Csuhéból készítenek virágot és babákat, szőnek, faragnak, festenek, nemezelnek, szinte elvarázsolva kóstolnak bele az „új csodába”, az agyagozásba-korongozásba a borókás kézművestábor-lakók.

A Borókagyökér Egyesület kézműves sátortáborai mindig különlegesek — a most zajló pedig annál is inkább, mert első alkalommal van lehetőség eltanulni az agyagformázás és korongozás csínját-bínját, hiszen elkészült a fazekasműhely, nem csak korongokkal, de égető- és tűzzománcégető-kemencével. Az aprónépeknek a szatmárnémeti Sályi-házaspár, a 300 éves nádudvari fazekasdinasztiát képviselő Fazekas Ferenc és a nagybányai Zsurzs-Turóczi László mutatja meg azt a varázslatot, melynek nyomán szilkévé, tányérkává vagy éppen fütyülő madárrá alakul át az agyagdarab — Les Gábor népi iparművész pedig a nagybányai szilke egyedi, hímzésre emlékeztető díszítését mutatja meg.

Nagy a nyüzsgés a Borókagyökér Egyesület háza táján, azaz a Szejke-tanyán, amelynek az eddig megszokottaktól eltérően nem csak a gyümölcsösét, de szinte fél udvarát is ellepik a különböző nagyságú, színű formájú sátrak, egy hétig különleges „lakást” biztosítva a közel 100 apróságnak, akiknek élményekben, kalandokban, tanulásban és természetesen önfeledt játszásban telnek napjaik a kézműves alkotótáborban, melynek létrejötte a Bethlen Gábor Alap támogatásának is köszönhető, annál is inkább, mivel az égetőkemencék megvásárlásához is ők nyújtottak segítséget. Pontosabban táborokban, hiszen a június 30 – július 8. közötti időszakban a kezdő kézművestábor egybeolvad a haladó bútorfestő-néptáncos, valamint haladó fazekas alkotóhéttel. A szervezők, a tőlük megszokott módon, minden napra jobbnál jobb foglalkozásokat terveztek, fafaragástól és bútorfestéstől a szövésig, kukoricacsuhéj-tárgyak készítésétől a gyöngyfűzésig és nemezelésig, népdal és néptánctanulástól a gólyalábozáson át az esti meseolvasásig — hiszen a Borókás sátortáborok alapszabálya első perctől változatlan: a gyermek azzal foglalkozik és azt csinálja, ami éppen érdekli és annyit játszik, amíg csak bele nem fárad.

Az udvar egyik sarkában fociznak, a másikban libikókáznak, a kényelmesebbek a sörszekér biciklipedáljait tekerik – beszélgetve s közben nagyokat kacagva. Mások Keresztes Zoltán asztalosműhelyében szemlélik a fafaragáshoz használatos vésőket, mintákat és már elkészült munkákat — az egyik kisfiú „már gyakorlott vagyok”-ként magyarázza egy még „gyakorlatlannak” hogyan is kell majd fognia a vésőt, ha jól akar faragni. A Lépésház teraszán Adélka mutatja a nemezelés mozdulatait a lurkóknak, a Lépésházban pedig gyöngyöt fűznek, szűrrátétet készítenek, vízben hajlékonnyá puhított csuhéból formáznak virágot és tündérbabát, egy másik nagy asztalnál Sápi Anna vigyázó szeme alatt tanulják a szövést az kicsi, asztali szövőszékeken — Anna néni szigorú is: a megszőtt darab 40 cm hosszú kell legyen, tömörre összeütögetve, hiszen csak így lesz minőségi a munka és tartós a szőttes.

A Lépésházzal szemben pedig ott áll az „új csoda”, a gyermeket, felnőttet mágnesként vonzó fazekasműhely, hét koronggal, a Bethlen Gábor Alap támogatásával megvásárolt égetőkemencével és sok-sok, megformálásra váró agyaggal — és természetesen a két mesterrel: a nádudvari, fekete kerámiát készítő, iparművész Fazekas Ferenccel és a nagybányai Zsurzs Túróczi Lászlóval. „Nézd csak meg a korongot, tiszta-e? Nem maradt rajta az előző tárgyból semmi? Mert csak teljesen tiszta korongon kezdhetünk újat dolgozni. És a késnek is tisztának kell lennie, különben bármi maradék elronthatja a munkánkat.” — magyarázza Laci bácsi a „kisinasnak”, aki útmutatása nyomán meg is formázza élete első csuprát. Feri bácsi magyarázata nyomán pedig sorra készülnek a fütyülő agyagmadarak, sőt, az egyik kisfiú szép mintasort is farag a még puha agyagba. Az elkészült munkákat kiégetik, s mint minden más, a táborban készített alkotást, haza is viszik majd a gyermekek. Akik ha épp beleunnak vagy fáradnak valamelyik foglalkozásba, végignyargalnak az udvaron, beszaladnak a gyümölcsösbe rácsodálkozni-ismerkedni a természettel, gyorsan megkeresik Juditot (főleg a kisebbek), aztán szaladnak vissza a szövőszék, csuhé, gyöngyfüzér mellé.

Szabó Kinga Mária