A szaniszlói református templomban november 6-án tartották meg az öregek és betegek vasárnapját. Három évvel ezelőtt került sor az első ilyen jellegű alkalomra.

Balla Árpád lelkipásztor elmondta, hogy már a korábbi szolgálati helyein, az érkávási és az érmindszenti gyülekezetben is gyakorolták éveken keresztül ezt a szép szokást. A szaniszlói gyülekezetbe érkezve hagyományt teremtett belőle, mert már ez volt a harmadik ilyen alkalom. „Az öregekért és a betegekért gyakran imádkozunk, de jó az, ha egy esztendőben legalább egyszer van egy alkalom, amikor ünnepi istentisztelet keretén belül, a gyülekezeti közösségben, lélekben, imádságban Isten elé visszük őket. Kérjük az Úr megtartó kegyelmét, gyógyító hatalmát, gondviselő szeretetét sorsukra, életükre” — fogalmazott a lelkész. Az istentiszteletre a rossz idő ellenére szép számmal elmentek a gyülekezet öreg és beteg tagjai közül, sőt, a gyermekek és fiatalok is. Az igét a lelkipásztor a 3 Móz 19, 32 igeszakasz alapján hirdette: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vénember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr!”. A lelkipásztor elmondta, hogy egy ilyen felfokozott tempójú életformában, mint amilyenben ma is él a világ és az emberiség, az öregek és a betegek sok helyen sajnos terhet jelentenek a családi élet számára. Útjában állnak a rohanó embernek. Addig kellenek, míg hasznuk van belőlük, majd egy régi megállapítást idézett, mely szerint kevesebb panasszal tart el egy anya tíz gyermeket, mint tíz gyermek egy anyát. Így van ez a betegekkel is. Isten azonban pártjukra áll, védelmébe veszi őket, gondjukat viseli. A lelkipásztor továbbá beszélt az öregség és a betegség két nagy terhéről. Az egyik az, hogy az öregek és betegek másokra vannak utalva, s ezért szinte minden ember ösztönösen előre fél az öregségtől. Az öregeknek alázattal és jó szívvel el kell fogadniuk azt a gondoskodást, amit Isten embereken keresztül gyakorol velük. Valamikor ők viselték gondját az ifjabb nemzedéknek, most természetszerűleg kell gondoskodjon róluk az ifjabb nemzedék, amikor ők lettek öregek és tehetetlenek. A másik nagy terhe ennek az állapotnak, hogy az öregek és betegek hasznavehetetlennek érzik magukat. Ebben úgy lehetünk segítségükre, hogy a másokért való imádság szolgálatára buzdítjuk őket. A sok időt — amivel rendelkeznek — fordítsák arra, hogy imádkozzanak a gyermekekért, az unokákért, egyházunkért. Végezetül pedig az öregek és betegek iránti tiszteletre, szeretetre, megbecsülésre hívta fel a lelkipásztor a gyülekezet tagjainak és főleg az ifjaknak a figyelmét. A szószéki szolgálatot követően Speth József, a gyülekezet kántora egy nagyon szép és megható énekkel örvendeztette és könnyeztette meg a gyülekezet tagjait. Secan Gabriella elszavalta Óbecsei István Szeressétek az öregeket című versét. Zárásképpen egy ének hangzott el a gyülekezet részéről: „Áldjon meg téged, áldjon az Úr…”. Az istentisztelet után a kijáratnál még egy meglepetés várta az öregeket és betegeket, ugyanis a gyülekezet lelkipásztora és családja a vallásórás gyermekek és azok szüleinek a segítségével színes papírból virágcsokrot hajtogatott, amiből kaptak mindazok, akik részt vettek a templomi ünnepségen. De küldtek az otthoni betegágyban fekvő gyülekezeti tagok számára is. Ezúton is áldást, hosszú életet, jó erőt, egészséget és Isten gyógyító, megtartó kegyelmét kívánják minden öreg és beteg testvérük számára.