December 23-án lesz nyolcvanöt éves Akihito japán császár, az egyetlen császárként regnáló államfő, a világ legrégibbi uralkodóházának 125. tagja, aki jövő áprilisban lemond a trónjáról.

Tokióban jött a világra a magát Amateraszu napistennőtől eredeztető japán császári családban, az akkor még élő istenként tisztelt Hirohito császár elsőszülött fiaként. Az évezredes hagyományoknak megfelelően hároméves korában elválasztották szüleitől, és császárnak megfelelő neveltetésben részesítették. A szokásoktól eltérően azonban közönséges halandókkal járt egy iskolába, sőt a második világháború alatt még evakuálták is osztálytársaival együtt. A háborús vereség Japán és a császári család életét is gyökeresen megváltoztatta: 1945-ben Hirohito (amerikai nyomásra) lemondott isteni eredetéről, s uralkodói jogait teljes egészében a parlamentre ruházta.

Akihito 1952. november 10-én lett hivatalosan trónörökös, 1953-ban már ő képviselte apját II. Erzsébet brit királynő koronázásán. A japán arisztokrácia által látogatott tokiói Gakusuin Egyetem politikai és gazdasági fakultásán különleges hallgatóként folytatott tanulmányait 1956-ban fejezte be. Akihito szereti a zenét és a költészetet, verseket írt, szenvedélyes teniszjátékos és lovas volt, érdeklik a természettudományok, ő maga halbiológiai kutatásokkal foglalkozott.

Teniszezés közben ismerte meg a nála egy évvel fiatalabb Micsiko Sodát, egy nagyiparos lányát, akit 1959. április 10-én feleségül vett. Ezzel először került be közrendű a két és fél ezer éves császári dinasztiába, a Japánban csak „az évszázad esküvőjeként” emlegetett nász a monarchia modernizálódását és demokratizálódását jelképezte. A házaspár több téren is szakított a hagyományokkal: nem váltak meg gyermekeiktől, két fiukat (Naruhito és Akisino) és egy lányukat (Szajako) otthon nevelték. Akihito tartotta a kapcsolatot régi iskolatársaival, Micsiko pedig még konyhát is berendezett lakásukban, holott addig az arisztokrata japán hölgyeket a tűzhely és az edények közelébe sem engedték.

Akihito apja betegsége miatt 1988-tól ideiglenesen már ellátta az államfői teendőket, majd Hirohito 1989. január 7-i halála után követte őt a trónon, koronázására 1990. november 12-én került sor. A Krizantém trón 125. császára már nem istenként, csupán egyszerű emberként vette át a hatalmat, uralkodásával elkezdődött a Heiszei, a „teljes béke megvalósításának” korszaka. Akihito azon fáradozik, hogy begyógyítsa az apja nevében Ázsiában folytatott japán hódító háború okozta sebeket, és segítsen közelebb vinni a monarchiát az egyszerű állampolgárokhoz. A 2011. március 11-i tragikus földrengés után az idős uralkodópár hét hétig járta a túlélők menhelyeit, a császár pedig szokatlan módon televíziós beszédben fordult a japán nemzethez.

Japánban a császárnak nincs politikai szerepe, de az állam jelképének tekintik, ezért számos protokolláris kötelezettsége van: őrködik a palotában zajló rituálék felett, fogadja a magas rangú külföldi vendégeket, beiktatja a kormányokat, látogatásokat tesz bel- és külföldön. Ez utóbbinak alig több mint négy évtizedes múltja van a császárság történetében, elsőként Hirohito császár vizitált külföldön, amikor 1971-ben Európában járt.

Akihito 1992 őszén Kínában tett történelmi látogatást, amelynek során első ízben foglalt állást az 1931-ben Kína ellen indított japán háború korszakáról. Beszédében – szokatlan módon – eltért a japán külügyminisztérium által jóváhagyott változattól: a hivatalos „a két ország kapcsolatának hosszú történelmében volt egy sajnálatos időszak is” mondatot személyes hangú módosítással egészítette ki: Japán „súlyos fájdalmakat okozott a kínai népnek. Őszintén sajnálom.” Egy évvel később, 1993-ban második japán császárként lépett Európa földjére, útja során Olaszországot, Belgiumot és Németországot kereste fel. Ő volt az első japán császár, aki 2002 júliusában Magyarországra látogatott. Az elmúlt néhány évben már ritkán vállalkozik külföldi utakra, 2012-ben részt vett a II. Erzsébet brit királynő trónra lépésének 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, legutóbb, 2017 elején Vietnamban járt.

A császár egészsége az utóbbi másfél évtizedben megrendült: 2003 januárjában prosztatarákkal műtötték, 2008 decemberében gyomorvérzése volt, 2012 februárjában sikeres szívkoszorúér-áthidaló (bypass) műtétet hajtottak rajta végre. Egészsége és magas kora miatt egyre inkább nyomasztották az uralkodással járó kötelezettségek, ezért fontolgatni kezdte lemondását. Ezt azonban a második világháború után elfogadott alkotmány nem tette lehetővé, így a parlamentnek kellett törvényt alkotnia. A 2017 nyarán elfogadott jogszabályt kifejezetten Akihitóra írták, hogy a jövendő uralkodók ne követhessék könnyen példáját. A császár 2019. április 30-án mond le a Krizantém trónról, amelyen május 1-jétől fia, Naruhito koronaherceg követi. Japán császár lemondására az elmúlt kétszáz évben nem volt példa, legutóbb 1817-ben Kókaku császár (az összes őt követő japán császár egyenes ágú őse) mondott le a fia javára.

A császár születésnapja hagyományosan nemzeti ünnep Japánban, ezen a napon a császári palotát is kinyitják a nagyközönség előtt. A lemondás hírére tavaly ebből az alkalomból minden korábbinál több, 46 ezer alattvaló rótta le tiszteletét a császár előtt, akinek idei utolsó hivatalos születésnapjára még nagyobb tömeget várnak.

Forrás: http://mandiner.hu