Mind gyakrabban olvashatunk az idősek problémáiról, akár erkölcsi, anyagi megbecsülésről, akár egészségügyi ellátásról legyen szó. Sőt, Szatmáron a saját strandhasználat már-már politikai üggyé lépett elő.

Mindezekhez nem is szólnék hozzá, de van egy olyan része az életünknek, amellyel kapcsolatban igenis megjegyzéseket kell tennem: ez pedig az időskorúak közlekedése.

Az utóbbi, majdnem tavaszinak mondható hónapokban sok olyan baleset történt megyénkben és környékén, ahol idős autóvezető hibázott.

A témában igen érdekelt biztosítótársaságok felmérései szerint — mivel a közúti biztonság kérdése egyre fontosabb egy idősödő társadalomban — 10-15 év múlva a lakosság 15–20%-a lesz 75 évnél idősebb, így az időskori mobilitás egyre jobban előtérbe kerül, habár ezen polgártársaink látása, hallása, alkalmazkodó- és reakcióképessége bizony romlik.

Gondoljuk végig, hogy mikor veszi elő a garázsban tartott, vagy hosszú ideje leparkolt autóját egy idős tulajdonos: ha több, nehezebb dolgot kell hazaszállítani, ha halottak napján kell a koszorúkkal végigjárni a temetőket, ha nagy ünnep előtt kell bevásárolni — vagyis a legnagyobb közlekedési sűrűségben (!) —, vagy isten ments, kórházba kell vinni egy hozzátartozót. Mindezt sokszor hirtelen, a kocsi átnézése nélkül teszi meg, nem beszélve a sofőr felkészítéséről.

Utánakeresve a témának, kezembe kerültek az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács kutatásának statisztikái — bár ezek egy gazdagabb, jobban motorizált társadalom mértékei —, amelyek szerint például a 65 évesek csoportjában a baleseti ráta még nem kiugró, de a 75 év felettieknél már aránytalanul megnövekszik.

Lássuk, milyen testi-lelki adottságok időskori romlása befolyásolhatja nemcsak a közlekedés biztonságát, de a hétköznapi élet kihívásait is.

Az életkor előrehaladásával hanyatlani kezd az általános egészségi állapot, fokozatosan megjelennek a jellemző panaszok és betegségek. Így beszélünk az időskori látás- és hallásromlásról, a mozgáskoordináció nehézségeiről és bizony: a szellemi képességek hanyatlásáról is.

Előrehaladván a korban, romlik az éleslátásunk. Szemünkben az úgynevezett „sárgafolt”, a makula az éleslátás felelőse. Ahogy idősödünk, a makula degenerálódik, vesztünk a részletek meglátásának lehetőségébő,l és ez a betegség visszafordíthatatlan. Ugyanakkor a perifériás látás — oldalra, le-fel — is beszűkül, és már nem kapjuk meg a biztonságos közlekedéshez szükséges információkat.

A hallásunk is úgy kezd romlani, hogy bizonyos hangokat — frekvenciákat — már nem hallunk meg. A környező világ hangjai összemosódnak, zavaró egyvelegükből nehéz lesz kiszűrni a minket érintőket-érdeklőket. Jellemzően nem vesszük figyelembe a dudaszót, a mentő szirénáját, a villamos csengetését.

Az irányérzék is, mely a látásra-hallásra alapoz, romlik. Nehezebben ismeri fel az idős sofőr a rendelkezésére álló teret, távolságot, nehezen parkol és vált irányt.

A közlekedés dinamikájának felismerése mindezen tulajdonságoknak használatán alapszik, így egy-egy előzés, befordulás vagy akár az egyszerű haladás is a legnagyobb veszélyt jelentheti — nem csak maga az idős ember, hanem a többi közlekedő számára is.

