Szokás szerint állami költségvetés nélkül indította az új évet az ország és értelemszerűen az önkormányzatok — amelyek őrlángon üzemelve csak a legszükségesebb működési költségekre költhetnek bizonyos összegeket, a munkálatok, kivitelezések parkolópályán vannak.

Bár messze nem ez a természetes, nálunk már hosszú évek óta megszokott, hogy az új évet nem elkészült és elfogadott állami költségvetéssel kezdi az ország, hanem jobb esetben januárban fogadják el, rosszabb esetben pedig januárban kezdenek neki s kerül megvitatásra a parlament asztalára. Nem történik ez másként idén sem — igaz, a „költségvetéstelenség” most kicsivel cikibb, hiszen Románia úgy veszi át csütörtökön az Európai Unió soros elnökségét, hogy két igencsak fajsúlyos tárcának (szállítási, valamint regionális fejlesztési minisztérium) nincs vezetője. No meg több tízezer magánvállalkozó sem tudja, hogyan is tervezze az évet, mert nem tudják, hogy milyen új adókat vezet be a költségvetési törvény. És igencsak kényelmetlen helyzetbe kerültek a közintézmények, de főleg az önkormányzatok, amelyeknek — ha van állami költségvetés, ha nincs — elő kell teremteniük a fizetésekre és közüzemi számlákra valót.

„Fizetés nem tudom, miből lesz, a számlákat gyűjtjük” — summázza tömören Incze Lajos, Halmi polgármestere, hozzátéve: a szolgáltatókat az önkormányzatok esetében sem nagyon érdekli, miért nincs miből kifizetni a számlát, a türelmi idők lejárta után ugyanúgy felfüggesztik a szolgáltatást, mint bármilyen más háztartás esetében. „Bízom benne, hogy önhibánkon kívül ugyan, ám olyan mélyre nem süllyedünk. Persze emlékszem olyan évre is, amikor májusban lett költségvetés, de remélem, most nem jutunk odáig… Annyi „szerencsénk” van, hogy pályázatokra fizethetünk, ha van rá félretett összeg, de az ilyen pénzeket célirányosan csak erre lehet felhasználni. Egyetlen jövedelemforrásunk most az adóbefizetések — annyi adót kellene behajtsunk, hogy a fizetések legyenek lefedve, de hát az képtelenség, még úgy is, hogy Halmiban sokan már az év első napjaiban igyekeznek leróni ezt a tartozásukat. Tegnap például 8000 lej folyt be az adókból, de a bérekre 100 000 lej kell” — magyarázza, nem hallgatva el a nagypolitikai „felelőtlen torzsalkodások” miatti felháborodását sem, aminek következményeként „a kicsiken” csattan az ostor.

A Sárközújlakot vezető Piricsi Arthur sem rejti véka alá elégedetlenségét: „Nem tudom, hogyan lesznek meg a fizetések; nem tudjuk megkezdeni azokat a munkálatokat, amelyeknek megvan már az aláírt finanszírozási szerződésük; nem tudunk kivitelezési szerződéseket aláírni — és nagyon frusztráló érzés polgármesterként ilyen fontos dolgokra 'nem tudom', meg 'nem tudunk' válaszokat adni” — fakad ki. „Az úgynevezett ideiglenes költségvetésből (ami a múlt évi költségvetés 12%-ának elhasználását teszi lehetővé) fizetjük a közüzemi számlákat, abból vásároltunk sót is most az utak felszórására, s amikor majd meglesz a végleges költségvetés, kiegyenlítjük a kettőt, így tudunk „zsonglőrködni” egy adott határig. Amivel azonban nem tudunk zsonglőrködni, az a munkálatok megkezdése és a szerződések aláírása. És most ez a legnagyobb gond, hiszen minél később kezdődik egy kivitelezés, annál később fejeződik is be — rengeteg munkálat van közbeszerzési eljárás alatt, a legtöbbnek február közepén-végén lesz nyertes kivitelezője, de hiába, mert nem írhatjuk alá a kivitelezési szerződést, amíg nincs költségvetés. Határidők viszont vannak, amelyekből könnyen kicsúszunk, s az európai uniós pályázatok esetében igencsak szigorúan veszik ezek betartását” — sorolja.

Ideiglenes költségvetésből „él” a lázári önkormányzat is, s mint a már hosszú évek tapasztalatával rendelkező Lengyel István polgármestertől megtudtuk, ők két hónapra, azaz már februárra is elkészítették az ideiglenes költségvetést, amely kizárólag csak működési költségekre és feltétlenül szükséges kiadásokra érvényes. „Volt már olyan év, amikor áprilisban, de olyan is, amikor májusban lett állami költségvetés — sajnos már hozzá vagyunk szokva ezekhez az anomáliákhoz, de nagyon remélem, idén azért csak meglesz márciusban a végleges költségvetés. S nem szerencsésnek nevezném magunkat, de a 2019-es évnek van egy sajátossága Lázáriban: nem új munkálatokat kezdünk, hanem a 2016-tól elkezdetteket folytatjuk, amelyeknek az európai uniós vagy kormányfinanszírozási szerződései már rég alá vannak írva (sőt, például a sándorhomoki iskola, az aszfaltozási és kanalizálási munkálatok átvétele is megtörtént már). Az önerőből finanszírozott beruházások parkolópályán vannak, s az önkormányzat őrlángon működik, üzemel két hónapig. Remélem, tényleg csak két hónapig” — mondja.

Hasonló cipőben topog Kolcs község önkormányzata is, pedig „sok mindent fejlesztünk, sok mindent terveztünk, amihez önrész kell. Várunk. Vagy ha jobban tetszik: kivárunk, hiszen mást nem is tehetünk. Sajnos ritka alkalom volt, amikor már év elején vagy épp előző év végén meg lett volna az állami költségvetés, hiszen folyamatosan torzsalkodnak ahelyett, hogy dolgoznának. Mi már az év legelső munkanapján készítettünk egy ideiglenes költségvetést, és annak alapján dolgozunk most, rendezzük a folyamatban lévő beruházásokat — aztán a végleges költségvetés után expressz sebességre kell kapcsolnunk. Némi kis jövedelemforrást jelentene az illetékek befizetése, de még nem rohamoztak meg az adóbefizetők, az ünnepek tunyasága és kényelmessége dominál még az emberekben, igaz, a hivatal is most van költözési fázisban az új székhelyre” — fejti ki megkeresésünkre Domokos Sándor polgármester.

Szabó Kinga Mária