A beszélgetésen részt vett dr. Szabó-Thalmeiner Noémi intézményvezető, dr. Frigy Szabolcs óraadó tanár, Albi Alexandra elsőéves hallgató, Egresi Szilágyi Andrea és Moroz Hannelore másodéves hallgatók, Veszprémi Krisztina és Sándor Emese Dóra harmadéves hallgatók, valamint Kallós Beáta, a szamoskrassói Bem József Általános Iskola tanítónője. A beszélgetést Elek György moderálta.

Albi Alexandra elsőévesként nem rendelkezik sok tapasztalattal, de úgy látja, hogy az elméleti órák izgalmasak, az oktatók igyekeznek minél érdekesebbé tenni őket, a gyakorlat az, ami számára a legjobban hiányzik, ezt a részt nem könnyű online formában végezni. Az elméleti résznél sok az egyéni feladat, de úgy alakítják a dolgaikat, hogy eredményes legyen. Nagyon hiányzik az, hogy nem tudnak gyerekek közt lenni, az elméleti ismereteket nem tudják megélni a gyakorlatban. Ez a szakma a gyerekekre épül, az eredményes munkához elkerülhetetlen a közvetlen kapcsolat.

Moroz Hannelore másodéves hallgató sokkal hatékonyabbnak tartja a jelenléti oktatást. Az óvodának és az iskolának van egy varázsa; amikor a gyerekek között van, adott a lehetőség arra, hogy belenézzen a kicsik szemébe, és együtt elvégezzék a játékos feladatokat. A pedagógusi munka jutalma pedig épp ez a gyerekektől kapott szeretet, amit képernyőn keresztül nem lehet átérezni, mondja Hannelore, hozzátéve, hogy nagyon reméli, mielőbb helyreáll a rend, és újrakezdődik a jelenléti oktatás. A hallgató azt is elismeri, hogy online formában sokkal nehezebb, sokkal nagyobb önfegyelemre van szükség, viszont mindennek megvan a jó oldala is. Minden nehézségben látni kell a jót is, az online oktatásnak is vannak olyan elemei, melyeket érdemes alkalmazni, mondja.

Egresi Szilágyi Andrea másodéves hallgató szerint kevés olyan dolog van a világon, amiről egyhangúlag ki lehet mondani, hogy nagyon jó vagy nagyon rossz, és az online oktatás sem ilyen. Jó benne az, hogy a hallgatók könnyebben eljutnak az előadásokra, hátrányt jelent viszont az, hogy nincs meg az a közelség a gyerekekkel, ami nélkülözhetetlen az eredményes oktatáshoz. Volt szerencséje szeptemberben két héten át besegíteni egy előkészítő osztályban, s ekkor olyan tapasztalatokat szerzett, amiket online nem lehet megszerezni. Andrea szerint az online oktatásban jó — és ezt érdemes megtartani —, hogy lehetőség van olyan anyagok leadására, amikre a teremben megszabott idő nem elegendő.

Sándor Emese Dóra harmadéves hallgató szerint az online oktatási rendszer nem alkalmas óvodás és kisiskolás korú gyerekek nevelésére. Többfajta próbálkozás is volt: videóra vették a hangot, és azt eljuttatták a gyerekekhez, képeket tettek be a videókba, interaktív játékokkal igyekeztek érdekesebbé tenni az órát. Érkeztek ugyan pozitív visszajelzések, de érezhető, hogy ez nem olyan, mint amikor ott vannak együtt az osztályban, látják egymást, és észrevehető, hogy mi az, ami érdekli a gyerekeket, és mi az, ami nem. Online az is megtörténik, hogy nem a gyerek oldja meg a feladatokat, hanem a mellette lévő szülő. Nagyon problémás az írás tanítása. Sok helyen nincs otthon a szülő, a gyerek pedig nem boldogul egyedül. Éppen ezért nagyon hiányzik, hogy ott legyen a gyerekek között, és megtapasztalja a reakciókat. Veszprémi Krisztina harmadéves hallgató azt tapasztalja, hogy a hallgatók számára is problémás a felkészülés. Kényelmes az online oktatás, mert nem kell korán felkelni, nem kell a hidegben utazni, viszont több órán át ott ülni az eszköz előtt nagyon megterhelő, és a kommunikáció is nehéz.

