A nőszövetségi zászlóavatás minden gyülekezet életében nagy ünnep. Ugyanígy ünnep volt a Szatmárgörbedi Református Egyházközség tagjai számára is a február 3–án lezajlott esemény, amelyre több Szatmár megyei helységből érkeztek nőszövetségi küldöttek.

Február 3-án ünnepélyes keretek között avatták fel a Szatmárgörbedi Református Egyházközség nőszövetségének zászlaját. Ami a nőszövetség történetét illeti: 2000-ben alakult meg — alig 12 éves —, s abban az időben a kezdeti lelkesedés létszámbeli növekedést is hozott magával, hiszen tíznél is több tagja volt e csoportnak, mára azonban hat-hét személyre csökkent ez a létszám, ám valamennyiük szívében ott él a Krisztushoz és a gyülekezethez való ragaszkodás. A tagok az idősebb generáció képviselői, sajnos, valami miatt úgy tűnik, a gyülekezet fiatalabb tagjai nem kívánnak részt venni ebben a szolgálatban. Bár őket is meg lehet érteni: a munkahellyel rendelkezőknek a munkaidő lejárta után a családot is el kell látniuk, s a napi munkában elfáradva vagy elfásulva nem szívesen vállalnak egyebet, az ún. háztartásbelieknek pedig ott van a kert vagy a megművelésre váró földecske. Bár nőszövetségi tag minden konfirmált leány lehet, a legfiatalabbakat lefoglalja a tanulás, az iskolapadból kikerülve pedig főleg a „hogyan tovább” kérdése foglalkoztatja őket.

Nőszövetségi élet

A nőszövetség tagjai minden héten pénteken bibliaórára gyűlnek össze, ami mindegyikük számára nagyon fontos, mert hiszik és tudják azt, hogy Isten szavának a tanulmányozása, a Teremtő akaratának a teljesítése az ember legfőbb feladata az életben – minden egyéb csak másodlagos. Ennek a lelki többletnek tudható be az, hogy a maroknyi lelkes csapat nem engedi el magát, és tenni akar a gyülekezetben. Például a Szatmárnémeti Református Gimnázium végzősei számára minden évben ballagó-tarisznyákat készítenek; keresztelési kendőket hímeznek; kiveszik részüket a gyülekezeti életből és a gyülekezeti szolgálatokból, imahetekre igényes ajándék-terítőt varrnak. Végül pedig, de nem utolsósorban, Isten kegyelméből zászlót is készítettek maguknak.

Imaheti előkészületek

Az elmúlt héten imahét volt a gyülekezetben, és mint minden évben, éppen a nőszövetségi asszonyok voltak azok, akik oroszlánrészt vállaltak annak előkészítésében és lebonyolításában. Igényes munkával elkészített ajándékban részesítették az imahét alkalmain szolgáló vendég-lelkipásztorokat. Gyülekezetük presbitereivel, azok feleségeivel és gyülekezetük más tagjaival egyetemben a nőszövetség gondoskodott arról, hogy ne csupán az érkező meghívottak és vendégek érezzék jól magukat, hanem mindenki, aki fontosnak tartotta azt, hogy ott legyen ezen az alkalmon. A szatmárgörbedi reformátusoknak nincs gyülekezeti házuk, ezért kénytelenek voltak a volt református iskola helyén épített állami iskola egyik termét elkérni, és ott berendezkedni a vendégségre.

Szalagtűzés

Vasárnap népes sereg gyűlt össze a református templomban, ahová Aranyosmeggyesről, Patóházáról, Józsefházáról, Sárközújlakról, Apából, Szamoskóródról, Szatmárnémetiből érkeztek nőszövetségi tagok. Az istentisztelet kezdetén magasra emelt zászlóval vonult be a házigazda szatmárgörbedi nőszövetség, majd őket követve a megnevezett gyülekezetek asszonyai, Bogya Kis Mária, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségi elnöke, Nagy Erika, a Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke, Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese és végül az eseményen részt vevő lelkipásztorok. Az istentiszteleten — ami egyben az imahetet záró alkalom is volt — Kürti Tamás házigazda lelkipásztor üdvözölt mindenkit, majd Nagy Erika egyházmegyei nőszövetségi elnök igehirdetése s Bogya Kis Mária lelkipásztor, Kovács Sándor esperes s a jelen lévő lelkipásztorok köszöntője következett. Az ilyen alkalmakon szokásos szalagtűzésre is sor került: a gyülekezetek, nőszövetségek képviselői igeversekkel kihímzett szalagokat aggattak az új zászlóra. Az igeversek természetesen jókívánságot, de ugyanakkor biztatást is jelentenek a szatmárgörbedi nőszövetségnek s általuk az egész református gyülekezetnek. Ezután a zászló megáldása következett a kerületi és az egyházmegyei nőszövetségi elnök asszonyok részéről.

