Ezekben a napokban zajlik a középiskolai érettségi, ami nagy mérföldkő a fiatalok életében, hiszen ez az az életszakasz, amikor a gyerek felnőtté válik. A korábbi századokban a legmagasabb szintű főiskola sem húzódott el tizennyolc-tizenkilenc éves korig, a lányok többsége ebben a korban már anya volt, a fiúk (férfiak) vagy katonáskodtak, vagy könnyebb-nehezebb munkát végeztek.

Mit látunk most? Aggódó szülők kísérik gyerekeiket az érettségire, biztatják, dédelgetik őket, szinte ezt a feladatot is szeretnék magukra vállalni, hogy óvják a gyerekeiket. Pedig egy szülő legnagyobb boldogsága az kellene hogy legyen, ha felnőtt gyereke képes az önálló életre, és tud boldogulni egyedül is. Napjainkban viszont a legtöbb szülő arra törekszik, hogy mindenben kiszolgálja a gyermekét, és elköveti azt a nagy hibát, hogy nem tanítja meg gyermekét az önálló életre. Arra hivatkozva, hogy szeretik és féltik a gyerekeiket, a szülők olyan helyzetet teremtenek számukra, hogy ha magukra maradnak, lépésről lépésre hibáznak majd, és nem találnak megoldásokat a problémáikra.

Az érettségi nem csak egy diplomát kellene jelentsen a felnőtté vált gyerek számára, hanem önbizalmat, biztonságot, az önállósághoz szükséges képességet, leleményességet, talpraesettséget… Az a szülő, aki valóban szereti a gyermekét, ezeket a tulajdonságokat vési annak tudatába, lelkivilágába, életstílusába, életformájába, hogy amikor el kell engedje a kezét, szülő és gyerek is nyugodt lehessen. Nagyon sok szülő nem hogy a másokéból, még a saját hibájából sem tanul. Ha valami nem úgy történik, ahogy kellene, nem azt mondja, hogy hibáztam, próbáljuk kijavítani a hibákat, hanem felelősöket keres: az iskolában, a társadalomban vagy éppen a házastársában. A szeretet, a féltés, a gondoskodás stb. nevében nem lehet már ifjúkorban elrontani egy gyermek életét. Attól, hogy a hibákat másokra hárítják, azoknak még megvannak a következményeik, amiket nem azok viselnek, akik elkövették a hibákat, hanem azok, akikért elkövették azokat.

Mindannyiunk számára — azoknak is, akiknek nincs érettségiző gyermekük — az lenne az öröm, ha minél több érettségiző szerezne diplomát, és minél többen lennének azok is, akik megérettek az önálló életre.

Elek György