A Romániára és az erdélyi magyarokra vonatkozó vizsgálat középpontjában az oltásszkepticizmus, illetve általában véve a COVID-19-cel kapcsolatos lakossági attitűdök álltak, s az intézet munkatársainak legfontosabb kérdése az volt, hogy mi állhat az európai összehasonlításban kifejezetten alacsony oltakozási hajlandóság és magas oltásszkepticizmus hátterében.

A kutatás szerint Romániában a felnőtt lakosság 53 százaléka kapott legalább egy koronavírus elleni védőoltást; a magyarok körében 58 százalék az oltottak aránya, Székelyföldön viszont a lakosság mindössze 39 százaléka oltatta be magát. A teljes nagykorú népesség 28 százaléka zárkózik el kategorikusan az oltástól, ez az arány az erdélyi magyarok körében 24 százalék, Székelyföld viszont majdnem rádupláz erre a maga 40 százalékával. A falun élők, az alacsonyan képzettek, a rossz anyagi helyzetben lévők között magasabb az oltatlanok és az oltásszkeptikusok aránya; a magyar mintában magasabb az oltakozási hajlandóság és alacsonyabb az oltásszkepticizmus az idősek, illetve a protestánsok között — a római katolikusok nagyobb arányú oltásszkepticizmusa és alacsonyabb oltakozási hajlandósága a kutatók szerint részben a nagyobb székelyföldi aránnyal függ össze.

Oltás- és vírusszkeptikus attitűdök

Romániában a lakosság 47–47 százaléka fél az oltás mellékhatásaitól, illetve véli úgy: „aggasztó, hogy az oltás túl gyorsan került kifejlesztésre”. Ezek az arányok az erdélyi magyarok esetében 50 és 43, a székelyföldiek esetében pedig 61, illetve 52 százalék. A mellékhatásoktól való félelem értelemszerűen nagyon nagy mértékben átfedést mutat az oltatlanok csoportjával. A románok 32, az erdélyi magyarok 35 és a székelyföldiek 40 százaléka tekinthető vírusszkeptikusnak, vagyis gondolja azt, hogy a COVID-19 valójában nem jelent veszélyt, míg 36, 31, illetve 44 százalék véli úgy, hogy az oltás nem jelent hatékony védelmet a koronavírus ellen.

Az intézet munkatársainak megfogalmazásában: „Az oltásszkeptikusok az oltatlan népesség egy alcsoportját (mondhatni kemény magját) képviselik, akik nem csupán elmulasztották eddig beoltani magukat, hanem — bevallásuk szerint — a jövőben sem hajlandók beadatni az oltást.”

A Bálványos Intézet megállapította azt is: az érintettség (családtagok, ismerősök megbetegedése, elhalálozása) jóval erősebben hatott a romániai oltakozási hajlandóságra, mint az erdélyi magyarokéra. A román minta esetében a közéleti részvétel, a magyarok esetében az önkéntesség növelte az oltakozási hajlandóságot és csökkentette az oltásszkepticizmust. Azt is megállapították, hogy míg Romániában a bizalomhiány táplálja az alacsony átoltottságot és az oltásszkepticizmust, ez az összefüggés nem volt megállapítható a magas személyközi bizalommal jellemezhető Székelyföld esetében.

Romokban hever a bizalom

A közvélemény-kutatás eredményeit bemutató sajtótájékoztatón Kiss Tamás szociológus elmondta: Romániában az állam intézményeibe vetett bizalom „romokban hever”, és az országos mintában ez is növeli az oltásszkepticizmust. A magyar mintában azonban egyedül az egyház esetében mértek számottevő összefüggést. Az derült ki, hogy az egyházban bízó magyarok sorában kisebb az oltottak aránya, mint az egyházban nem bízók sorában. Hozzátette: ez az összefüggés nem rajzolódott ki a többségükben ortodox románok esetében. Kiss Tamás hozzátette: tény, hogy a történelmi magyar egyházak püspökei az oltakozásra biztattak, de nem lehet tudni, hogy az üzeneteiket a papok és a lelkészek milyen mértékben képviselték a vallásos közösségekben.

Oltásellenes családorvosok

Az egészséggel, egészségüggyel, orvostudománnyal kapcsolatos attitűdök hatnak a legnagyobb mértékben az oltakozási hajlandóságra. Az általános oltásellenesség, az természetgyógyászatba és természetes immunitásba vetett hit, a román egészségügybe vetett bizalmatlanság, illetve az egészségügyi korrupció észlelése volt mind nagymértékben csökkentik az oltakozási hajlandóságot és növelik az oltásszkepticizmust, így leginkább a különböző mintákban való előfordulásukat érdemes tárgyalni.

