A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum nyolcadikosainak ballagását ünnepelték pénteken délben a szatmárnémeti római katolikus székesegyházban.

A szentmisére tömérdek szülő, barát és hozzátartozó érkezett, hogy egy-egy virágcsokorral és jelenlétükkel tiszteletüket és támogatásukat fejezzék ki a végzős nyolcadikosok iránt.
A ceremónia a végzősök felvonulásával kezdődött: a székesegyház előtti tisztelgést követően az iskolakórus által énekelt

dalok hallgatva foglalták el helyeiket a padokban.
A ballagási ünnepséget Schönberger Jenő megyéspüspök kedves köszöntése nyitotta meg, amelyben Isten gondviselő jóságáról beszélt a ballagóknak. Elmondta, hogy az Úr mindenkit tenyerén hordoz, akinek Jézus szívében él, és aki azt szeretné, hogy Isten életében maradjon, annak a Fennvaló végig is fogja kísérni az életét. “Tudnotok kell: ha valaki ott akar maradni Isten tenyerén, bárhová megy Isten kegyelme kíséri. Isten nem hagy el bennünket soha, ha mi nem hagyjuk el Őt.” –  indította útra a megyéspüspök a nyolcadikosokat.

A szentmisét megelőzően Schönberger Jenő arra kérte a gyülekezetet, hogy forduljanak magukba és gondolják át életüket, majd egy közös gyónás közepette vizsgálják meg lelküket, hogy méltóképpen fogadhassák be Isten szent szavát, az Igét.
A megyéspüspököt követően a végzősök közül egy-egy diák olvasott fel a Szentírásból, a felolvasásokat az iskolakórus dicsőítései tarkították, amelyek angyali karhoz hasonlóan zengték be a hatalmas templomot.

Pakot Géza jezsuita atya, a líceum spirituálisa köszöntőjében a jelenlévő szülők jó döntését emelte ki, amiért gyermeküket egy olyan iskolába iratták, ahol azok családként tekinthettek egymásra az évek alatt, nem csak egymástól, hanem Istentől is megtanulva és tapasztalva a gondviselés felemelő érzését. Az atya elmondta, hogy a diákok már kiskorukban megtanulhatták az Úr Jézustól, hogy vigyázzanak egymásra és azt is megtapasztalhatták, hogy milyen egy olyan közösségben felnőni, ahol a tagok nem egymás ellen versenyeznek, hanem egymásnak szurkolnak, és ahol az a cél, hogy mindenkinek legyen meg az a pillanata az életben,  mikor magát sikeresnek és értékesnek érzi.

Pakot Gézát követően a ballagók közül néhányan az oltár elé sorakoztak és közös kérésüket, imáikat vitték az Úr elé, amelyekre a gyülekezet minden könyörgés után egyhangúan válaszolt, megerősítve annak fontosságát. A könyörgések sorát Schönberger Jenő megyéspüspök áldása zárta le.

A szentmisét követően Ádámkó István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója vette át a szót és köszöntötte az egybegyűlteket. Meghatódva pillantott vissza azokra a napokra, amikor a diákok az első iskolai napon csetlő-botló gyermekként – név szerint a Kis Sünik csapataként –  lépték át az iskola küszöbét és kétségbeesett arccal néztek szüleik után, miután azok „magukra” hagyták őket. Felidézte a közös kirándulásokat is, a közösen gyűjtött emlékeket, az átélt kalandokat, valamint a győzelemmel végződő versenyeket, amelyek mind- mind összetartó közösséggé formálték, erősítették a csapatot. Beszéde végén számos jótanáccsal látta el a 32 nyolcadikost, azt kívánván, hogy tapasztalják meg Isten jelenvaló létét örömben és bánatban egyaránt. Zárásképpen sok sikert kívánt a közelgő vizsgákhoz és gratulált a sikeres átlagokhoz.

A ballagás zárómozzanata a díjátadásból állt, amely során Csapó-Ilyés Attila igazgatóhelyettes és Dicső Anikó osztályfőnök elbúcsúzott a végzősöktől majd dicséretözön közepette átadta a különféle tanulmányi- és érdemokleveleket a kisballagóknak.

Szabó Beatrix