Bartha József holtmarosi lelkipásztor „Széköly országból” érkezett hozzánk, hogy Nyirő József életútjának bemutatásával az egység fontosságára hívja fel a figyelmet az erdélyi magyarság körében.

Vasárnap délután sokak szemébe csaltak könnyet Bartha József holtmarosi református lelkipásztor szavai a Szatmár-Németi Református Egyház gyülekezeti termében. Képzeletben mi is ott voltunk vele az Istenszékén, és mi is láttuk, hogyan kapja fel a szél Wass Albert hamvait, hiszen Erdély nagy írójának az volt a kívánsága, hogy hamvai egy részét Erdély szent hegyéről szórják szét. És ahogyan az amerikai emigrációban elhunyt nagy írónk hamvait is meghurcolták, mielőtt méltó helyére, a marosvécsi kastély kertjébe került volna, szinte ugyanez ismétlődött meg nemrég a „székely apostol”, Nyirő József hamvaival. Jelenleg egy templomban őrzik Nyirő hamvait, mindaddig, amíg méltó helyükre kerülhetnek. Bartha József lelkész a Czegei Wass Alapítvány elnöke, aki részt vett Nyirő újratemetésének megszervezésében, Krakkó Rudolfnak, a Szatmári Híd Egyesület elnökének meghívására érkezett Szatmárnémetibe, hogy a partiumiak számára is elhozza az író életútjának üzenetét. A lelkész párhuzamot vont Wass Albert és Nyirő József életútja között, hisz nagyon sok a hasonlóság a két személyiség sorsában, munkásságában. Mindketten emigrációba kényszerültek, a szeretett szülőföldtől távolt hunytak el, de ott is Magyarország érdekében munkálkodtak, és végső kívánságuk az volt, hogy hamvaik Erdélyben találjanak örök nyugalomra. Nyirő halála előtt néhány héttel így írt a Küzdelem a halállal című művében. „Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem”. A lelkész nagy hibának nevezte, hogy a választások előtti időszakra tervezték Nyirő József hamvainak újratemetését, hiszen a temetés körül csiholt botrányt sokak szerint politikai választási fogasként használták fel.

Nyirő József életútja

Nyirő József 1889-ben született Székelyzsomboron. Teológiát és filozófiát tanult, majd 1912-ben Nagyszebenben pappá szentelték. 1919-ben, nem sokkal azután, hogy Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből. Újságíróként dolgozott, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik megalapítójaként Kós Károllyal, Kemény Jánossal és más személyiségekkel együtt az erdélyi magyar kultúra ápolásán munkálkodott. Nagy feladatot vállaltak, a Trianon után megtiport magyarságot igyekeztek felemelni, erősíteni. A székely regényhősök, Nyirő József Uz Bencéje, akárcsak Wass Albert Tánczos Csuda Mózsija az életrevaló székely embert testesítik meg, aki furfangja segítségével győzi le az akadályokat, és megtanítja a magyar embert mosolyogni. Nyirő a második bécsi döntést követően az Erdélyi Párt képviseletében tevékenykedett a magyar parlamentben, majd a háború után Németországba menekült, végül Madrid mellé költözött. Az emigrációban is publikált, végig közéleti szerepet vállalt a külföldön élő magyarok körében, Wass Alberttel együtt az volt a célja, hogy a világgal megismertesse a magyar nemzetet, ezt tükrözik a megjelent írásai. A lelkipásztor Nyirő és Wass Albert szülőföld iránti hűségét példaként állította a hallgatóság elé. A történelmünk során végig, és ma is számos példát látunk a széthúzásra, ezért az egység fontosságára híva fel a figyelmet, a magyarság megerősödése érdekében.

 Pándi Annamária