Simon Melindával a Caritas tasnádi szervezete által működtetett idősek otthonában beszélgettünk az önkéntességről és a fiataloknak az egyházi életben való részvételéről.

Simon Melinda Kolozsváron végzett pszichológia szakon, ugyanott mesterizett, jelenleg pedig a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészségen dolgozik pasztorációs asszisztensként. Szerinte érdekes ez a munka, hiszen fiatalok számára rendeznek egyházi, vallásos és kulturális programokat. Egy olyan hely ez, ahova főként az első éves egyetemistáknak, de a nagyobbaknak be lehet térni, hogy otthon érezzék magukat. Elég sokrétű ez a tevékenység, hiszen a szervezés mellett magába foglalja az adminisztrációt is. „Tisztázni kell azt — szögezte le Simon Melinda —, hogy mi nem problémák megoldásával foglalkozunk, hanem szabadidős tevékenységek szervezésével. Téves az a felfogás, hogy az önkéntesség csupán a problémák megoldásából áll. Így vannak ezzel a pszichológusok is. A legfőbb feladat az, hogy elkerüljük a problémák kialakulását — sok évvel előbbre kell tervezni és befolyást kell gyakorolni. Nagyon sok kirándulást szervezünk, bálokat, tanévnyitót, végzős napot, imaprogramokat, stb. Én most itt a katolikus programokról beszélek, de ugyanígy szerveznek a reformátusok és a más felekezetűek is tevékenységeket, ugyanakkor vannak átjárások, közös programok is.”

Hozzáállás

„A tapasztalat azt igazolja, hogy a fiatalok érdeklődnek az egyházi programok iránt — állapítja meg Simon Melinda. — Nem igaz az, hogy őket csak a komolytalan dolgok érdeklik. A fiatalok csak akkor vonulnak ki az egyházból, ha mi lemondunk róluk, ez pedig a mi mulasztásunk volna, amiért felelősséggel tartoznánk. Van egy ilyen réteg is, és sajnos a médiában ez kerül előtérbe, de nem ez az általános. Nálunk van egy mag, ami köré tömörülnek azok, akik vonzódnak az egyházi élethez, de fontos tudni, hogy itt komoly kulturális és szórakoztató tevékenységek is zajlanak. Nagyon fontos az, hogy ki milyen környezetből érkezik. Azok, akik otthon úgymond normális családi életet élnek, azok számára nem jelent gondot a beilleszkedés, sőt örülnek annak, hogy ugyanazt kapják, amit otthon. Mi viszont annak örülünk a legjobban, hogy olyanokkal is találkozunk, akik épp amiatt járnak el hozzánk, mert otthon nem éltek megfelelő körülmények között, de vágynak erre az életmódra.”

Simon Melinda a nyári időszakban sokat önkénteskedik a tasnádi Caritasnál. Van, amikor a szociális konyhán segít, és van, amikor az idősek otthonában vállal munkát. Elmondta, hogy gyerekkora óta önkénteskedik, belenőtt ebbe, lényegében ebben a szellemben nevelkedett.

Elek György