Az általános oltásellenesség Romániában jóval magasabb, mint a magyarok között, 10 százalék szerint a gyermekkori oltások nem szükségesek, szemben az erdélyi és székelyföldi 4–4 százalékkal.

A természetes gyógymódokban a románok 52, az erdélyi magyarok 44 és a székelyföldiek 52 százaléka bízik, míg a természetes immunitásba és az egészséges életmód összefüggésébe vetett hit ennél magasabb, 82, 72, illetve 77 százalékos.

Érdemes külön kiemelni a családorvosok szerepét, mert ez is egy olyan tényező, ami a székelyföldi alacsony átoltottságot magyarázhatja. Míg Romániában a kérdezettek 46 százaléka kapott biztatást az oltás beadatására a családorvosától, ez az arány a székelyföldiek esetében a felére csökkent, csupán 24 százalék. Még egyértelműbb az összefüggés, ha csak azokat nézzük, akik a témában konzultáltak a családorvosukkal: Romániában 88, a Székelyföldön csak 50 százalékuk kapott biztatást az oltás beadatásásra. A (válaszadók által megkérdezett) székelyföldi családorvosok 18 százaléka kifejezetten az oltás ellen érvelt.

Kiss Tamás hozzátette: további kutatásokat kell végezniük annak a megértésére, hogy a székelyföldi háziorvosok befolyásolták-e a közvéleményt, vagy csak igazodtak hozzá.

Ugyanakkor azt, hogy a következő fél évben megfertőződik koronavírussal, a romániaiak 33%-a valószínűnek, 15%-a pedig nagyon valószínűnek, az erdélyiek 28%-a szintén valószínűnek tartotta, míg a székelyeknek csak 24%-a tartotta valószínűnek — s legmagasabb arányban (34%) a székelyek vélték úgy, hogy teljesen tünetmentesen esnének át a betegségen.

A szakértő véleménye helyett a szomszédban bíznak

A világnézetre vonatkozóan a kutatók három kérdésblokkot állítottak össze. Az első a vallásosságra vonatkozott, amiben a románok és magyarok között nincs számottevő különbség, mindkét esetben egyenként 40 százalék fölötti az „egyház tanításai szerint”, illetve a „maguk módján” vallásosok aránya, és 10 százalék körüli vagy alatti a nem vallásosoké. Ennek a változónak azonban csak a magyarok esetében van hatása, mégpedig ugyanolyan irányú, mint az egyházba vetett bizalomé. Aki az egyház tanításai szerint vallásos, az kisebb eséllyel adatja be az oltást (szemben az ortodox románokkal).

A következő blokk a tudománnyal és a szakértői tudással szembeni szkepszisre vonatkozott. A románok fele értett egyet azzal, hogy „a lényeges kérdésekben a tudomány nem sokat segít”, és 42 százaléka azzal, hogy „inkább megbízom a hétköznapi emberek, mint a szakértők véleményében”. Ez a fajta tudomány- és szakértő-ellenesség a magyarok között alacsonyabb, 21, illetve 27 százalékos, míg Székelyföldön a magyarokra jellemző értéknél magasabb, de az országos átlagnál alacsonyabb: 25 és 37 százalékos.

Az utolsó, világnézetre vonatkozó változó a neoliberalizmussal (vagyis minimális állammal és a piac analógiájára szervezett, individuális racionalitásra alapozott társadalomképpel) való azonosulással volt kapcsolatos. A szakirodalom szerint a neoliberalizmussal való azonosulás — elsősorban az úgynevezett „neoliberális anyaság” — beletorkollhat egy általános oltásellenességbe. A felmérés készítői azt feltételezték, hogy ez az eszmerendszer, miután rombolja a társadalmi szolidaritást és az állami újraelosztás támogatottságát, okozhatja a COVID-19 elleni oltás elutasítását is. Ez a hipotézis azonban a román minta vonatkozásában egyáltalán nem igazolódott, mi több, a neoliberalizmussal való azonosulás inkább növelte az oltakozási hajlandóságot. (Utólagosan) ezt leginkább azzal magyarázzák, hogy mind az oltás elfogadása, mind a neoliberális eszmerendszer egyfajta középosztálybeli, „progresszív” habitus részét képezi Romániában. A magyar minta esetében viszont — ahol ez az összefüggés nem vagy kevésbé létezik — egyes kérdések esetében valóban az eredetileg feltételezett összefüggés érvényesült, vagyis a „neoliberalizmus” csökkentette az oltakozási hajlandóságot. SZFÚ