Igencsak szeszélyes nyarunk próbára teszi az akár hosszabb, akár rövidebb útra induló gépkocsivezetőket is, hiszen rövid idő leforgása alatt hol 30 fok fölötti kánikulában, hol dunszt-szerű párás forróságban, hol viharban és felhőszakadásban kell vezessenek.

Köztudott, hogy a hőségben való autóvezetés stresszt okoz, a szív gyorsabban ver, az izzadás és az idegesség fokozódik — emiatt a sofőrök agresszívebbek lesznek —, csökken a koncentrációképesség és nő a reakcióidő, s ezzel együtt a balesetek száma is. Felmérések szerint közepes mértékű hőterhelés mellett (27 Celsius fok) a balesetek száma átlagosan 6%-kal nő, ha 32–33 Celsius fok van, akkor ez az emelkedés 13%-os, 35–37 Celsius fok körül pedig már pedig 33%. A meleg napokon megfigyelhető az is, ahogy egész egyszerűen többször elbambulnak a sofőrök: az ember izzad, a saját verítéke folyik a szemébe, amitől néha alig lát, minden baja van, próbálja magát valahogyan legyezni/hűteni és nem veszi észre, hogy valahonnan hirtelen előkerül egy biciklis, gyalogos vagy gördeszkás — és elég, ha csak fél másodperccel lassul az ember, hiszen például a 60 km/h-val haladó autó fél másodperc alatt majdnem tíz métert meg tud tenni — és az nagyon komoly balesetekhez vezethet.

Hőség és „jég”hideg

Szakértők szerint egy túlmelegedett autó vezetésével hasonló kockázatot vállalunk, mintha ittasan ülnénk a volán mögé — ezért mind az egészségügyi, mind a közlekedésbiztonsági szakemberek azt tanácsolják, hogy a szervezetbe való, megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, s hosszabb úton a periodikus pihenők beiktatása mellett szenteljünk kiemelt figyelmet (a városi közlekedésben is!) az autó szellőztetésére, hűtésére. Persze ezalatt nem azt értik, hogy a kocsiban 18 fokra legyen lehűtve a hőmérséklet, miközben kint 32–33 fok tombol, hiszen az egyáltalán nem egészséges, ráadásul a nagy hőmérséklet-különbség fokozottan veszélyes azok számára, akik gyakran szállnak ki-be az autóba, és így egyfolytában liftezik a szervezetük az extrém forróság és a „jég”hideg között; az örökszabály szerint 5, legtöbb 10 fokkal szabad csökkenteni a benti hőmérsékletet a kintihez képest. Ma már sok járművet huzatmentes klímával szerelnek fel, de a többség még hagyományossal bír (vagy semmilyennel), s ez utóbbi autóknál komoly gondot okoz, ha a klíma vagy a leengedett ablakon át a szél/huzat folyamatosan szembe fúj, ugyanis a sofőr előbb-utóbb azt fogja észrevenni (főleg ha a klímaberendezés már jó ideje nem volt kitisztítva s telítődött porral, szennyeződésekkel), hogy folyamatosan könnyezik, és azzal lesz elfoglalva, hogy azt letörölje, ami megintcsak elvonja figyelmét a vezetésről. Akinek autójában nincs klímaberendezés, az az első ablakok teljes letekerése helyett inkább a hátsó ablak részleges leengedésével próbálja szabályozni a benti „széljárást”, így elkerülheti azt is, hogy bogár, porszemcse, egyéb szennyeződés menjen a szemébe.

Szellőztessük az autót!

Klíma ide vagy oda, indulás előtt először szellőztessük át az utasteret, és csak utána indítsuk be, mert a friss levegő is sokat számít! S ha parkolás közben az autó elviselhetetlenül felmelegedett, várjunk egy kicsit az indulással — nyissunk ki minden ajtót, hogy a megrekedt hőség távozzon. Amennyiben hosszabb időre kell megállunk a tűző napon, akkor mindenféleképpen tegyünk valamit a szélvédő elé, illetve takarjuk le a kormányt, mert annyira felhevülhet, hogy kezünket is megégetheti. De amennyiben lehetséges inkább keressünk árnyékos parkolóhelyet, még akkor is, ha az esetleg egy kis plusz sétát jelent a közelebbi, de napos parkolóval szemben. Ha tehetjük érdemes fóliával is leragasztani az autó üvegfelületeit, amik általában UV szűrősek és sötétítettek, így óvják a tűző nap melegétől az utasteret.

Dézsából ömlik

Az utóbbi napokban szinte minden délutánra jutott egy nagyobb vihar, kiadós felhőszakadással — útjaink zöme viszont nincsen olyan állapotban, hogy elvezesse a nagy mennyiségű vizet, ami szintén növeli a balesetveszélyt. Aki belefut egy nagy zivatarba, az fokozatosan lassítson le az ott biztonságos sebességre és lehetőleg ne kanyarodjon, ne váltson sávot — abban a pillanatban ugyanis, amikor az autó kibillen az egyenes futásból, a kerekek sokkal kisebb tapadása miatt az nagy eséllyel megcsúszhat — és amíg a rendes tapadás vissza nem áll, az autó arra fog menni, amerre a felúszás pillanatában haladt. Ha arra megy az út is, az jó, de ha a korlát, a szembe jövő jármű van arra, az már nagy baj… Szakemberek szerint ilyenkor fölösleges ellenkormányozni, mert nincs meg a kapcsolat a kerekek és az út között és a fékezéssel sem ér túl sokat az ember. Az autó a vízen csúszva fog szépen lassulni, és amikor lelassult annyira, hogy a kerekek leérnek az aszfaltra, akkor kell/lehet fékezni, ellenkormányozni, irányba állítani a kocsit.

Szabó Kinga Mária