A Szatmárnémeti Református Gimnáziumban szeptembertől indul az első osztály. A felekezeti iskola tanítónőjét, Mekker Melindát terveiről és elképzeléseiről, valamint az ott történő oktatás módszereiről és szellemiségéről kérdeztük.

— Az ön személyében egy olyan tanítónője lesz az iskolának, aki maga is itt nevelkedett. Honnan indult és hogyan jutott el eddig?

— Pettyénben születtem, református családban. Tanulmányaimat a Szatmárnémeti 10–es Számú Általános Iskolában kezdtem, majd a Református Gimnáziumban érettségiztem, ami nagyon meghatározó időszak volt az életemben. A gimnáziumi tanáraim és diáktársaim valami egészen különleges nyomot hagytak az életemben: emberséget, útirányt, odafigyelést és a másság elfogadását is megtanultuk itt. Igazi összetartozás valósult meg, és az egymásért történő felelősségvállalás tudata is belénk ivódott.

2002-ben fejeztem be a Tanítóképző Főiskolát, majd 2007-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémeti kihelyezett karán végeztem el a kiegészítő évet, így általános iskolai tanári oklevelet szereztem.

— Mikor döntötte el, hogy tanítónő lesz?

— Mondhatnám azt is, hogy így alakult, de nem ez a teljes igazság. Már kislány koromban a barátnőmmel mindig „tanítónéniset” játszottunk, én tanítónő lettem, ő pedig óvónő.

Tizenhat évvel ezelőtt szakképzetlen tanítónőként kezdtem a pályafutásomat a Szamoskrassói Általános Iskolában, megboldogult Kallós Zoltán igazgató úr irányítása alatt. Aztán több évig az Ombodi Általános Iskolában dolgoztam. Máig vallom, hogy ez volt az egyik legszebb időszaka pályafutásomnak. Később egy örvénylő időszak következett, több iskolában is megfordultam, többek között a 10–es Számú Általános Iskolában is. Az utóbbiban nagyon szerettem dolgozni. Az itt töltött évek során nagyon sok szép emléket gyűjtöttem, mint a diákok, mind a kollégák körében.

Örökös reform

— Tudjuk, hogy az utóbbi több mint húsz év során a tanügyben egy örökös reform zajlik. Mennyire nehezíti meg ez egy tanítónő életét?

— Amint azt mondtam, az elmúlt tizenhat év alatt nagyon sok iskolában megfordultam, volt olyan időszak, amit nagyon nehezen éltem meg, nehéz volt a gyakori változtatásokkal együtt élni, de most már tudom, hogy minden a javamra szolgált, ezáltal erősebb lettem, sokkal jobb lett a rálátásom az iskolai élet dolgaira. Hálás lehetek a Jóistennek, hiszen a gondviselése soha nem hagyott el, még akkor sem, amikor nem tudtam, hogy mi, miért történik, sok igazságtalanságot éltem meg a kialakult helyzetekben, de mindig fülembe csengtek a zsoltár szavai: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.”

Változó társadalomban

— Egy nagyon gyorsan változó társadalomban élünk, ez a gyerekekre is kihat. Hogyan tud lépést tartozni ezekkel a változásokkal a tanítónő úgy, hogy nevelői munkája eredményes legyen?

— A pedagógusok (óvodapedagógusok, tanítók és tanárok), akik hosszú évek tapasztalatával rendelkeznek, egyértelműen azt vallják, hogy a mai gyermekekkel sokkal nehezebben lehet dolgozni, mert sokkal fegyelmezetlenebbek, sokkal tiszteletlenebbek, nagyobb a mozgásigényük. Mindig azt halljuk, hogy a társadalom változásaiban kell keresni az okot. Sokkal kevesebbet hallunk arról, hogy mi a megoldás? Én amióta dolgozom, folyamatosan arra törekszem, hogy az iskolába érkező gyereknek olyan osztályközösséget, bensőséges környezetet teremtsek, ahol otthonosan érezheti magát, bizalommal fordulhat hozzám és a társaihoz. Az is az igazsághoz tartozik, hogy igyekeztem mindig nagyon következetes lenni.

