Május–június folyamán felmérést végzett a World Vision Románia Alapítvány, melynek keretében arra volt kíváncsi, hogy a vidéki iskolások hogyan élték meg a járványhelyzetet — felmérte a családok anyagi helyzetét, a mentális jólétüket és azt, hogyan valósult meg a falun élő gyermekek digitális oktatása.

A főbb eredmények azt mutatják, hogy a vidéki iskolások 40 százaléka egyáltalán nem vett részt online órákon, az oktatók 36 százaléka pedig telefonon keresztül, WhatsApp és Messenger alkalmazáson, illetve nyomtatva is küldött feladatokat a diákoknak, mert ezeknek nem volt eszközük ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni az internetes órákba. A vidéki családok 55 százalékában nincs elegendő elektronikai eszköz ahhoz, hogy minden diáknak jusson, 8 százalékuk pedig semmilyen eszközzel nem rendelkezik, ami a digitális oktatáshoz szükséges. A vidéki családok csak alig 20 százalékának gyermekei követték a tanügyminisztérium televíziós óráit, nézték a Telesulit.

Ami az iskolákat illeti, négyből egynek nincs internet-hozzáférése, és tízből kilenc iskola nem rendelkezik táblagépekkel vagy laptopokkal sem. A 62 felmért iskola igazgatóinak 87 százaléka szerint nem kellene folytatni az online oktatást, 60 százalékuk szerint ősszel be kellene pótolni a „kimaradt” második félév anyagát. Az oktatási intézmények vezetői szerint a járvány megviselte a diákok lelki világát, 12 százalékuk pedig meg van győződve arról, hogy a Covid-19-krízis miatt nőni fog az analfabetizmus.

A vidéki iskolások online oktatása így néz ki a valóságban: ötből ketten nem vettek részt a digitális oktatásban, és négyből egy vidéki iskolában nincs internet. Nem csoda, hogy nem a tablet az első, a legtöbb családban még élelemre sem jut pénz — állítja a World Vision Románia Alapítvány.

Mint kiderült, a járvány begyűrűzése óta ötből egy szülő anyagi problémákkal szembesült: 1,3 százalékuknak felmondtak a munkahelyén, 11 százalékuk technikai munkanélkülivé vált, 40,5 százalékuk szociális segélyből tartotta el a családját. A családok 41 százalékában igyekeztek minimalizálni a költségeket a szükségállapot idején, de olyanok is akadtak, akiknek a mindennapi betevőre vagy gyógyszerre sem jutott. Beszámolóik szerint 37 százalékuknak okozott gondot az élelmiszerek beszerzése, 43 százalékuknak a tisztítószerek — például mosópor, mosogatószer — megvásárlása, 44 százalékuk nem tudta beszerezni a szükséges higiéniai termékeket — intimbetét, fogkefe, fogkrém, hajsampon —, 39 százalékuknak nem futotta a szükséges gyógyszerekre.

Sok családban elhanyagolták a gyermekeket: 22,9 százalékuk egyszer sem dicsérte meg a gyermeket a tavaszi hónapok során, 19,6 százaléka nem ölelte meg a gyermekét, 31,4 százalékuk nem töltött vele több időt a kijárási tilalom alatt, 53 százalékuk nem segített a gyermeknek a házi feladatokban, annak ellenére sem, hogy akadt volna idő a leckék elvégzésére.

A vidéki diákok 46,1 százaléka okostelefon segítségével kapcsolódott be az oktatásba, 30 százalékuk a WhatsApp vagy a Messenger alkalmazáson keresztül, 9,5 százalékuk laptopon tanult, 6,4 százalékuk számítógépen, 5,2 százalékuk táblagépen, 7,4 százalékuknak ellenben semmilyen elektronikai eszköz nem állt a rendelkezésükre, hogy bekapcsolódhassanak a digitális oktatásba.

A családok 44,2 százalékában jut minden tagra egy internet-hozzáféréssel rendelkező elektronikai eszköz, 32,31 százalékukban egy jut két gyermekre, 14,6 százalékukban pedig egy jut három vagy több gyermekre.

Bumbuluţ Krisztina