Ma 19 órától a szakszervezetek művelődési házának nagytermében mutatják be a magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartott darabot, Örkény István Tóték című tragikomédiáját Sorin Militaru rendezésében. Az előadásról sajtótájékoztatón beszéltek.

A tegnapi sajtótájékoztatón Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója kifejtette, hogy vannak olyan klasszikus színdarabok, amelyeket időről időre színre kell vinni, mert azok mondanivalója mindig időszerű. Örkény Tóték című darabját most egy román rendező dolgozza fel a maga sajátos értelmezésében. Sorin Militaru hozzátette, hogy nem igazán jártas a magyar drámairodalomban, de a Tótékat egy remek darabnak tartja, amiből nem lehet szövegrészt kivenni, mert az úgy egész, ahogy meg van írva. Mivel nem ismeri a magyar nyelvet, a próbafolyamaton nem a szövegértelmezésre, hanem a szituációkra tette a hangsúlyt. Rappert-Vencz Gábor kiegészítésként megjegyezte, hogy a színház egynyelvű, a rendező a szituációk megoldására helyezte a hangsúlyt, a szövegértelmezés a színészek feladata volt. Nagy Csongor, aki négy év kimaradás után újra a színház állandó tagjaként szerepel, úgy vélte, azzal, hogy a rendező csak a szöveg román fordítását ismeri, kizárta azt a lehetőséget, hogy elvesszen a szövegben. Márton Erika díszlet- és jelmeztervező nem egy realista díszlet megalkotására törekedett, hanem egyszerű elemeket használt. Moldován Blanka, aki a szerepe megformálása mellett zenei vezetője is az előadásnak, nem hangszeres zenét használt, hanem énekfeldolgozásokat. Bogár Barbara mint Ágika, nagy kihívás elé került, hiszen sem a kora, sem az alkata nem igazán kislányos, emiatt sajátos eszközökkel kell kifejezze azt, amit Örkény a darabban megformált.

Az előadásról

Tóték erdők övezte, békés otthonukba kényszervakációra fogadják a II. világháború keleti frontján szolgáló fiuk felettesét. Az őrnagy harcoktól megviselt idegrendszere nemcsak őt magát, hanem a családot is próbára teszi. Az őrnagy személyében maga a hatalom toppan be életükbe. Az őrnagy, aki élet és halál ura a fronton, akitől a legfontosabb dolog, egyetlen fiuk túlélése függ, mint egy őspogány istenség, a háború szelleme, települ rá Tóték elméjére, és felforgatja az egész közösség mindennapjait. Félik és hódolnak neki, szenvedéseik közben is szeretni igyekeznek, hiszen rajta kívül nincsen is más remény. A legabszurdabb kéréseinek is engedelmeskednek, körülrajongják és kiszolgálják, életük egy folyamatos, abszurd imádság hozzá egy végtelenül és feltétel nélkül szeretett gyermekért. De meddig tarthat ez a látszólag végeláthatatlan könyörgés? Hányszor alázható meg az ember? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni az előadás.

Szereposztás

Őrnagy: Nagy Csongor Zsolt, Tót: Rappert-Vencz Gábor, Tótné: Moldován Blanka, Ágika: Bogár Barbara, a postás: Orbán Zsolt, Tomaji plébános: Gaál Gyula, Cipriani professzor: Bodea Tibor, Gizi Gézáné, egy rossz hírű nő: Kovács Nikolett, a lajttulajdonos: Frumen Gergő, Lőrinczke, szomszéd: Nagy Orbán, elegáns őrnagy: Varga Sándor, valamint: Gál Ágnes, Marosszéki Tamás, Poszet Nándor, László Zita és Zákány Mihály. Rendező: Sorin Militaru, díszlet- és jelmeztervező: Márton Erika, dramaturg: Bessenyei Gedő István,

zenei vezető: Moldován Blanka, koreográfus: Bordás Attila, súgó és ügyelő: Szabó Ritta, asszisztens: Tamás Ágnes.

Elek György