagyomány értelmében — bár minden évben más-más felekezet lelkipásztora hirdeti Isten igéjét — mindannyian részt vesznek a hálaadáson. Vasárnap délután nagyon sokan vágtak neki a Mike-domb kaptatóinak, hogy a meredek vízmosás mellett felérjenek Mike Erzsébet és Sándor szinte az erdőbe behúzódó szőlőházához, melyhez a domboldalon lefutó, igencsak szépen rendben tartott, öthektáros szőlős tartozik és lélegzetelállító kilátás az egész medencére — majdnem ellátni egészen Sárközújlakig.

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” — köszöntötte Varga Botond református lelkipásztor a 133. Zsoltár soraival az egybegyűlt túrterebesieket, halmiakat, szatmáriakat, Zelicskovics József görögkatolikus parókus pedig Máté evangélista szavaival mondta: „Ne aggódjatok”. „Aggódunk a mindennapi gondok felett — igen káros lenne, ha ezeken nem gondolkodnánk —, folyamatosan összehasonlítjuk önmagunkat és értékeinket másokéval és túlértékeljük önmagunkat, s mindeközben kizárjuk a gondviselő Istent életünkből. Pedig Isten azt akarja: örüljetek és ne aggódjatok semmin” — fogalmazott a parókus, majd Pál apostolt idézve rámutatott arra is: az aggódás gyógyszere a hálaadás, amikor elfordulunk a mindennapi gondoktól és „tekintetünket egy lépcsőfokkal feljebb emeljük”. Szintén a hálaadás fontosságára mutatott rá Seffer Dániel római katolikus plébános is, hiszen: „keresztény kötelesség hálát adni Istennek, mert Neki köszönhetünk mindent”. „És ne csak hálát tudjunk adni, hanem a termést tudjuk elosztani, hogy senki ne szenvedjen szükséget” — mondta. S egy ilyen száraz, mindent felperzselő, ugyanakkor a szőlőszemeket nagyon is jól érlelő nyár után különösen van miért hálát adni, örömöt mondani. Az ünnepség végén Mike Erzsébet és Sándor gazdagon megterítette a szeretetvendégség asztalát, amelyet körbeállva koccintottak a bőséges szőlőtermésre s a belőle kiforró zamatos borokra.

Szabó Kinga Mária