Ilyés Ilona, aki szatmáriként egy projekt keretében jutott el Afrika legegzotikusabb országába, Madagaszkárra élményeiről blogot írt, ebből tízrészes sorozatot közlünk portálunkon.

Régi álmom vált valóra a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány segítségével, és 3 hónapra Afrikába utazhatom, annak is egyik legegzotikusabb országába, Madagaszkárra.

Azt mondják, aki többet szeretne utazni Afrikában vagy huzamosabb ideig Afrikában tartózkodni és dolgozni, az Madagaszkáron kell elkezdje afrikai utazását. Madagaszkár az afrikai és ázsiai civilizáció találkozási pontja. Afrikai, mivel földrajzilag az afrikai kontinenshez tartozik, és mégis különböző és egyedülálló, hiszen egy évezredek óta különálló sziget. Lakosainak nagy része inkább ázsiai vonásokat hordoz, mint afrikait.

Madagaszkár a világ negyedik legnagyobb szigete (590 000 km₂) Grönland, Pápua Új-Guinea és Borneó után, az Indiai-óceánban.  Bár az afrikai kontinens mellett kicsinek tűnik, területe valójában akkora, mint Franciaország és a Benelux államok területe együttvéve. A szárazföldi Afrikától a Mozambiki-csatorna választja el. Különleges és egyedi faunája és flórája valóságos természettudományi múzeummá varázsolja a szigetet. Állatvilágának 80%-a, növényvilágának 90%-a kizárólag ezen a szigeten található meg.

Lakossága kb. 21,9 millió, és 18 etnikai csoportba sorolható. Ennek ellenére, bár többféle törzsi dialektusban, de egy nyelvet beszélnek, a malagaszit (malgast). Hivatalos nyelv ezenkívül a francia is. A lakosság nagy része mezőgazdaságból él, legfőbb termékek a kávé, vanília, szegfűszeg és rizs.

Első benyomások

Párizsból 10 órányi repülés után landolunk Antananarivóban, Madagaszkár fővárosában.  A reptér kicsi, de nem sokban különbözik a modern európai repterektől.  A dombok között elterülő főváros már sötétbe borult, de az utcai világítás visszatükrözi a városi európai szemének rögtön feltűnő csillagok sokaságát az égbolton.

Antananarivo, avagy rövidített nevén Tana, az ország középső részén található, messzire kiterjedő rizsföldek között.  Már a fővárosban sétálva is feltűnik az erősen vörös, agyagos talaj, mely egész Madagaszkárra jellemző.  Első szállásunk egy malgash családnál van, körülbelül 10 km távolságra a városközponttól.  A közlekedés kaotikus. Első nap vendéglátóink még autóval visznek be a városba, másnap ezt az utat már buszon tesszük meg.  Rizsföldeken keresztül gyalogolunk 1-2 km-t, amíg el nem érjük a „buszmegállót”.

Itt az ember megpróbál felszállni az igencsak zsúfolt buszra. Az sem ritka, hogy már a mozgó járműre kell valahogyan felkapaszkodni, de általában akad valaki, aki felhúzza az embert.  A közlekedési dugók itt mindennaposak, jó egy órába telik, míg eljutunk a városközpontig. Tana utcái rendkívül zsúfoltak, minden utca tele árusokkal, akik helyi „gyorsételektől” a mobiltelefonokig mindent árulnak.

Nincsenek közlekedési szabályok, és csak imádkozni lehet, hogy ne üsse el az embert egy autó, amikor megpróbál átmenni az utcán. Sokaknak feltűnik a két fehér lány, akik a belvárosban sétálgatnak, gyakran kiabálják utánunk: „Bon jour”, „Je t’aime”, „Vazaha” (helyi szó, amivel a külföldi fehéreket nevezik). Alapjában véve mindenki nagyon barátságos. Rengeteg koldus is megkörnyékez minket, sokan pedig térképeket, helyi hangszereket vagy vaníliát próbálnak eladni nekünk, mi viszont még várunk pár hetet a szuvenír-vásárlással.

És ha már otthon egész nyáron nem jutottam el egy strandra, miért ne tenném meg ezt éppen Madagaszkáron, ahol éppen most kezdődik a nyár? Azok után, hogy arra számítottam, egy lavór vízben fogok naponta mosakodni három hónapig, igazán érdekes élmény, hogy már itt-tartózkodásom harmadik napján úszómedencében lubickolhatok. A lakóhelyünkhöz nagyon közel eső strand domboldalban helyezkedik el, és gyönyörű kilátás nyílik innen a közeli rizsteraszokra és a távoli városra.

Itt már 6 órakor sötét van, utcai világítás pedig nemigen, úgyhogy a nap gyorsan zárul. De vendéglátóink gondoskodnak róla, hogy az este se teljen unalmasan, és tradicionális madagaszkári ételekből álló vacsorára invitálnak. Alapétel a rizs, e mellé azonban sok más finomság is kerül az asztalra: romazava, leves zebuhúsból és levelekből; ravintoto, főtt maniókalevél sült hússal. Megkóstoljuk a helyi italt, a ranovola-t is, melyet az edény fenekére ragadt rizshez forró vizet öntve nyernek, és ettől az ital borostyánszínű lesz.  Német kolléganőm szülinapja alkalmából még egy kisebb házibulit is szerveznek, és madagaszkári vaníliás rumot iszunk...(folytatás következik)