A televíziót megjelenésekor a modern világ csodájának tartották, ami házhoz visz tudományt, kultúrát és információkat. Csodáltuk is sokáig, de ma már egyre többen vagyunk, akik alig–alig találunk benne nézhető műsorokat, mintha a posztmodern rányomná bélyegét mindenre: nincs már új, csak a régi ismétlődik. Nem így van ez a politikában, ami sajnos már oda nőtte ki magát, hogy diktatórikusan irányítja életünket teljesen kiszámíthatatlanul. Talán nem ártana a politikusok számára is megszervezni a képességvizsgát. Sokáig azoknak volt szerencséjük, akik jól tudtak helyezkedni, mert ha jó oldalra álltak, győzelemkor részt vehettek a szüreten. Ma már nem lehet tudni, hogy meddig marad meg erősnek egy oldal, mikor lesz a győztesből vesztes, és mikor válik uralkodóvá a leigázott. Ezért van az, hogy sokan örökös félelemben élnek, mert nemcsak a holnap, a ma is bizonytalan, nem lehet kiszámítani, hogy őrjöngő röptünk hová vezet. Őrjöngő röptünk erkölcsi megtisztuláshoz és változáshoz kell vezessen, ha életben akarunk maradni. Illyés Gyula szavaival élve, „homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbe menekszik”. Nehéz ma már megmaradni ebben a Luciferrel fertőzött világban, melyben az ember emberrel szembeni harca, a jobb létért való küzdelme már–már élethalálharcig fokozódott. A technika és a tudomány korának pedig különös ellentmondása az, hogy már senki nem lehet itt biztonságban. A munkanélküliség, a rosszul fizetett munka, az egyre alacsonyabb életszínvonal, a bizonytalanság, a családok és a közösségek válsága leselkedik az emberiségre. Megoldásra kényszerülünk. Én rendíthetetlenül hiszek abban, hogy „őrjöngő röptünk” erkölcsi megtisztuláshoz és változáshoz vezet. Hajnali kiáltásként egy üzenet szól hozzám: fagyasszuk be a gyűlöletet! A gyűlölet nem épít, csak rombol. Az élethez, a túléléshez, a boldogsághoz csendes és szerető erők kellenek.

Elek György