Szerdai közöltünk interjút azzal a szatmárnémeti lánnyal, aki egy projekt keretében jutott el Afrika egyik legegzotikusabb országába, Madagaszkárra. Ilyés Ilona élményeiről blogot írt, ebből tízrészes sorozatot közlünk lapunkban. (harmadik rész)

 A projektről

(2012. október 13.)

Madagaszkári utazásomat a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány (www.hvsf.hu) tette lehetővé. A GLEN (Global Education Network, www.glen-europe.org) európai önkéntesküldő szervezeteket tömörítő hálózat tagszervezeteként az Alapítvány évente küld önkénteseket különböző afrikai és ázsiai országokba, ahol a magyar önkéntesek 3 hónapig együtt dolgozhatnak egy helyi civil szervezettel, ennek munkáját segíthetik, illetve együttműködhetnek egy bizonyos projekt megvalósításában. Magyarországról idén három önkéntes indulhatott útnak Etiópiába, Kenyába és Madagaszkárra. A projektnek csak egy része a valamelyik fejlődő országban töltött három hónap. Ezt egy-egy hét felkészítő szeminárium előzi meg, ahol hasznos tapasztalatokat gyűjtünk az utazást megelőzően. Ezt követően pedig egy újabb találkozón osztjuk majd meg tapasztalatainkat.

Madagaszkárra egy német lánnyal együtt utazom, és az antananarivói székhelyű SchoolNet Madagascar szervezettel dolgozunk együtt. A SchoolNet Madagascar azon fáradozik, nagyrészt egy személyben — mivel helyi koordinátorunkon kívül más nem dolgozik a szervezetnél —, hogy helyi iskolákba számítógépeket juttasson, és a diákokat megismertesse az internet használatával. Három hónapos projektünk is ehhez kapcsolódik. Helyi iskolákban kell felhívnunk a diákok figyelmét a környezetvédelemre az internet segítségével, illetve megmutatnunk nekik, hogyan használhatják az internetet ismereteik, véleményeik, tevékenységeik megosztására. Erre a célra hoztunk létre nem sokkal megérkezésünk után egy blogot, amelyet a diákok használhatnak, és amelynek kezelésére remélhetőleg megtanítjuk majd őket.

Tevékenységünk két város két-két iskolájában zajlik, Antsirabe-ban és a fővárosban, Antananarivóban. Munkánkat helyi tanárok segítik, és az ő segítségükkel készülünk fel a tevékenységekre. Számukra hasznos új módszereket és animációkat látni, számunkra felbecsülhetetlen a segítségük, mivel ismerik a helyi viszonyokat és a diákokat, akikkel dolgozunk.

Munkánk Antsirabe-ban indul. A Lycée André Resampa 3000 diákot oktat körülbelül 200 tanár közreműködésével. Ez az egyetlen állami líceum Antsirabe-ban. Az iskola szerény épülete mellett szembetűnő a gyönyörűen rendezett és virágokkal teli iskolaudvar, amely kisebb parkra hasonlít. Az igazgató szívesen fogad irodájában. Rendkívüli türelme és kedvessége figyelemre méltó, figyelembe véve, hogy ajtója előtt naponta hosszú sorok kígyóznak. Diákok, tanárok, szülők, mindenkinek van intéznivalója, és mindennel az igazgatóhoz fordulnak. Örül ittlétünknek és munkánknak, és még azt is előrevetíti, hogy munkánk végeztével elmehetnénk majd vele karaokézni. Munkánk alatt többször is felkeressük irodájában, mivel az órarendtől megkezdve a projektor elkéréséig mindennel hozzá kell fordulni, ő azonban mindig készségesen áll rendelkezésünkre, jöhetünk akár reggel 8-kor vagy este 5-kor.

Ebben az iskolában három tanárral dolgozunk együtt. Munkamegbeszéléseink alatt egyeztetünk a tevékenységek időpontjáról, az osztályokról és diákokról, akikkel dolgozunk, illetve az órák tartalmáról. Az október 8-i évnyitón több száz diák van jelen az udvaron, az igazgató lelkesen beszél hozzájuk malagasy nyelven, majd bemutatja a két „vazaha”-t, akik pár hétig itt fognak dolgozni. A diákokat nézve felelevenednek iskolás emlékeim és a hajdani évnyitók. A hangulat és az igazgatói beszéd nem sokban különbözik a '90-es évek hazai évnyitóitól.

