A New York Times véleményrovatába írt cikket a magyar kvótareferendumról és Orbán Viktor politikájáról Kenneth Krushel — olvasható a 24.hu oldalon.

Az írás az Orbán Viktor körüli visszatetsző ügyek felvázolásával indít: a felcsúti kisvasút és a Pancsó Aréna építésétől az állami média baráti kezekbe passzolásán át a földvásárlási programig. Utóbbi kapcsán megjegyzi: feltűnő módon az földvásárlást ösztönző agrárprogram egyik fő kedvezményezettje nem más volt, mint a miniszterelnök felesége. A cikk szerint Orbán Viktor az elmúlt hat évben felszippantotta Magyarország javait, amelyeket vagy saját vagy a hozzá közel állók zsebébe juttatott és ez nem titok. Orbán kleptokráciáját alaposan tanulmányozták – jelzi a szerző, aki egészen borús képet fest a magyarországi helyzetről. Szerinte Orbán meggyengítette az ország törékeny intézményrendszerét és megkérdőjelezte az Európai Unió legalapvetőbb előírásait, mindezt a közösség ellenállása és az Egyesült Államok passzivitása mellett. Mint írja, Orbán állítja, hogy a tömegek nevében kel ki az EU elitje ellen, mégsem sikerült a vasárnapi népszavazásra elég embert mozgósítania. Krushel arról ír, hogy bár Orbán a 98 százaléknyi, az unió bevándorláspolitikáját elutasító szavazatot győzelemként kommunikálja, az EU többi része megkönnyebbülve lélegzett fel, hogy a referendum nem érte el az érvényességi küszöböt. A szerző rámutat: az unió financiális támogatása nélkül az Orbán-kormány nagy bajban lenne, mivel a fejlesztések túlnyomó többségét a közösség fizeti. Szerinte az európai politikusok azért tartanak ki viszonylagos passzivitásuk mellett, mert ha elzárnák a pénzcsapokat, annak az “egyszerű magyar ember” inná meg a levét, ráadásul egy keményebb összecsapás arra késztethetné Orbánt, hogy kikormányozza az országot az EU-ból és Oroszország felé vezesse azt.

Orbán csúfol, de a pénzt elfogadja

A szerző azonban úgy látja, hogy az EU engedékenysége csak olaj a tűzre az olyan vezetőknek, mint például Orbán. Erdogan török és Putyin orosz elnökkel párhuzamot vonva arról ír, hogy ezek a vezetők a demokrácia álarca mögé bújtatják az önkényt. Szerinte a Lengyelországban kormányzó Jog és Igazságosság Pártja is úgy manipulálja a sajtót és úgy korlátozza az állampolgárokat, minta Orbántól tanulták volna a játékszabályokat. Mint írja: ha nem vesszük komolyan Orbánt, azzal a Nyugat nemcsak a magyar népet veszíti el, hanem a tisztességes kormányzás jogát a világszerte tapasztalható populista elégedetlenség idején.

Krushel leszögezi: Orbán úgy mutatja be magát, mint aki Európa keresztény identitását megvédi a muzulmán ártól, ám tevékenysége hozzájárul az Európai Unió önpusztításához: kigúnyolja a közösséget, bár elfogadja annak pénzét az oligarchák és a nemzeti populizmus megszilárdításához.