Kallós Beáta a szamoskrassói Bem József Általános Iskolában tanít első osztályosokat. Elmondta, hogy náluk is nehezen indult be az online oktatás, de a végére egészen jól működött. A nehézségek abból adódtak, hogy elég sok a hátrányos helyzetű gyerek, többen nem rendelkeztek internettel, eszközökkel, de ezeket a problémákat sikerült áthidalni úgy, hogy feladatlapokat küldött, vagy telefonos segítséget nyújtott számukra. A diákok többsége részt vett az online órákon, előbb húsz-harminc perces órákat tartottak, de a fő tantárgyak esetén az órák hosszabbak voltak. A gyerekek igényelték a kézimunkaórákat is, ezeket szintén online tartották meg. Első osztályos korban a gyerekek még nem értenek az online felületek használatához, több családban a szülők is részt vettek az órákon. Azok a gyerekek, akik részt vettek az órákon, és tudtak haladni a tantervvel, elsajátították a szükséges ismereteket. Kallós Beáta szerencsésnek tartja azt, hogy a tanévet még az iskolában kezdték, így sikerült bevezetni a gyerekeket az írás és olvasás rejtelmeibe. Miután már megtanulták néhány betűnek az írását, az ügyesebbek tudták, hogy mire épül az írás. A tanítónő elmondta, hogy az online oktatás idején videókat készített a betűk formálásáról, s ezek alapján írták a betűket a gyerekek is. Az olvasás elég nehézkesen ment, a mikrofon sok esetben visszhangzott, egy idő után sikerült kitapasztalni, hogy mi a legjobb módszer. A házi feladatokat fénykép formájában töltötték fel az oldalra, a feladatokat is az online térben kapták meg, s miután azokat megoldották, visszaküldték őket. Az első osztályban nagyon fontos a játék, amit viszont online nem lehet pótolni, mondta.

Sándor Emese Dóra elmondta, hogy nagyon értékeli a tanári kar munkáját, mert nagyon jól látja, hogy minden tanár arra törekszik, hogy érdekes és hasznos órákat tartson, ne az legyen, hogy a hallgató kikapcsolja a kamerát, és végzi a dolgát, hanem hogy legyen jelen és figyeljen. Nagyon sok új oktatási elem jelent meg, ezek által is sokat lehet tanulni, de szerinte külön figyelmet érdemel a konfliktuskezelés az online térben.