Öt osztály diákjai vesznek részt az általunk szervezett tevékenységeken, több csoportban foglalkozunk velük. Első rész a diákok figyelmének felhívása a környezetvédelemre. Igyekszünk hasznos témát választani, és olyasmit, ami ellen a diákok mindennapi életükben is tehetnek valamit. Körbenézve az utcákon, nem nehéz megtalálni a megfelelő témát: szemét. A diákok és a tanárok is élvezik az interaktív tevékenységeket, a játékokat és a csoportmunkát. Munkájuk eredményét kell majd a már létrehozott blogra feltenni. Nem is lenne ez nagyon nehéz, ha az internet úgy működne, ahogyan kell. Pár nap alatt a kilenc számítógépből 5-öt sikerül működésképessé tenni. A blog betöltésére így is várni kell pár percet, jobbik esetben, de van olyan délután is, amikor marad a szövegek beírása a gépbe, mivel internetkapcsolat nincs. Ennek ellenére pár nap leforgása alatt sikerül a diákok nagy többségének megmutatnunk, hogyan nyissák meg és használják a blogot, abban a reményben, hogy a részt vevő tanárok segítségével ezt majd folytatni is fogják. A program célja az lenne, hogy a blog összekapcsolja a környezetvédelem iránt érdeklődő diákok figyelmét a különböző helyi és a fővárosi iskolákban.

A Farimbona líceum már egy lutheránus magániskola. Vörös téglákból épült falaival kiemelkedik a szürke belvárosi utcaképből. Az igazgató itt is szívesen lát minket, a tanárok egyike már egy osztályba is rögtön bevisz, nem mindennap van alkalma a diákoknak két fehér önkéntest mutogatni. Itt tevékenységünk a környezetvédelemre való felhívásra szorítkozik, mivel, bár az iskolának már vannak számítógépei, internetkapcsolata egyelőre nincs. A tanárok sem mutatnak nagyobb érdeklődést, ennek ellenére az órák jól sikerülnek, és a diákok élvezik a számukra kissé szokatlan módszerekkel történő oktatást. Seheno, a könyvtárosnő hamar szívébe zár minket, hétvégén már együtt kirándulunk, és a családjával együtt ebédelünk.

A két antsirabei iskolában hasznos tapasztalatokat gyűjtünk. Hamarosan vár minket vissza a főváros és az ottani iskolák.

Diákjaink a helyi rádióban

(2012. október 25.)

Nemcsak a diákoknak, de számomra is nagy élmény volt az antsirabe-i rádióban szerepelni. Az André Resampa líceum 7 diákjával látogattunk el a Radio Haja épületébe, ahol a felvétel készült. A rádióműsorban röviden összefoglaltuk madagaszkári projektünk célját és főbb állomásait, bemutattuk a három helyi tanárnőt, akikkel az elmúlt hetekben együtt dolgoztunk, majd átadtuk a „terepet” a diákoknak. Ők röviden összefoglalták tevékenységeink eredményeit, hol rövidebb beszámolók, hol párbeszéd formájában beszéltek arról, mit tehetünk a mindennapokban azért, hogy környezetünk és vizeink tisztábbak legyenek. Miután hasznos tanácsokat ismertettek azzal kapcsolatban, mit tehetünk a családban, az iskolában és a körzetünkben azért, hogy kevesebb szemetet „termeljünk” és minél több szemetet újrahasznosítsunk, arról is beszéltek, hogy megtanultak használni egy blogot, mely által megoszthatják ismereteiket, észrevételeiket, tevékenységeik eredményeit az arra kíváncsiakkal. Nagy volt az izgalom a rádióban a felvétel alatt, de annál nagyobb volt a jókedv és az érdeklődés. A felvétel után körbevezették a csoportot a rádió épületében.  Viszonyítási alapom nincs, mivel még soha nem jártam rádióban, de így is lenyűgözött a technikai felszerelés és a rendkívül modern berendezés.  Öröm volt látni, mennyire élvezik a diákok, hogy bepillantást nyerhetnek a rádió működésébe, és részt vehetnek egy műsorban. Már ezért megérte Madagaszkárra jönni.

KÉP: blog 3

Diákjainkkal az egyik fővárosi iskolában