A zsúfolt és szennyezett főváros után felüdülés Antsirabe-ba utazni. Antsirabe Tana-tól délre helyezkedik el, 170 km távolságra. A fővárosból Antsirabe-ba utazni szemet gyönyörködtető, zöld dombokon, erdőkön, rizsföldeken keresztül és rizsteraszok mellett vezet az út, és mindenhol feltűnnek a Madagaszkárra jellemző egy emeletes, vörös téglákból épült házak.

Antsirabe-t nem hiába nevezik a víz városának. A város gyógyfürdőjéről ismert és norvég telepesek alapították a 19. században. Ma is nagyon sok norvég él és dolgozik itt. A város központjában található Termál Hotel várja a különböző panaszokra meleg vízű forrást kereső utazókat.

Antsirabe nemcsak Madagaszkár ipari és mezőgazdasági központja, de az ország „pousse-pousse” fővárosa is. A rikító színekre festett „pousse-pousse” az ázsiai riksa madagaszkári megfelelője. Százával állnak sorba a „riksák” az út mentén. Még érkezésünk előtt figyelmeztetnek, használjuk a riksákat és ne utasítsuk el csak mert európai szemmel kicsit furcsának tűnik, hogy egy mezítlábas ember szaladjon a riksa előtt, amiben ülünk. Nekik ez biztosítja a megélhetést, és naponta bizonyos számú „fuvart” le kell bonyolítaniuk ahhoz, hogy meglegyen a napi betevő falatjuk. Látva hány helyi lakos utazik pousse-pousse-szal, mi is felbátorodunk és gyakran utazunk riksán munkába.

Széles, pálmákkal szegélyezett utcáival, színes kavalkádjával, a kézműves boltok sokaságával Antsirabe hamar belopja magát szívünkbe. Egyik nap pousse-pousse-ról gyönyörködöm a virágzó fákban, másnap a helyi piacon alkudozom banánért és mangóért. Egy kedves helyi lány malagasy dalokat tanít nekem, a vasútállomás előtti sugárút egyik padján ülünk és míg a dal szavait próbálom kibetűzni, fél szemmel a város csendesebb, vasárnap délutáni életét figyelem. Külön élmény élő malagasy zenét hallgatni egy kellemes kávézó teraszán a hatalmas legyezőre hasonlító „utazók pálmája” (ravenala madagascariensis, mely kizárólag csak Madagszkáron nő) alatt, helyi sört iszogatva.

Bár a városközponttól messze lakom, és délután 6 előtt már haza kell érnem, mert besötétedik és utcai világítás nem lévén, nem igazán akarok és nem igazán tanácsos az utcán mászkálni, főleg fehér lánynak, estéim nem telnek unalmasan. A családnak, amelyik ezekben a hetekben vendégül lát, három lánya van, a két kisebbik, 5 és 7 éves, ők gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzak. Magyar kártyákat mutatok nekik, ők pedig megannyi más játékot. Ha a játék már unalmas, fényképezünk, vagy felveszem, ahogyan játszanak és aztán megmutatom nekik a digitális gépen. Kevesen gondolnánk otthon, amikor fényképezünk, mekkora élményt jelent itt a gyerekeknek azonnal látni az eredményt.

Vasárnap csatlakozom vendéglátóimhoz és „pousse-pousse”-szal templomba megyünk. Bár a templom katolikus, egyszerűségében inkább hasonlít református templomhoz. A fehérre meszelt falakat gyönyörű festett ablakok törik meg, az oltárkép helyét pedig a bárányfelhős kék ég képe foglalja el. Bár a malagasy szertartásból semmit nem értek, mégis buzgón énekelek az énekeskönyvből, amennyire a szavakat ki tudom olvasni. Szerencsére van segítségem, 7 éves kis barátnőm gondoskodik arról, hogy mindig megfelelő éneknél nyissuk ki a könyvet és kis ujjával mutatja a sorokat, amelyeket éppen énekelni kell. A vidám és lendületes dalok kellemes hangulatot teremtenek és feldobják a misét. A madagaszkáriak nagy része vallásos, minden családnál, amelyiknél eddig vendégeskedtem kötelező volt az evés előtti ima. Bár a lakosság nagy része megoszlik a katolikus és protestáns, főként lutheránus vallások között, nagyon sok hagyomány maradt fent a régi tradicionális vallásokból, ennek egyik példája a famadihana (halottak újratemetése), amelyről korábban már esett szó.

Mint a kézműves mesterségek szerelmesének, Antsirabe számomra külön élmény. Megannyi bolt kínálja kézműves termékeit, és elmerülök a hímzett terítők, színes fonott táskák, fából faragott dobozok és kövekből készített nyakékek csodálatában. És ha otthon úgyis selyemkendők festésével töltöm szabadidőmet, itt arra is van lehetőségem, hogy egy kisebb bemutatót hallgassak meg a selyemhernyók tenyésztéséről és a selyem készítéséről.

Madagaszkáron pedig itt a tavasz, és napról napra több a virágzó fa az út mentén...(folytatás következik)