Rendhagyó és megható ünnepség helyszíne volt szombaton Mikola: Szatmár megyében aligha akad sok olyan sportegyesület, amely nyolc évtizeden keresztül folyamatosan jelen lett volna a megye sportéletében — aTurul Mikola azonban ilyen klub: 80 éve része a falu és Szatmár sporttörténetének.

A kerek évfordulót méltóképpen ünnepelték meg a mikolaiak, a jubileumi rendezvényt pedig egy másik jeles esemény is emlékezetessé tette: a helyi sportterem ezentúl Bücs Pál nevét viseli. — számol be a SzmSport.ro portál. 

A néhai pedagógus, Mikola szülötte a hatvanas években történelem- és földrajztanárként dolgozott a helyi iskolában, amelynek több mint két évtizeden keresztül igazgatója is volt. Közben két évtizeden át a helyi tanács munkájában is részt vett, de talán még fontosabb, hogy mindeközben szívügyének tekintette Mikola sportéletét: irányította, segítette és minden erejével támogatta a helyi sportot. Így szinte magától értetődő volt, hogy a község sportterme az ő nevét viselje.
A névadó ünnepségen Dobos István polgármester méltatta Bücs Pál életútját és a közösségért végzett munkáját, míg a Turul Mikola megyei sportéletben betöltött szerepét Constantin Por, a Szatmár Megyei Labdarúgó Egyesület (AJF) alelnöke emelte ki.

Az AJF vezetőségét Liviu Năstruț és Ștefan Bathory is képviselte. Nem érkeztek üres kézzel: kupákkal, érmekkel és futball-labdákkal készültek, amelyeket a 80. évforduló alkalmából rendezett U14-es focitornán részt vevő csapatok között osztottak ki. A jubileumi viadalon a Partium Labdarúgó Akadémia végzett az első helyen, a házigazda Turul Mikola lett a második, a Cetate 800 Erdőd a harmadik, míg a Sportul Batiz a negyedik helyen zárt.

A Turul nagy menetelése

A jubileumi eseményen megszólalt Catrinel Raț is, aki a Turul egyik legsikeresebb időszakának elnöke volt. A mikolai klub ugyanis története során másfél idényt is a Liga 3-ban töltött.
Egy kisközösségi csapattól ez önmagában óriási teljesítmény volt. A 2007–2008-as szezonban a Turul a 18 csapatos harmadosztályban a 12. helyen végzett. Bár anyagi okok miatt nem tudtak még egy teljes divíziós idényt vállalni, a következő időszakban is bizonyították, hogy helyük van a megyei futball élmezőnyében.
2009-ben ismét megnyerték a megyei bajnokságot, majd a Margittán rendezett osztályozón kivívták a Liga 3-ba jutást. Így a 2009–2010-es idényt ismét a harmadosztályban kezdték meg. Az anyagiak azonban túl nagy terhet róttak a klubra, ezért a téli szünetben, az őszi idény után visszaléptek a bajnokságból.

A Liga 3-as kaland rövidre sikeredett, de a Turul történetének annál fényesebb fejezete maradt.

Újra pályára léptek a „régiek”

A Turul azelőtt és azóta is meghatározó szereplője volt a megyei futballnak. Ezt pedig mi sem bizonyította jobban szombaton, mint az a közel száz egykori játékos, klubvezető, elnök és edző, aki részt vett a jubileumi ünnepségen.
Igaz, közülük csak egy része tudott eljönni azoknak, akik valaha magukra öltötték a Turul piros-fekete mezét. Akik viszont ott voltak, azok közül sokan nem elégedtek meg a nosztalgiával: ismét futballcsukát húztak, és a záporeső ellenére pályára léptek a mikolai focipályán.

Öregfiúk-tornát rendeztek. Volt itt minden, ami egy futballmeccshez kell: gólok, nagy mentések, nevetés és persze egy kis „vita” is arról, ki mennyire van még formában. Az eredmény azonban ezen a napon valóban másodlagos volt. A legfontosabb az volt, hogy újra együtt lehettek.
Bár Csatári Yopi azért mosolyogva odajött hozzám, és elárulta: szerinte ő lett a torna nem hivatalos gólkirálya – egy góllal és egy öngóllal. Ennél autentikusabb öregfiús statisztikát aligha lehetett volna összehozni.

Régi képek, régi történetek

A nap folyamán egymás után kerültek elő a régi történetek. Dobos István polgármester és Dobos Csaba testnevelőtanár, egykori labdarúgó és iskolaigazgató egy nosztalgikus bemutatóval is készült: régi csapatképek, mérkőzésekről készült felvételek és újságcikkek idézték fel a Turul elmúlt évtizedeit.
Egy-egy fénykép láttán pedig nemcsak a történetek, hanem az emlékek is megelevenedtek. Volt, akinek a mosoly mellett könnycsepp is megcsillant a szemében.

A záporeső sem tudta elrontani az ünnepet. Az öregfiúk mérkőzése után mindenki a Bücs Pál Sportteremben folytathatta a napot, ahol a „harmadik félidő” asztalánál bográcsos és töltött káposzta várta a megfáradt futballistákat. Aki pedig elázott a pályán, annak volt mivel „megszárítania” magát.

Több mint futball

Rendhagyó, ugyanakkor példás sportesemény volt a mikolai jubileum. Mert ezen a napon nem csupán egy klub 80 esztendejét ünnepelték. A közösséget ünnepelték. A futball közösségépítő erejét, amely képes generációkat összekötni, régi barátságokat feleleveníteni, és egy-egy mezhez, csapathoz vagy pályához évtizedeken keresztül tartozó emlékeket életben tartani.

A mikolai sportbázison ezen a napon találkozott a múlt és a jelen. Egykori játékosok léptek ismét pályára, régi klubvezetők idézték fel a sikereket, a fiatalok pedig közben már a saját történetüket írták a jubileumi U14-es tornán.
És talán ez a legszebb üzenete a Turul Mikola 80. évfordulójának: egy sportklub akkor igazán élő, ha nemcsak mérkőzéseket és eredményeket hagy maga után, hanem közösséget is épít.

A nap végén az egykori játékosok emléklappal térhettek haza. Valamennyien büszkén vették át, sokan pedig azonnal fényképet is készítettek róla.

„Haza viszem, és biztos bekeretezem” – jegyezte meg Kozma István, aki közel három évtizeddel ezelőtt játszott szülőfaluja csapatában. Egy mondat, amely talán mindennél jobban összefoglalja, mit jelentett a Turul Mikola.

Nyolcvan év után pedig a történet tovább íródik.

Pesek Attila

(Fotók: a szerző felvételei)