A vasárnapi eseményt a szatmárgörbedi gyülekezet vallásórásainak, ifjainak és idősebb tagjainak műsora tette még színesebbé, majd nemzeti imánk eléneklésével zárult a nem mindennapi esemény. A zsúfolásig megtelt a templomban körülbelül kétszázan gyűltek össze, voltak messziről érkezett vendégek, külön erre az eseményre hazaérkezett gyülekezeti tagok, meghívottak. Az eseményt követően szeretetvendégségre került sor a templom kijáratánál, majd a meghívott vendégeket szerény vacsorával vendégelték meg a szervezők. Bár maroknyi csupán a szatmárgörbedi nőszövetség, de él és szolgálni akar. Ezért mindent megtesznek azért, hogy megmaradjanak, gyarapodjanak, elsősorban Isten dicsőségére, de gyülekezetük örömére és épülésére is.

A szatmárgörbedi református templom építésének és fennállásának rövid története (forrás: http://refszatmar.eu/gyulekezetek)

A görbedi reformátusokban már az 1800-as évek derekán megfogalmazódott új templom építésének a szándéka. Az 1898. május 8-án keltezett toronygomb-irat tanúsága szerint: „az 1840-es években (…) egyházunk tagjai önerejükből templom építésére egy kevés, alig megnevezhető alapot létesítettek”. Ezt a pénzalapot évtizedeken keresztül úgy kamatoztatták, hogy az — a század végére — „tekintélyes összeggé növekedett”. Új templom építése azért vált szükségessé, mert az előző templom — az 1895. április 22-i közgyűlés jegyzőkönyvi bejegyzése szerint — „már tarthatatlan állapotban” volt, illetve olyan kicsinek bizonyult, hogy a hívek egy részét nem fogadta be. Ez a közgyűlés mondta ki az új templom építésének a szükségességét is. Az előző, kicsi, régi templomban, amely a mostani helyén állt, 1897. augusztus 12-én délután 3 órakor tartottak utoljára istentiszteletet. Másnap fogtak hozzá a bontásához. A bontásból származó épületanyagot elárverezték. Az árverezésből befolyt összeget az új templom építési költségeire fordították. Az új templom alapját 1897 augusztusának végén rakták le, és egy év múlva, 1898. október 25-én már készen állt „a kor kívánalmának megfelelő”, „díszes templom”. A templomépítő lelkész Szabó József, a gondnok pedig Angi György volt. A gyülekezet akkoriban harminchat családból állt. A korabeli feljegyzés szerint ez a harminchat család biztosította a templom építéséhez a 80 000 téglát, a 36 öl követ, az 500 forint értékű faanyagot és a szükséges mennyiségű homokot. A templomépítő mester Szabó István nagykárolyi vállalkozó volt, aki 6500 forintért végezte el a munkálatot. A templomszentelésre 1898. október 29-én került sor.

1925. augusztus 25-én este fél 9-kor szélvihar sodorta le a templom toronysisakját. A torony új sisakja ugyanazon év novemberének végére készült el. Erről így tudósít az 1925. november 29-én kelt és fennmaradt másik toronygomb-irat: A tervet az építész 1925. szeptember 25-én „teljesen díjtalanul (azaz ingyen!) készítette, csupán azért, mert ő mint magyar kálvinista erkölcsi kötelességének tartja egy kicsiny református egyházon való megsegítést. Az ácsmunkát Szabó Ferenc terve szerint Préma László szinérváraljai ácsmester készítette (…), a bádogosmunkát egy igen jóravaló református magyar bádogos: Szász János nagybányai mester”. A toronysisak helyreállítása után, a következő évben (1926-ban) a templom új harangot is kapott. A gyülekezet a meglévő kisharang mellé nagyharangot öntetett. A toronysisak- és harangszentelés 1926. május 13-án volt. 1947-ben a gyülekezet kívül-belül felújíttatta a templomot. 1953 nyarán újabb vihar söpört át Görbeden, és ezúttal a torony gombját sodorta le. Az új toronygombot 1953. szeptember 13-án, ünnepi istentisztelet keretében avatták és húzták fel a toronyba. 1965-ben újból egy nagyobb méretű javítást végeztek a templomon. A bádogtető lemezeit megfordították, a külső vakolatot kijavították, és a csatornát lecserélték. A hálaadó istentiszteletet 1965. október 10-én tartották. 1980-ban történt a következő nagyobb felújítás. Ekkor a templom külsejét tatarozták újra, és ablakokat cseréltek. 1998-ban, a templom fennállásának 100. évfordulójára belső felújítást végeztek. A hálaadó istentiszteletre 1998. október 18-án került sor. 2002 kora tavaszán a torony százéves létráit és pihenőit cserélték ki újakra. 2007 novembere óta a templom fűtött. 2008 késő őszén a templom új, hőszigetelt ablakokat kapott, az eredeti fakeretes ablakok mintájára. 2010 nyarán a templom külsejét, 2011-ben pedig a templombelsőt újította fel a gyülekezet.