Az idősebbek fizikai képességeik hanyatlását eleinte nagyobb tapasztalatukkal és óvatosabb vezetéssel ellensúlyozzák. Azonban eljön az idő, amikor mindez, a nehézkes mozgással, az észlelés bizonytalanságával és egy-egy kritikus helyzet felismerésével karöltve, arra bírja az idős autóvezetőt, hogy teljesen hagyja abba a vezetést. Persze alternatív megoldást is kell keresni a fent vázolt közlekedési szükségletek megoldására: rokonság, taxi stb. Ezzel párhuzamosan többet gyalogolnak, sétálnak az idősebbek is.

A régi rendszerben volt egy időszak amikor a 60 éven felülieknek kötelező volt az évenkénti megfelelőségi orvosi vizsgálat. Emlékszem rá, hogy milyen felháborodást váltott ki az érintettekből...

Más — részben korlátozó — lépések ellen mindenféle szervezetek szólalnak fel, alkotmányos jogokra hivatkozva. Bár szerintem egy baleset után legalább alapos vizsgálatra lenne szükség, mindenféle lelki problémázás nélkül. Erre azt a kifogást kaptam, hogy Romániában „úgyis elintézik pénzzel, akár a vak ember is kaphat vezetői engedélyt”... Hát, mit is mondjak...

Végül egy pár tanács idősebb olvasóinknak, amire figyeljenek közlekedéskor.

Ha gyalogosan közlekednek, viseljenek egy-egy világosabb, feltűnőbb ruhadarabot is, este pedig fényvisszaverő hatású mellényt, mint a biciklisek. A kijelölt gyalogátjáróban is határozottan, de lehetőleg mások társaságában haladjanak át. Ha nincs járda az út mellett, akkor csakis a menetiránnyal szembeni oldalon haladjanak az úttest szélén, így észlelhetik az esetleges veszélyt. Ne felejtsék el, hogy a nagyobb teherjárművek könnyen elsodorhatják őket, ha nincs meg a kellő távolság.

Ha gépkocsiba ülnek, mindig kellő mentális és fizikai állapotban tegyék ezt: ne fáradtan, éhesen, idegesen vagy magas vérnyomással induljanak útnak. Mindenképpen kerüljék az éjszakai vezetést és a hosszú utakat. Érdemes előre megtervezni, megbeszélni az útvonalat, elkerülve a nagyon forgalmas útszakaszokat és időszakokat (reggel 6 és 9, valamint du. 16 és 19 óra között). Ugyanakkor kerüljék a zavaró tényezőket: rádiózás, mobiltelefonálás, dohányzás — de akár egy csevegő, cigarettázó, izgő-mozgó utas is zavaró lehet. Minden, ami elvonhatja a sofőr figyelmét, veszélyes lehet a biztonságra. Ugyanakkor jó korlátozni más beleszólását a vezetésbe, bár az is igaz, hogy a nyugodt beszélgetés megelőzheti a volánnál való elalvást.

Sokan fogyasztunk gyógyszereket. Mindig kérdezzünk rá orvosunknál hogy az aktuális pirulánk milyen hatással van a vezetésre?

Utolsónak hagytam azt a jelenséget, amikor az idős vezető nem érti a kihelyezett táblákat, nem találja fel magát egy-egy közlekedési helyzetben. Ez akár azokkal is megtörténik, akik, bár nem öregek, keveset vezetnek, és nem nagyon mennek ki a városból. Változik a törvény, sokasodnak a sávok, újabb és újabb felfestések és irányító/tiltó táblák jelennek meg, amelyek mindig fontosabbak a rendszerben, mert hiszen azért lettek kihelyezve. Ezért nem ártana ha — ugye, idejük az lenne rá — az idősebbek is néha elővennének egy újabb kiadású KRESZ-könyvet vagy uram bocsá' felmennének az internetre, ahol egy-két kattintással elolvashatnák a legújabb rendelkezéseket. A fiatalok is, szerintem, szívesen segítenének ebben idősebb közlekedő társainknak.

Akiknek ezúton is sok egészséget kíván a szintén idős

Szerémy Péter