Isten maga a szeretet, így ha szeretetet tapasztalunk meg, Istent magát tapasztaljuk — hangzott el az önkéntes beteglátogatók találkozóján. A jelenlévők megírták saját szeretet-himnuszukat is.

Mi a fő gyökere, miből táplálkozik a szeretet? Mikor és hogyan tapasztalom meg Isten szeretetét? Hogyan adhatom tovább a megtapasztalt szeretetet a betegek felé? — ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresték a válaszokat az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör tagjai október 28-án, a Szent István-teremben tartott találkozójukon. A résztvevőknek Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens tartott bevezetőt, ezt követően indult el a beszélgetés, melyben felszínre került az a gondolat is, miszerint Isten megtapasztalásában első rangú tényező a figyelő, a befogadó irányultsága, az érzékelés minősége. A Szeretet himnuszának (1Kor., 13) felolvasása utáni értelmezésben külön ki is tértek a szükséges minőségekre: a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, a szeretet nem tapintatlan, a szeretet nem keresi a magáét, a szeretet nem gondol rosszra (a rosszat fel nem rója), a szeretet nem örül a gonoszságnak, vagyis nem kárörvendő. Mindez iránytű a hozzáállásban, és szükséges a szeretet fogadásának, illetve közlésének képességében is.

A találkozó során az önkéntes beteglátogatók megírták saját szeretet-himnuszukat is, amelybe mind befoglalták a betegek iránt érzett szeretetüket is. Konklúzióként kiemelték, tudatosították, ők olyan szeretet közvetítői, amely meghaladja őket, amely nem tőlük, hanem az Úrtól származik és ők csupán annak közvetítői. A hivatás, amelyet élnek, szolgálat, diakónia. Ezt gyakorolva a beteg számára az Úr gyöngédségét és együttérzését, de a közösség figyelmességét is viszik. Isten szeretete körbeveszi a beteget. Ő kivétel nélkül mindenkit ugyanúgy szeret, de a betegeknek értelemszerűen szükségük van rá, hogy emlékeztessék őket Isten szeretetére, éreztessék azt velük.