Nőkkel való találkozáskor, azok köszöntésekor újabban elmarad a kézcsók, nem kapnak a nők elsőbbséget, nem adják át nekik a helyet, nem kérik el a csomagjukat, és sok más olyan figyelmesség is kiment a szokásból, ami sokáig szinte kötelező volt. De nem gond, van egyenjogúság, bár egyre több nő ismeri be, hogy ez sem mindig előnyös.

Menjünk vissza az elejére! Sokáig a nő jobb esetben feleség lehetett, aki gyereket nevelt, de minden házi (sokszor nem házi) munka is rá várt, a férje kedvében járt, és tűrte annak szeszélyeit. Nem tehetett mást, eltartott volt. Még az sem élhetett másként, akinek gazdag szülei voltak, mert mit szólt volna a világ, ha elhagyja a férjét, mit kezdhetett az életben egy házasságtörő nő?

Majd változtak a dolgok. A nők is vállalhattak munkát, el tudták tartani magukat, önállósulhattak. Munkájuk mellett viszont továbbra is el kellett végezzék a házi teendőket, férjüket ezentúl nem kényszerből, hanem önként kellett ellássák, és a gyereket is kellett neveljék, mert mi mást tehettek. Többet dolgoztak, de egyenjogúak voltak.

Jött a modern kor, a nagy szavak korszaka. „A nő tetőtől talpig élet...”, „A nő körül forog a világ...”, „A nő a nyak...”. Ebben a korszakban kezdődött el a nők karrierhajszolása. Az élet szinte minden területén feltűntek a női vezetők, ma már nincs olyan szakma, amelyikben ne dolgoznának nők, elkezdve a vájártól az űrhajósig. Ezek közül sokan túlhajtottak, de nagy számban vannak azok is, akik megengedhetik maguknak, hogy kényelemben éljenek.

Egy idő után minden nőben felvetődik a kérdés: mennyire tudnak ők nőként érezni? A nőiesség minden nőben ott lapul, csak elő kell varázsolni. Ki az, aki erre a varázslatra képes? A férfi? Ő kellene legyen. Vagy ki más? Amennyiben vannak még férfiak, akik képesek és akarják is betölteni ezt a feladatot. Ez a varázslat csak akkor sikeres, ha a varázsige kimondása előtt a nő és a férfi együtt döntik el, hogy mit akarnak. Ameddig nincs közös döntés, addig nem következik be a varázslat. A nőiességet csak abból a nőből lehet elővarázsolni, aki tudja, hol a határ a munka, a hobbi és a karrier útján. A nőiességet csak az a férfi tudja elővarázsolni a nőből, aki a nőt nem csak egyenjogúnak, hanem társnak tekinti. Sem a férfi, sem a nő nem vágyhat többre, mint amennyit társa megadhat számára. Aki többre vágyik, az hiú álmot kerget, és nem képes a varázslatra. El kellene gondolkodni, hogy a mindennapi élet nehézségein mennyire könnyít az, ha két ember tud szépet és jót nyújtani egymásnak. És azon, hogy meddig tud fényes lenni az, amit egymásnak nyújtanak. Az emberek nagy része abban téved el, hogy gyakran túl előre néz, keveset foglalkozik a jelennel, egy idő után pedig azt tapasztalja, hogy az élete nagy része üres, kihasználatlan múltból áll. És most — a nőnapon — gondolkozzunk el, mi a fontos: az alkalmi csoki-rózsa vagy az állandó egymásra figyelés?

Elek György