Szabó-Thalmeiner Noémi intézményvezető szerint mind a hallgatók, mind a pedagógusok számára nehéz ez az időszak. Ez egy új kihívás, amire nem voltak felkészülve. Eddig rutinszerűen történt az oktatás a jól bevált módszerekkel, most viszont ott ül mindenki a számítógép előtt, és szinte csak a képernyőnek beszélnek. Ki kellett találni, hogy mit lehet tenni ebben az új helyzetben. Mindenki tanult valami újat, és mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből. Az intézményvezető úgy látja, hogy nagyon sok eszközt kell készíteni ahhoz, hogy jól működjön a tanítás. Kellenek a bemutatók, a videóbejátszások, ki kell találni a csoportmunkáknak az anyagát, azok hasznos levezetési módját. Elismerte, hogy számára egy új kihívás a drámapedagógia online formában történő oktatása a másodéveseknek, de nagyon oda kell figyelni a diákokkal való kommunikációra is. A teremben ez nagyon jól működik, hiszen a verbális eszközöket kiegészítik a nonverbálisak, de a digitális eszközökön keresztül kisebb hatékonyságú a kommunikáció. Elmond a tanár egy dolgot, de nem látja, hogy az a diákban hogyan csapódik le. Az információk félreérthetők lehetnek, mert kevesebb a csatorna, melyeken közvetíteni lehet. Nem egyszerű megteremteni és megtartani a folyamatos kapcsolatot a diák és a tanár között. Nem mindig lehet látni, hogy ment át az információ a tanártól a diákhoz, mit értett meg a diák a tanár által közvetített tananyagból, különösen, ha az adott ismeretanyagot a gyakorlatban kell alkalmazni. Hiányoznak a közösségépítő játékok. A tanítóképző egyik előnye, hogy jó közösségek alakulnak ki. Online ez talán nehezebben működik. Lehet, hogy így is megvalósul, a diákoktól is ez a visszajelzés érkezik, de ezt még nem lehet látni, mondja a pedagógus. A másik kihívás a pedagógiai gyakorlat megszervezése, hiszen a járványügyi szabályozás miatt nem lehetséges a személyes részvételű gyakorlat a gyakorlóhelyeken. Mindezek dacára a visszajelzések, amik a másodévesek részéről érkeztek, nem voltak annyira negatívak. Nyilván vannak hátrányok, buktatók, de a lehetőségekhez képest sok gyakorlati készségre szert tehetnek a diákok, különösen az óratervezés és óraszervezés terén. Ki kell használni az időt, és ha a gyerekekkel való kapcsolattartás nem is egyszerű, meg lehet tanulni kisebb nevelési/oktatási trükköket a különböző módszertanok kapcsán. Egy másik tény, hogy ebben a helyzetben a tanár nagyon empatikus kell hogy legyen a diákkal szemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy engednie kellene az elvárásaiból. A tanár nem találkozik a diákkal, de át kell éreznie az ő helyzetét is. Nem lehet elvárni a diáktól, hogy az egész élete arról szóljon, hogy a gép előtt ül, és végzi a házi feladatát. A tanítóképzőben kialakult a bizalom. A tanár bízik a diákban, a diák pedig tisztában van azzal, hogy tanulnia kell. A tanárnak tudatosítania kell azt, hogy tanár és diák egy térfélen van, nem egymással szemben. Nem egyszerű a vizsgáztatás sem.

A teremben lehet ellenőrizni, hogy mindenki a saját tudását veti-e papírra vagy mondja el. Online formában nem biztos, hogy ez így működik. Egy óriási adag bizalom kell hogy legyen a tanár részéről, ez viszont magával kellene hozza, hogy a diák sem próbál meg visszaélni a helyzettel a saját érdekében, ugyanis később szüksége lesz a tudásra — mutatott rá az intézményvezető.

Moroz Hannelore számára hiányzik, hogy nincs lehetőség iskolai ünnepségek megszervezésére. Ő a diákévei alatt sokat szavalt, a verset szeretné megszerettetni a tanítványaival is, és bízik abban, hogy erre lesz majd lehetősége. Úgy érzi, hogy mindenben meg lehet látni a legjobbat — a jelenlegi helyzetben is —, a kulturális igényeket is ki lehet elégíteni valamilyen módon az online térben. Veszprémi Krisztina színi körök munkájában vesz részt. A világjárvány miatt az előadások is a virtuális térbe kerültek, ez is egy megoldás, de szeretné, ha élő műsorokat szervezhetne, vallja be.

