Egyetlen percre sem állnak meg az Aranykapu Kulturális Egyesület munkatársai, a nyári táborokat októbertől ismét a rendszeres fonóházi programok követik majd. A megszokott kézművesműhelyek mellett néhány újdonsággal is készül az idei őszre az egyesület.

Az Aranykapu Kulturális Egyesület háza táján egész évben pörögnek az események, Nezezon Enikő, az egyesület vezetője szerint nem igazán lehet meghatározni egy olyan periódust, amikor alacsonyabb fordulatszámra lehetne kapcsolni, és szusszanni tudna egy kicsit a társaság. Így volt ez ebben az esztendőben is, egész évben zajlottak a rendszeres foglalkozások, a gyerekek látogatták a Fonóházat, az egyesület munkatársai készültek a különböző vásárokra, kiállításokra, fesztiválokra, majd beköszöntött a táborokkal teli nyár, és ősztől ismét indul a foglalkozásokkal teli éves dömping.

Az idei nyár nagyon sokoldalú, a szokásosnál még aktívabb volt, annak ellenére, hogy a szervezők évről évre azt érzik, ezt már nem lehet fokozni, ennél nem lehet jobbat kitalálni, de mint kiderült, minden évben színesebbek, még nagyobb sikert aratnak a nyári táborok, amelyekből idén is hatot sikerült szervezni a szünidőre.

Nezezon Enikő szerint ennek a nyárnak volt egy nagy tanulsága is: sikerült rájönni arra, bizony a gyerekek éheznek a jó szóra, az odafigyelésre, nagyon befogadók, szeretik a családias hangulatot, ami a Fonóházban várja őket, olyannyira, hogy volt olyan tábora nyáron az egyesületnek, amire kétszeres túljelentkezés volt. „Maximálisan 21 főt tudunk fogadni táborainkba, így fájó szívvel, de vissza kellett utasítani a jelentkezők egy részét. A hely sem engedne meg nagyobb létszámot, és nem is szeretnénk, ha a minőség rovására menne a túlzott létszám. Sajnos ennél nagyobb kapacitással humánerőforrás tekintetében sem rendelkezünk” — fogalmazott Nezezon Enikő.

A vakáció első táborát a szünidő második hetében rendezték meg Tündérkert Alkotóhét címmel, 5–7 évesek számára. A résztvevők sok mindenbe belekóstolhattak, kipróbálhatták a nemezelés, varrás, bútorfestés, csuhézás, gyöngyfűzés különböző technikáit, népi játékokat tanultak, meséket hallgattak, de nagyon sokat kertészkedtek is a tábori hét idején. Megszületett egy apró fűszerkert is a Fonó udvarán, ami a nyári forróság ellenére most is pompásan zöldell, virágzanak a növények, látszik rajta a kicsik keze munkája.

Az alkotóhetet követte az egyesület jutalomtábora, a panyolai kézművestábor, ahová ezúttal is csak a fonóházas gyerekek kaptak meghívást. Ez a tábor egy nagyon elmélyült időszak volt a résztvevők számára, úgy szakmailag, mint emberileg nagy odafigyelést igényelt. Viszont ez volt a nyári táborok közül a leginkább várt esemény a fonóházas diákok körében, sokan kérték szüleiket, hogy a családi nyaralást is úgy időzítsék, hogy részt vehessenek ezen az eseményen. A táborokban komoly munka zajlott, számos műhely várta a résztvevőket: nemez-, bőrműves-, gasztronómiai, fazekas- és varróműhely is működött a tábor idején.

„Nagyon örültünk annak, hogy a nagyobb diákjaink majdnem mindannyian jelen voltak a táborban, de annak még inkább, hogy a kicsik közül is sokan vették a bátorságot, és eljöttek egy ottalvós táborba. Hiszen amikor év közben eljönnek hozzánk, akkor a foglalkozások után hazamehetnek, de most Panyolán kellett aludni, és a kicsik nagy bátorságról tettek bizonyságot” — dicsérte a legifjabbakat Nezezon Enikő.

A panyolai tábor és a nyár elejét tarkító fesztiválok után következett a napközis népmesetábor, amelyen nagyobbak vettek részt, naponta egész estig. Ezúttal is számos kézműves-foglalkozást próbálhattak ki, és a mesék világa ezt a tábori hetet is végigkísérte.

