Senki sem akar szabóként dolgozni Szatmárnémetiben, miközben a konfekcióiparba keresik a legtöbb munkást. Ugyanitt a fizetések is a legkisebbek, de a konkurencia is a legnagyobb.

A szabvány-megoldásokon kívül életrevalóbb módszerekkel is keresi a lehetőséget a hivatalos adatok szerinti 5,1 százalékos munkanélküliség minél alacsonyabb szintre való csökkentésére a Szatmár Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM). Március 5-én például vállalkozókkal, cégvezetőkkel találkoztak a Ion Ghica utcai székházban, akiktől javaslatokat vártak tevékenységük jobbá tétele érdekében, illetve igyekeztek ráérezni arra is, miért olyan a jelenlegi helyzet, amilyen. — Nem bírságolni szeretnénk, hanem kommunikálni — mutatott rá Marcel Maruşca ügyvezető. Nyolc cég érezte fontosnak jelen lenni az első ilyen jellegű találkozón.

Az ügynökség által kiküldött listák szabad munkahelyei között mindig kiugróan nagy számban vannak jelen a konfekcióiparban megürült állások, ennek ellenére a szatmári átlagfizetésekről szóló pénzügyi igazgatósági kimutatások szerint épp ebben az iparágban dolgozók esetében vannak a legalacsonyabb fizetések is, a munkaügy szerint pedig a varrodákban a leggyakoribbak a túlórák. A megbeszélésen rámutattak arra a jelenségre is, hogy az AJOFM által szervezett szakmai átképzések esetében varrodai munkásnak, szabónak, vasalónak senki nem akar tanulni.

A könnyűipari képesítéssel rendelkező munkavállalók messzire elkerülik a végzettségük területén munkát kínáló konfekcióipari munkahelyeket. Ódzkodásukat azzal indokolják, derült ki egy tegnapi kerekasztal-megbeszélésen a Munkaerő-közvetító Ügynökség üléstermében, hogy szerintük egészségkárosító a folyamatos ülőmunka és a szemet erőltető szabás-varrás, ugyanakkor szinte már megszokottnak számít a túlóra, és alacsonyak a fizetések.

Ezzel szemben a munkaadók nem tudnak emelni a fizetéseken, hiszen sok esetben nem elég jártasak a szakmában az általuk alkalmazott munkások, illetve akkora a konkurencia, ahogy az elkészült ruhaneműk árán nem tudnak emelni annak érdekében, hogy a pluszbevételt javadalmazásra fordíthassák, és fenntartási költségeiken is annyit faragtak már, hogy tovább már nem lehet.

Jelenségként kezelik a munkaerő-közvetítő munkatársai azt is, hogy senki nem jelentkezik konfekcióipari elhelyezkedést biztosító átképzésre, ezzel szemben az éjjeliőr-, szakács- és fodrász-tanfolyamokra özönlenek a munkát vagy új szakmát keresők.

Valamilyen formában ki kel törni ebből az ördögi körből, szögezte le a találkozót kezdeményező Marcel Maruşca, a Szatmár Megyei Munkaerő-közvetítő Ügynökség ügyvezetője. A konfekcióiparban tevékenykedő cégek vezetőinek valamilyen ösztönző megoldást kell találniuk arra, hogy újra tanult szakmájukban helyezkedjenek el a szabók, varrónők, vagy a munkakörülményeken kell javítani, vagy a béreket kell versenyképes szintre emelni.

Princz Csaba