Azok, akik valóban ünnepelnek, minden ünnepkor keresik az ünnep eredetét és annak a mai üzenetét. Így van ez húsvétkor is. Az ünnep mindig más — a húsvét is —, annak a kimeríthetetlenül mély tartalmát, mai üzenetét az ember évről évre mindig más oldaláról próbálja megközelíteni, más hangulatban, más gondolatokkal a szívében keresi.

Egy ideje azt tapasztaljuk, hogy összeolvadnak a hétköznapok és az ünnepek. Az ünnep egyik lényege, hogy összeköti az embereket, hogy odafigyelnek családtagjaikra, elsősorban gyerekeikre, mert a húsvétnak megvan a hagyományápoló és hagyományátadó szerepe is: amit mi megtanítunk gyerekeinknek, az határozza meg az eljövendő húsvétjaikat. Gárdonyi Géza írta: „földre néző szemmel és égre néző szívvel” kell élni és ünnepelni. Mivel a húsvét a karácsonynak, a szeretet ünnepének a folytatása, számba kell venni, hogyan sáfárkodtunk a karácsonykor kapott szeretettel. Megtanítottuk-e a gyerekeket, a fiatalokat szeretni? Tudjuk már legalább mi, felnőttek: ahhoz, hogy értelme legyen a holnapunknak, értelmesen kell megéljük a mát. Testi-lelki-szellemi fejlődésünk attól függ, milyenek a kapcsolataink. Élő kapcsolatokra gondolok, amelyek hiánya az elmagányosodáshoz, az elidegenedéshez vezet, megfoszt az ünneplés lehetőségeitől. Az emberek nagy része úgy próbálja megünnepelni a húsvétot, hogy igyekszik átugorni a nagycsütörtökön, a nagypénteken és a nagyszombaton. Mert hogyan jutunk el a feltámadásig? Úgy, hogy a virágvasárnapi felvonulás után nem kezdünk bele a vásárlásba, az anyagi javak felhalmozásába, nem tartjuk fontosabbnak a nyulat a báránynál, hanem megpróbáljuk átélni a nagyhét történéseit, és elhatárolódunk a Megváltó üldözőitől. Megerősödik bennünk a szépség szeretete, a jó és a rend tisztelete, a hivatás, a becsületesség, a tisztesség, az egyenesség, az igazság, a kedvesség, a nyitottság, a tisztelet, a figyelmesség, a hűség, az együttérzés, a felelősség és a hit iránti vonzalom. Minden elérhető, amit fontosnak tartunk. Lehet, hogy már rég elértük, csak nem tudunk róla, nem vesszük észre, túlnézünk rajta, nem ismerjük fel. Nem ismerjük fel a feltámadás ünnepének hozzánk szóló legidőszerűbb üzenetét: az önmegvalósítás mellett szükség van önfeláldozásra is. A húsvét bibliai értelme az: az élet legyőzte a halált. Aki ezt elhiszi, csak az tud igazán húsvétot ünnepelni, mások számára a húsvét csak munkaszüneti nap. A hit a feltámadásban abban mutatkozik meg, hogy megváltottakként élünk.