Éveken, sőt, évtizedeken keresztül küzdöttek a nők az egyenjogúságért, az esélyegyenlőségért, béregyenlőségért, olyan dolgokért, amik mára már természetesek mindnyájunknak. A sok küzdelem végül célba ért, hisz 1917 óta március 8-át hivatalosan is nőnapként tartják nyilván.

Honnan ered?
A nemzetközi nőnap egészen 1857-ig nyúlik vissza, amikor március 8-án negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba New York utcáin, béregyenlőséget és munkaidő-csökkentést követelve. 1866 szeptemberében a Nemzetközi Munkásszövetség első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon, a konyhában van. 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak. A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később — nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására — II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.

Hova tart?
Ahogy a „változik az idő, változunk mi is” mondás tartja, semmi nem marad ugyanolyan, ahogy mi, emberek sem és a szokások sem. Minden elveszíti értelmét, majd újat nyer, pont ahogy a nőnap is. Sokáig küzdöttek elődeink, hogy lerombolják azokat a sztereotípiákat, melyek szerint a nőnek otthon, a konyhában a helye, ne dolgozzon, csak vezesse a háztartást és nevelje a gyereket. Hiába sikerült nagyrészt ezeket a gondokat leküzdeni, és esélyegyenlőséget kivívni, mindig felmerülnek újabb és újabb problémák, amikkel a nőknek meg kell küzdeniük. Mondhatjuk, hogy a nőnap minden évben új értelmet nyer, hisz minden évben küzdünk valamiért vagy valami ellen. Ahogy a múltban a nemek közötti egyenlőségért, úgy napjainkban a tiszteletért, a megkülönböztetés ellen, és legfőképp azért, hogy ne érezzük magunkat kevesebbnek azért, mert nők vagyunk. 

Miben nyilvánul meg?
Idő közben az ünnep sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. Az utóbbi években viszont a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők ellen elkövetett erőszak egyéb formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. Ilyen megnyilvánulás volt a „Me Too” mozgalom is, amely 2017-ben indult az Amerikai Egyesült Államokban, s amelynek célja volt elérni, hogy a nők merjenek felszólalni, ha munkahelyi bántalmazás vagy szexuális zaklatás áldozataivá válnak. A mozgalom kinőtte magát és az USA-t is, hisz a világ minden zugából kiálltak nők a nagyvilág elé, és el merték mondani azt, amit addig szégyelltek: hogy megfélemlítették őket, és szexuális zaklatás áldozataivá váltak.

Ennek a megmozdulásnak hála több híres rendezőről és producerről kiderült, hogy zaklatta az éppen vele dolgozó színésznőket. Egy további kezdeményezés, ami hazánkban is elterjedt, a „Virág helyett megbecsülést!” elnevezésű megmozdulás, aminek lényege, hogy virág helyett megbecsülést, elismerést és hangot kapjanak a nők a nemzetközi nőnap alkalmával. Már a tavalyi évben is másképp, rendhagyó módon telt a koronavírus-járványnak köszönhetően a nőnap, hisz home office-ban, bezárva „ünnepeltünk”. A bezártság, az emberi kapcsolatok hiánya pedig még inkább ahhoz vezetett, hogy a legtöbb nő elnyomásban élje mindennapjait, felszólalási lehetőség nélkül.

A „Virág helyett megbecsülést!” elnevezésű megmozdulás idei mottója pedig tökéletesen megfogalmazza azt, amire a nők igazán vágynak: „több figyelmet, esélyegyenlőséget a nőknek, amely most minden eddiginél erőteljesebben hívja fel a figyelmet a tettekre, amelyek elősegítik a nemek közötti egyenlőséget”.
Nyilván minden megmozdulás akkor nyerne értelmet, ha nem csak évente egy nap, március 8-án, hanem minden évben, mindennap ugyan azt a megbecsülést, tiszteletet, megértést, profizmust kapnák vissza a nők, amit adnak. Viszont addig is, amíg ezt elérjük, Marylin Monroe szavaival élve legyünk büszkék arra, hogy nők vagyunk. „Nem bánom, hogy a férfiak világában kell élnem, addig, amíg nő lehetek benne”.
Szilágyi Kinga