Ezeket követte két szaktábor, előbb a Kovács Emil Lajos és Szodoray Parádi Hajnalka által vezetett képzőművészeti tábor, amely idén is fantasztikusra sikeredett. A kézműves technikák kipróbálása mellett volt múzeumlátogatás és számos érdekes tevékenység is. Ebbe a táborba Budapestről és Kolozsvárról is érkeztek diákok, és az egész hetet a csendes légkörű, nagyon elmélyült munka jellemezte.

Az alapoktól egészen a legkomolyabb hangulatú csendéletekig minden megszületett, de a tábor hangulata volt a legfelemelőbb. Egy valóságos békesziget jött létre, ahol egész nap festhettek, rajzolhattak, plasztikázhattak a gyerekek.

Ezt követte a fafaragó tábor, amely immár harmadjára került megszervezésre. Bár eredetileg fiúk számára volt meghirdetve, ennek ellenére fele-fele arányban vettek részt az egyhetes alkalmon fiúk és lányok. Itt eleve alacsonyabb volt a létszám, az oktató kérésére maximum 8 diákot fogadhattak. Győri Balázs, a Nádudvari Kézműves Szakiskola tanára pedig ezúttal is bizonyította, hogy nem csak kiváló szakoktató, de emberként is kész bármikor egy komoly beszélgetést vagy egy párszavas rendre utasítást intézni a diákokhoz, amiért tisztelték és becsülték őt a résztvevők.

Készült számos fantasztikus munka, gyönyörű fatálak, faragványok, sőt, közös munkával elkészült egy élő vesszőkunyhó is. A fűzfavesszőkből készült, egyre zöldülő búvóhely a táborozók egyik kedvenc tartózkodási helye lett.

A nyár utolsó tábora a Partiumi Magyar Napok után szervezett Tekergő mesetábor volt, amit a budapesti Tekergő Meseösvény mesemondója, Hajós Erika tartott, neki nyújtott segítséget két, a mesemondó pályán induló szakember, a nagybányai Fogarassi Zoltán és a szatmári Pándi Zsolt. Mindketten dolgoztak már korábban is Hajós Erikával, de egyre inkább önállóan is kezdik bontogatni a szárnyaikat az élő szavas mesemondásban.

Nezezon Enikő ezt a tábort is amolyan meseszigetként jellemezte: „Időnként igyekeztem részt venni a nyári táborokban, még olyankor is bekukkantottam, amikor nem én voltam a házigazda. E tábor kapcsán is azt éreztem, létrejött egy újabb nyugalomsziget, ahol a mesék szárnyán repülve másként mérik az időt. Egy komoly lélekgondozás zajlott itt, a gyerekek megtanulták kimondani ki nem mondott érzéseiket, majd ők maguk is történeteket írtak, és előadták azokat. Hatalmas élmény volt mindenki számára ez a hét is” — magyarázta az egyesület vezetője.

A nyári táborokat a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósította meg az egyesület.

Kezdődnek az őszi foglalkozások

Ami az őszi periódust illeti, októbertől beindulnak a rendszeres, korosztály szerinti csoportos kézműves-foglalkozások, de ezeket megelőzően október első hétvégéjén lesz egy évadnyitó fonóházas alkalom is. Október második hetétől folyatódnak a rendszeres tevékenységek, de nem csak a fiatalok számára, az idei évtől szeretne az Aranykapu Kulturális Egyesület még jobban nyitni a felnőttek irányába is: többen jelezték, hogy szeretnének rajzolni, kézműves-foglalkozásokon részt venni a Fonóban.

Az idei tervek közt szerepel az immár öt éve működő citeraműhely folytatása is, viszont egyelőre oktatót keres az alapítvány.

Ami viszont újdonság lesz: egy fotó szakkör is indul ősszel, Kracsek László analóg fotózást tanít majd a jelentkezőknek. Mindent összevetve az izgalmas nyár után egy újabb tartalmas szezon kezdődik, s akik még nem tették meg, érdemes jelentkezniük, érdeklődjenek az Aranykapu által kínált lehetőségek iránt!

Bajnai Botond