Szinte végeláthatatlanul gyülekeztek a felvonulók csütörtökön délután a megyei múzeum előtt, a Hám János római katolikus óvodából, a 9-es számú óvodából, a német líceum kisiskolásai, valamint a 6-os és 13-as számú óvoda apróságai és kísérőik mellé nagyon sokan csatlakoztak — amin nem is lehet csodálkozni: egyrészt a lámpás felvonulásnak már több évtizedes hagyománya van Szatmárnémetiben, másrészt a kellemes időjárásnak is köszönhetően most még inkább úgy érezte mindenki, hogy részt akar venni az eseményen, ott akar lenni a felvonulók és adakozók között. Hiszen a Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet, a Johann Ettinger Német Elméleti Líceummal és a Kálvária-templom német közössége által szervezett, látványos rendezvény nem öncélú, hanem karitatív: a lámpásokba való mécseseket a német líceum önkénteseitől vásárolták meg, az így az így összegyűjtött adományt pedig a Szatmári Egyházmegyei Caritas a Szent Hildegárda Házi Betegápoló Központ beteg idősei megsegítésére fordítják.
A mécseseknek pedig nagy keletje volt: a legkülönfélébb anyagokból — óvodában, iskolában, vagy otthon, a szülőkkel közösen — készített, különböző formájú, színű, díszítésű lámpások vagy éppen lampionok mindegyikébe kellett egy-egy apró fényforrás.
A látványos — és vidámságtól, gyermekzsivajtól, énektől és csilingelő nevetéstől hangos —, jóval több mint 2000 fős menetet a mezőfényi fúvószenekar vezette, és dallamaik ritmusára vonult a most ideiglenes útvonalon, a megyei múzeumtól a Széchenyi (1 decembrie 1918) és az Eötvös (a. I. Cuza) utcán keresztül a Kálvária templomig. Ott a második és negyedik osztályos gyerkőcök és kísérőik Márton-napi énekeket énekeltek, és három nyelven imádkoztak, illetve Pakot Géza, a Kálvária templom közösségének plébánosa mesélt Szent Márton jó cselekedeteiről — a többi felvonuló pedig elindult hazafelé, s lámpásaikban vitték az apró fényeket szerte a városba.
Szabó Kinga Mária