Amennyiben a dolgot a másik oldalról közelítjük meg, akkor meg kell néznünk, mit értünk az alatt, hogy „jó gyerek”? Az a jó gyerek, aki csendes, nyugodt, leköti magát, elmélyül a különböző tevékenységekben. Az ilyen hangulat leggyakoribb szintere a játék. Úgy gondolom, hogy mi, tanítók sokat tehetünk azért, hogy ilyen gyerekeket neveljünk. Ha a kisgyerek életkori sajátosságait vesszük figyelembe, akkor tudjuk, hogy éltető eleme a játék. Ebben leli örömét, ebben játssza ki bánatát, le tudja vezetni a feszültségét, lehetnek sikerélményei stb. A játék által tapasztalatokat szerez az emberi tulajdonságokról, kapcsolatokról.

Az elmúlt években nagyon sok továbbképzőn fordultam meg, itthon is, de lehetőségem adódott az anyaország iskoláinak a „javába” betekintést nyerni, onnan a legjobbnak vélt dolgokat és módszereket hoztam haza, amit a mindennapi munkámba nagyon jól be tudtam iktatni. Ez is sokat segít abban, hogy eleget tegyek annak a kihívásnak, amit a folyton a változó társadalom (ahogyan fogalmaztál) megkövetel a pedagógustól. Ma mindenkinek versenyképesnek kell lenni, ez vitathatatlan.

A jó gyerek

— Mit tesz ön azért, hogy valóban „jó” gyerekeket neveljen?

— Terveim között szerepel, hogy az induló első osztály tantervébe, bevezetünk egy olyan játékórát, ahol megtaníthatom a gyerekeket az életkoruknak megfelelően „jól” játszani. Emlékezzünk csak vissza, régen az iskola udvarok daloktól, tapsos játékoktól voltak hangosak. A mai iskolák udvarán ritka az ilyen. Ma inkább fegyvert durrogását és harcot utánzó hangokat hallunk minden sarokból. Én azt szeretném, ha megint visszatérne az a dalos, tapsos, játékos, vidám hangulat. Ha az iskola helyet ad, ahol lehet csendkirályt játszani, barkóbázni, dráma játékokat játszani , babázni, sakkozni, társas játékozni, és nem kell ezt az időt más tantárgy rovására elvenni, akkor a mi gyerekeink sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, tisztelettudóbbak lesznek.

Játék közben

— A gyerekek körében erre lesz igény?

—Örülnék neki ha a szülők, a választható tantárgyak közül a játékóra mellett döntenének. A játék nagyon sok nevelési lehetőséget kínál. Játék közben nagyon sok mindent tanulnak a gyerekek, hiszen a játékszabályok betartása fegyelmet követel és figyelmet fejleszt. A játék menetének a követése fejleszti a memóriát. Aki csapatjátékban vesz részt, a társ figyelése közben fejleszti a megfigyelőkészséget , de nagy mértékben segíti az empátia fejlődését és a szocializálódást. A mai iskola egyik legfontosabb feladata az, hogy megtanítsuk a gyerekeket „jól” szocializálódni, hogy képesek legyenek a társadalomban kulturáltan élni. Úgy gondolom, hogy a vallás megtartó és közösségformáló ereje fogja majd segíteni a munkánkat, így az én munkámat is. Ha a Jóisten segítsége és támogató ereje mindnyájunkkal ott van, akkor a hétköznapjaink is sokkal szebbek, sokkal vidámabbak lesznek. Az én filozófiám az, hogy: „Ragadd meg a napot!” Mindig a mai napot kell a legjobban kiteljesíteni, tökélyre vinni, és mindig az adott napnak a feladatait kell elsősorban megoldani.

Vallásosság és modernség

— A pedagógusi munkában — főként az elemi oktatásban — nagy segítséget nyújthatnak a szülők. Egy kezdő osztályban, milyen lehetőségek vannak a pedagógus–szülő kapcsolatok kialakulására?

