Őseik hagyományaihoz híven az új kenyér megáldásával és a termésért mondott hálával kezdődött a vidámságban, fúvószenében, táncban, szórakozásban no és természetesen hatalmas strudlihalmokban bővelkedő ünnepség a nagyközségben.

Augusztus vége a nyár búcsúja — s bár kánikulai hőség perzsel a levegőben, a csomaközi Szent István-templom oltára elé állított kosárban lévő új kenyér és termények jelzik: változás áll be a világ eddigi rendjébe. „Mi a lényege az első termésnek? Hálát adni, és nem elfelejteni, hogy mindent Istentől kapunk. Ez az ünnepség emlékeztet arra is: Isten nekünk adott, de milliók kevesebb földi jóban részesültek — ha részesültek egyáltalán. Valamikor egy jómódú falu közössége ellátta szegényeit, hiszen ez az ünnep arra is int. És a türelemre is. Mert a földműveléshez türelem kell, a természetben mindennek megvan a maga ideje. A türelmes ember mindent megnyer; a kert, a természet pedig végtelenül hálás, a legkisebb munkát is megköszöni és bő terméssel hálálja meg. Mi nem csak türelmetlenek vagyunk, sokszor meg is feledkezünk Istenről, megfeledkezünk arról, hogy valakinek mindig hálásak kell hogy legyünk — és folyamatosan aggodalmaskodunk. Az aggodalmaskodás a XXI. század népbetegsége. Annyi minden aggaszt bennünket, pedig a gondviselés irányítja életünket. Ne aggodalmaskodjunk, az Istennek mindenre és mindenkire gondja van” — fogalmazott ünnepi prédikációjában dr. Tempfli Imre, a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség lelki vezetője. A szentmisét követően csatasorba álltak a mazsorettek, a fúvószenekar, a helyi kulturális csoportok és természetesen a község lakói, hogy a vidáman pattogó ritmusok kíséretében a templomtól a focipályán felállított színpadig vonuljanak — a szénaaszaló hőségben a fúvósok töretlen lendülettel fújták, a mazsorettek pedig fáradhatatlanul táncolták végig a több kilométer hosszú útvonalat.

A rendezvény megnyitójaként elsőként a házigazda, azaz Schwarzkopf János polgármester köszöntötte az egybegyűlteket — az itthoniakat, a Németországba települt hazalátogatókat, a szomszédos települések lakóit és vezetőit. „A terménybegyűjtés mindig jeles nap volt és lesz az ember életében, amikor egész éves munkája gyümölcsét látja. És fontosak az ünnepek, amikor az emberek nem csak megpihennek munkájukban, de találkoznak egymással, s az ünnep megtelik tartalommal, beszélgetéssel, gondolatcserével. A globalizáció sokszor éket ver közénk, a szomszédok közé, a családok közé és a családtagok közé is, ám az ünnepnapok, a találkozások és a beszélgetések eltüntetik ezeket az ékeket” — fogalmazott köszöntőjében Mezei János, a Magyar Polgári Párt választmányának alelnöke, külön köszöntve azokat, akik nem vándoroltak el egy jobb élet reményében, hanem itthon élik, amit Isten reájuk szabott. Az üdvözlő szavakat követően a helybéli ovisok és kis mazsorettek, majd a szaniszlói, mezőteremi, mezőpetri és mezőfényi tánccsoportok léptek színpadra — közben pedig rotyogott a bográcsos, három csapat dolgos kezei fáradhatatlanul készítették az ízletes, lekvárral, túróval és krumplival töltött strudlit, amelynek aranyló halmai szempillantás alatt tűntek el a tálcákról.

Szabó Kinga Mária