Az első nap leginkább várt délutáni eseménye a Szatmárnémeti Olimpia – Ferencvárosi Torna Club öregfiú mérkőzés volt, amit délután hattól tartottak a szatmárnémeti Olimpia – Daniel Prodan Stadionban. Meleg, enyhén szeles, focizásra kiválóan alkalmas nyári idő, kifogástalan minőségű pálya, mintegy kétezer néző a lelátón, jó hangulat.

Múlt és jövő

A meccs előtt Kereskényi Gábor szatmárnémeti RMDSZ elnök üdvözölte a városban és a pályán a többszörös magyar bajnokot és a házigazdákat, akik Szatmáron sporttörténelmet írtak. Dicső futball-múltról beszélt és dicső futball-jövőt ígért.
A vendégek részéről Bánki József egykori középpályás mutatta be a vendég-legénységet a közönségnek és bevallotta, hogy ahányszor csak átlépik a gúnyhatárt, annyiszor tudják, hogy hazajönnek. Érvényes ez főleg Szatmárnémeti setében, tette hozzá, amelyik mindig is „fradiváros” volt.

A zöld harctéren ezután zöld fehér fölénnyel kezdődött meg a mérkőzés, a vendégek gyakorlatilag egykapuztak, a Fradi kapusa mögött unatkoztak a labdaszedő gyerekek. Volt pár jobb oldalon felvitt Olimpia támadás, de mind meddőnek bizonyult, 0 – 6-tal mentek pihenni a csapatok az első félidő után. Akárhogy is volt, a rutin meglátszott a ritkán összejáró Olimpia soraiban is, alig voltak eladott labdák, nem zavarták egymást a játékosok, valahogy megvolt az összhang, ha régen is volt az utolsó közös edzés.

A szünetben, az időközben eleredt enyhe esőben, kisorsolták a foci-relikviákból álló tombolanyereményeket a közönség körében és arról beszéltek, hogy egy sokkal fiatalabb Fradi vette ágyútűz alá az Olimpia kapuját, úgyhogy nem korrekt a „féleredmény”.
Mintha a játékosok meghallották volna ezt a dolgot, a második félidőt már élénkebben kezdte az Oli, nagyon sok helyzetük volt. Közeli és távoli lövések mentek mellé, óriási helyzetek maradtak ki, bravúros védések kellettek, kapufa is csattant. Az első házigazda-gólig mégis a második félidő harmincadik percéig kellett várni, amelyik egyben az utolsó teljesítés is volt a sárga-kékek részéről.
Senki nem számolta, de mintha 1 – 7 lett volna a korosztály tekintetében igazságtalan meccsnek az eredmény, amit végül 1 – 1-ben „jegyzőkönyveztek”, mert senki nem számolni jött erre a mérkőzésre, hanem játszani, szórakozni, nosztalgiázni és találkozni.

Princz Csaba