Kallós Beáta abban bízik, hogy Szamoskrassón lesz majd lehetőség évzáró ünnepség megszervezésére az első osztályosok számára. Dr. Frigy Szabolcs, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kara szatmárnémeti kihelyezett tagozatának óraadó tanára elmondta, hogy örömmel hallgatta az előtte felszólalókat, hiszen mindenki számára hiányzik az élő szó varázsa. Elismerte, hogy az egyetemeket nagyon váratlanul érte az online oktatás bevezetése, s ezt érezték a tanárok is. Úgy indult, hogy mindenki vegye elő az összes tudását, hogy ne álljon le az oktatás, hogy folyamatosan, átgondoltan kialakuljon egy stratégia, jöjjön létre egy digitális oktatási platform. Jó az a digitális forma, amit most használnak, de oda kell figyelni arra, hogy újabb módszerek fejlődnek ki, s ezekhez alkalmazkodni kell majd a későbbiekben is, mutatott rá Frigy, hozzátéve, hogy azt tapasztalja, hogy a diákoknak az online oktatás lett az új komfortzóna, amikor otthon, pizsamában vesznek részt az órákon, nem kell utazniuk stb., de ennek meglesznek a káros következményei. A kicsik szívesen mentek vissza az iskolába, de a hetedik osztályosoknál harminc diákból csak öt mondja azt, hogy visszamenne, a nagyobbaknál pedig még kevesebb, ez pedig egy kóros dolog. Ugyanez van az egyetemistáknál is, mondja a szakember. Kialakult egy új komfortzóna, ahonnan nagyon nehéz lesz kimozdulni. Plusz erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy a diák intézze a személyközi kapcsolatokat, a konfliktuskezelést, amikor nem lehet kikapcsolni a kamerát, nem lehet elrejteni az arcot. Nálunk még nem alakult ki az, hogy minden diáknak legyen egy saját szobája, sok diák nem kapcsolja be a kamerát, mert nem akarja megmutatni a hátteret. Mások pedig — akiknek, biztosítottak a körülmények — éppen a többiekre hivatkozva teszik ezt. Nagyon sok pedagógus mondja el, hogy kétszer annyit dolgoznak online, mint a jelenléti oktatáskor, mégis kisebb a hatékonyság, ami nagyon idegőrlő pszichésen is, hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva azt is, hogy az iskolának mindig feladata volt a szociális különbségek kiegyenlítése. Az osztályban könnyebb volt megtartani az egyenlőséget, az online oktatás során viszont óhatatlanul felvetődik a szülők anyagi háttere, hogy milyen eszközöket tudnak biztosítani a gyereknek, milyen a szoba, ahol tanul a gyerek stb., így a különbségek csak fokozódnak. A jelenlegi technológia határait már elértük, persze ez nem jelenti azt, hogy most már minden rendben van, mert a nagy cégek fejlesztenek, azokhoz is kell majd csatlakozni. Most már mindenki elsajátította a szükséges digitális kompetenciát, nincs semmi akadálya az elméleti tanulásnak, de hiányt szenved az oktatás gyakorlati jellege, mondja. Aki a tanítóképzőbe jelentkezik, annak nagyon fontos a pályaválasztásban és a visszajelzésekben a személyes kapcsolat. Egyre inkább kezdjük megérteni, hogy nem iskoláról, hanem tanulási ökoszisztémáról van szó. Az egész társadalomban nemcsak az iskola fonódik össze, hanem a család is. Körvonalazódik, hogy mennyire fontos az oktatás a társadalomban is. Világosan látszik, mit jelent napi négy-öt órában tanítani. Ebben a rendszerben nagyon sok hozzáadandóval kell dolgozni. Ha a tanár elmond valamit, ahhoz rögtön egy feladatot is kell rendelni, egyébként nem lehet lemérni, hogy átment-e az információ. Ez egy túlterheltséget okoz. Nagyon nehéz megtalálni azt az utat, hogy tudja a tanár is, mennyire képes a diák. Ehhez nagyon fontos az időmenedzsment. Fontos, hogy a pedagógus időben választ kapjon a kérdéseire. A technológiai lehetőséget a tanítóképző kihasználja, ami viszont ezen túl van, azt csak élőben lehet megvalósítani. Egy új vízió kezd kialakulni az oktatásról, ezentúl másként kell arra tekinteni, mint eddig — összegzett Frigy Szabolcs.

A beszélgetés végkövetkeztetése az volt, hogy vannak az online oktatásnak pozitív elemei is, amelyeket érdemes lesz akkor is felhasználni, amikor visszaállhatnak a jelenléti oktatásra. Erre várnak a hallgatók és a pedagógusok, mert a gyerekekkel hatékonyan foglalkozni csak úgy lehet, ha a pedagógus ott van közöttük, a szemükbe néz, megfogja a kezüket.

SZFÚ