Sok szó esik manapság a vidéki iskolák válságáról, hogy a falvakban élő gyerekeket szüleik városi iskolákba járatják, vállalva az ingázással járó nehézségeket, abban a reményben, hogy ott sikeresebbek lesznek, vagy éppen azért, mert ez a divat.

A Szatmárnémeti közelében lévő községek közül talán Pusztadaróc az, ahol megfelelőek a körülmények az iskolában, és gyereklétszám szempontjából is jól áll a község, mégis nagyon sok szülő városra járatja a gyerekét. Hogy miért van ez így? — ennek igyekeztünk utánajárni.

Erdei Enikő, az iskola igazgatója vitt ki autóval Szatmárnémetiből Pusztadarócra. Útközben elmondta, hogy tizennyolc éve tanít a községben, de annak ellenére, hogy sokáig autóbusszal járt ki, és gyakran bizonytalan volt az érkezés és az indulás, nem érzi úgy, hogy nem végezhetett eredményes pedagógusi munkát. Amikor szó volt arról, hogy elit iskolák tanárait viszik tanítani falusi iskolákba, kollégáival egy fanyar mosollyal válaszoltak a hírre. Nem értették ugyanis, hogy mennyivel lenne eredményesebb egy olyan tanító vagy tanár, aki nem ismeri a környezetet, nem tanított még olyan iskolában, ahol a diákok többsége nem csak hátrányos helyzetű, de a viselkedés alapjait sem ismeri.

A polgármesteri hivatalban Găman Mihály polgármester fogadott minket, aki elmondta, hogy milyen súlyos szociális problémákkal küszködő szülők gyerekeit próbálják meg beilleszteni az iskolai és a faluközösségbe, hogy felnőve munkahelyekhez jussanak majd, és jobb életkörülményeket teremtsenek maguknak. Găman szerint a szociális problémákat nem úgy kell felszámolni, hogy pénzt adnak a roma családoknak. Nagyon fontos lenne ezen a téren az oktatás-nevelés erősítése. Sajnos a szülőket nem igazán lehet megváltoztatni, emiatt a gyerekeik is sok mindent magukkal visznek otthonról. Nagyon sok pénz megy el felzárkóztatásra, de nem átgondoltan, nem célirányosan, adnak egy bizonyos pénzösszeget, ami napok alatt elmegy, és minden marad a régi. A roma lakosság negyven százaléka városon dolgozik, a tíz százaléka a községben, nem a legjobban fizető helyeken, de van egy minimális jövedelemforrásuk. Ezt kellene észszerűen felhasználni. Azok a roma szülők, akik közösségekbe járnak, másként viselkednek, a gyerekeiket is másként nevelik.

Az igazgatónővel átmentünk az iskolába, ahol a téli vakáció idején is kellemes volt a hőmérséklet. Az épület teljes felújításon esett át, új épületrészek is készültek, minden feltétel adott ahhoz, hogy jó körülmények között folyjon az oktatás.

Erdei Enikő elmondta, hogy a pedagógusok nagyon sokat harcolnak minden gyermekért, hogy az iskolában eltöltött időnek legyen meg az eredménye. Nagyon sok helyi kezdeményezésük van, ilyen például a Szülők iskolája. Az iskola vezetősége ugyanis felismerte, hogy hiába próbálják nevelni a gyerekeket, ha a szülőket ez nem érdekli, nem küldik iskolába és nem készítik fel a gyerekeiket. A Szülők iskolája húszfős csoporttal indult, iskolai tanácsadó tart foglalkozásokat a szülők számára. Az iskola együttműködik a Caritasszal, voltak olyan programok, amelyeken a családra való nevelés volt a téma. Lepedus Istvánnak, a szatmári egyházmegye családreferensének a foglalkozásai nagyon vonzották a diákokat. Az iskolában megtartják a jelentősebb ünnepeket. Sokkal több időt kell szánni a felkészülésekre, mint egy olyan iskolában, ahol kevesebb a roma gyerek, de megéri foglalkozni velük, mert ha nehezebben is, de vannak eredmények. Sajnos egyre több az olyan gyerek, aki még a nyolc osztályt sem végzi el. Vannak jó képességű roma gyerekek, akik kimaradnak az iskolából, mert vigyáznak a kisebb testvéreikre.

