Ragyogó napsütés fogadta a májusi természet minden lüktető pompáját és színvilágát felvonultató Szatmárhegyen a Páskándi-megemlékezés résztvevőit, akik azért gyűltek össze Páskándi Géza Kossuth-díjas költő, író egykori szülőházának udvarán, illetve mellszobránál, hogy méltóképpen emlékezhessenek születésének 90., halálának 28.évfordulójára —  felidézve életét és életművét, amely ma is eleven örökség, élő üzenet és éltető szellemi forrás, s az marad a jövőben is.

A rendezvény azon a domboldalra kapaszkodó telken kezdődött, amelyen egykor a költő szülőháza állt - itt elsőként Huszti Gyula, a Szatmárhegyi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Duca Ioana történelem tanárnő elevenítette fel a sokoldalú, több mint 300 képverset alkotó művész életét, akinek „emléke nem csak a szatmárhegyi, nem csak a magyar közösség értékrendjében, de az egész kulturális életben élni fog.”  A Szatmárhegyi Általános Iskola tanulóinak zenés összeállítása pedig megidézte azt a Páskándit, akinek bájos gyermekversei óhatatlanul Szatmárhegyre repítik az olvasót – szavalatot hallgatót. 

Az ház falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzását követően a település központjában álló Páskándi-szobornál folytatódott az ünnepség, elsőként Szűcs Szabolcs szatmárhegyi polgármester mondott köszöntőbeszédet, amelyben emlékeztetett:  Páskándi egész életét meghatározták gyökerei, a szatmárhegyi táj, és  soha nem szűnt meg haza-gondolni. 

„Én egy nagy köszönetet szeretnék mindenek mondani — talán soha nem volt még ilyen szép idő a Páskándi főhajtáson. Köszönöm a helyi közösségnek, hogy magukénak érzik a rendezvényt, hogy 40 gyermeket mozgósítottak s megörvendeztetnek bennünket a szavalataikkal. Olyan időket élünk, amikor, ha Páskándi élne, akár gyermekversekben, akár novellában, akár regényben, de irodalmi Nobel-díjas alkotást tudna írni.” – fogalmazott ünnepi gondolataiban Pataki Csaba Pataki Csaba megyei RMDSZ- és megyei tanácselnök. Hangsúlyozva azt is: bár minden változik, egyvalami örök: magyar értékeinket tisztelnünk kell, és Páskándi olyat alkotott, amire méltán lehet büszke minden szatmárhegyi és minden Szatmár megyei ember. „Nullával osztom önmagam és én leszek a végtelen' — sokszor elemzik irodalmárok, filozófusok ezt a mondatát.  Az én felfogásomban azt jelenti, hogy nincs előttünk akadály!” – summázta Pataki, jó időt kívánva, és szépen sütő napot az áztató májusi eső után, nem olyan változékonyságot, mint amilyen az elmúlt években volt.

Marián Éva könyvtáros nem csak Páskándi változatos, viharos életpályáját  összegezte, amely 28 évvel ezelőtt, 1995. május 19-én ért véget, de felelevenítette az emléktáblák és a szobor állítását is, s mint mondta: „egy megvalósítandó feladatunk még van: hogy a könyvtár is Páskándi nevét viselje.” A könyvtár, amely nem csak az egyik legnagyobb Páskándi-gyűjteménynek ad otthont, de hamarosan emlékszobát is kialakítanak benne. „A Páskándi-kultusz megteremtése Szatmárhegyen nagyban köszönhető Muzsnay Árpi bácsinak, akinek gondja volt rá, hogy a láng soha ki ne aludjon — de ehhez kellett a helyi közösség, a szatmárhegyiek mellállása is. ” – mondta, majd a Hogy a fogalom ki ne vesszen című verset olvasta fel.
A beszédeket követően ismét a népes gyermekseregé volt a főszerep, akiknek előadásában számtalan, vidám, mókás és mosolyt fakasztó Páskándi-gyermekvers hangzott el — s akik nem mellékesen nagyon szép eredményeket értek el a pár órával korábban zajlott megyei Páskándi-szavalóversenyen. 
A kegyelet koszorúinak virágainak elhelyezését után Brendli István nyugalmazott tanító idézte fel 60 év távlatából Páskándival való szatmárhegyi találkozását.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!