— Úgy gondolom, hogy a szülőkkel való kapcsolat nagy mértékben meghatározója lesz majd a pedagógusi munkámnak. Szülők nélkül, partnerek nélkül nem lehet eredményeket elérni. Éppen ezért terveim között szerepel az is, hogy a szülőkkel egy nagyon szoros partnerkapcsolatot alakítok ki. Részt veszünk egymás családi életében, hiszen ilyenkor nyílik alkalom rálátni a másság lehetőségére, ilyenkor látják a szülők is, hogy milyen családok közé kerültek a gyerekeik. Sok mindent tanulhatnak egymástól, egymásról. Azt tapasztaltam, hogy a nevelés első lépése ott kezdődik, ahol szülők egymásnak is partnereivé válnak. Nem biztos, hogy a tanítónéni mindenben tud segíteni a szülőknek nevelési tanácsokkal, a szülők viszont mindenben tudnak majd segíteni egymásnak.

Vallás, modernség

— Egy liberalizálódó és globalizálódó világban milyen esélyekkel indul egy felekezeti osztály?

— Jómagam is a Református Gimnázium diákja voltam, láttam a nevelési módszereket, nagyon sokat tanultam Szilágyi Éva igazgatónőtől, úgy érzem most érett be bennem az, amit az iskola nyújtott. Nem hiszem, hogy komoly problémák elé nézünk, mert ismerve a most induló első osztály szerkezetét, azt gondolom, hogy nagyon nagy segítséget fognak a szülők nyújtani. Kicsi gyerekekről lévén szó, játékokkal, énekekkel, tanulságos bibliai történetekkel, mesékkel, észrevétlenül fogjuk elvezetni őket a Jóistennel való találkozás világába. Ha mindennap ebben fognak élni, úgy fognak felnőni, hogy ez lesz a létszükségletük, ez lesz mindennapjaiknak az erőforrása.

Iskolán kívül

— Iskolán kívüli tevékenységeket szerveznek majd?

— Szerteágazó terveink között sokminden szerepel, amennyire lehet, szeretnénk az iskolában különféle foglalkozásokat felkínálni. Lehetőségeink között szerepel, hogy az iskola bevezeti a délutáni foglalkozásokat, ami azt jelenti, hogy a délelőtti kötelező tanórák után, a gyerekek meleg ebédet vásárolhatnak, és ott maradhatnak elkészíteni a házi feladatokat, megtanulni a leckét egy napközis tanítónő felügyelete alatt. Sokféle iskolán kívüli tevékenységet tervezünk, közös kirándulásokat szülőkkel, és más csoportépítő tevékenységeket is. Nagyon örülnénk, ha az iskolában tudnánk biztosítani sporttevékenységeket, néptánc– és zeneoktatást , szabadidős tevékenységeket.

— A Református Gimnázium eddig is nagy hangsúlyt helyezett a magyarságtudat erősítésére. Ez minden bizonnyal eredményesebb lesz, ha már kicsi korban elkezdődik. Ezen a téren, milyen elképzelései vannak?

— A magyarságtudat erősítése mindig is vesszőparipám volt, sohasem mulasztottam el a lehetőséget, hogy minden egyes osztályközösségben építsem azt a fajta tudatot, ami nemzetünk megtartó ereje. A most induló új közösségben ugyanezeket a lehetőségeket minden esetben igyekszem majd megragadni. Szeretném, ha a mi gyermekeink ismernék a népi játékokat, a népdalokat, a néptáncokat. Ezek oktatását igyekszünk majd bevinni a délutáni foglalkozásokba is.

Tanárokból kollégák

— Abban az iskolában lesz tanítónő, ahol tanult. Ez azt jelenti, hogy egykori tanárai ezentúl kollégái lesznek. Milyen érzés ez az ön számára?

—Izgalommal telve várom, hogy milyen lesz, de igazán örülök is neki, bár ezzel a helyzettel már megbirkóztam a 10-es Számú Általános Iskolában is.

Amikor ott elkezdtem tanítani, egykori tanáraim egy része még jelen volt. Nagyon jó érzés volt látni, hogy szívesen fogadnak és szeretnek. Nem kellett azt szavakkal kifejezni, elég volt egy tekintet, egy mosoly, egy biztató szempár. A Református Gimnázium tanáraira mindig is nagy tisztelettel néztem fel, ezt fogom tenni kollégaként is. Ők engem megtanítottak, hogyan kell tisztelni az idősebeket, azokat a tanárokat, akiktől sokat tanultam. Most itt az alkalom, hogy megháláljam azt, amit kaptam, és itt a lehetőség, hogy a tanultakat egy újabb nemzedék számára adjam át.

Elek György