Ebben a tanévben kevesebb gyerek van beíratva az iskolába, több mint harminc iskolakerülőt vettek ki a nyilvántartásból, ez egy osztálynyi gyerek, akiket nem volt miért szerepeltetni a nyilvántartásban. 415 gyerek jár a pusztadaróci iskolába az előkészítőtől a nyolcadik osztályig, az alsó tagozaton vannak gyerekek, a felső tagozaton éppen annyi, hogy az osztályok megmaradjanak. Több olyan hatodikos lány van, aki amiatt hagyja ott az iskolát, mert férjhez megy, három lány pedig amiatt maradt ki az iskolából, mert gyereket vár.

Az előkészítő osztályban huszonöt gyerek van, itt vannak pusztadaróciak, atyaiak és peteiek. A gyerekeket iskolabusz szállítja Atyából és Petéről. Két első, egy második, valamint két harmadik és két negyedik osztály van. A két negyedik osztályból csak egy ötödik osztály lesz, mert a gyerekek egy része városra megy, a másik része nem tanul tovább. A felsőbb tagozaton egy-egy osztály van mind a négy évfolyamon. Pusztadaróc községből százhetven gyerek jár városi óvodába és iskolába.

Erdei Enikő elmondta, hogy a tapasztalat az, hogy azok, akik az I–VIII. osztályt a pusztadaróci iskolában végzik, ha tanulnak, nem maradnak le a városi társaiktól. Körülbelül tíz százalék esetében lenne egyébként indokolt, hogy már alsó tagozattól városra járjon, mert művészeti iskolában tanul, vagy valamilyen speciális képzésben részesül. Persze az is érthető, ha egy jobb képességű gyereket elvisznek a szülei egy jobb iskolába, mert falun nincs olyan versenyhelyzet, ami arra készteti, hogy nagyobb energiát fektessen a tanulásba, ismeri el a pedagógus, rámutatva arra is, hogy miközben sokan azt hitték, hogy több roma gyerek fog iskolába járni, hogy megkapják a magyarországi támogatást, ez nem történt meg. Mint ahogy az sem érdekli a roma szülőket, hogy havonta kap(hatná)nak ötven lejt, ha a gyerekeiket járatják óvodába. Aki rendszeresen jár iskolába, az nem lesz analfabéta, megtanul viselkedni, és helytáll egy szakiskolában, ahol mesterséget tanulhat. Nagyon sok roma gyerek többre vihetné, de nincs eszköz, hogy rávezessék őket arra, hogy fejlődjenek. A roma szülők nagy részét csak a ma érdekli, nem is gondolnak arra, hogy mi lesz a gyerekeikkel öt év múlva. Mentalitás- és életmódváltásra lenne szükség, ami ma nehezen elképzelhető ezekben a közösségekben. A mai szülők tíz éve még gyerekek voltak. Sajnos az ő gyerekeiken nem észlelhető olyan szintű váltás, fejlődés, ami egy új generációra jellemző kellene hogy legyen. Pedig a feltételek, a lehetőségek megvannak. Az igazgatónő hosszasan sorolta, hogy csupán az elmúlt évben hány hasznos foglalkozáson vettek részt a gyerekek. Nem lehet azt mondani, hogy nincs fejlődés, de sokkal több is lehetne. A helyi önkormányzat és az iskola tantestülete azért küzd, hogy ne legyen különbség a városi tanintézmények és a pusztadaróci iskola között. Ami a körülményeket illeti, el lehet mondani, hogy ez sikerült.

Elek György