Nagy port vert fel Kovács Ákosnak a női szerepekről szóló nyilatkozata, pedig csak magánvélemény volt, nem muszáj vele egyetérteni. Általában akkor van egy kijelentésnek ilyen nagy visszhangja, ha abban olyan igazságok rejlenek, amelyekről nem szívesen beszélünk. Itt mégis valami másról van szó. Valami másról, amiről beszélni kellene. Ákos szerint:,,A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. (...) a női princípiumot beteljesíteni. (...) valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. Anyának lenni. (...) Hogy leszel anya, hogy töltesz a gyerekeiddel elég időt, hogyha vezető állású nem tudom ki vagy”. Aki ismeri a teremtés történetét, az tudja, hogy a nő a férfi számára segítőtársnak van teremtve. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha mindig így történt volna. De nem így történt és számtalan esetben nem így történik ma sem. Sok olyan társadalom van, melyben a nőt szolgaként ,,használja” a férfi. Ilyen szempontból érthető, hogy a fejlettebb kultúrákban a nők egyenjogúságra vágytak. Megszabadulni a férfiuralom alól, megszerezni az önállóságot, a függetlenséget. Elég sok helyen ezt a nők elérték. A függetlenségnek viszont az az ára, hogy dolgozni kell. Csak azok a nők tehetik meg, hogy ne legyenek a férfiak eltartottjai, akik saját jövedelemmel rendelkeznek, azaz dolgoznak. A nők csak később jöttek rá, hogy amennyiben családban élnek, munkájuk mellett a házimunka elvégzése is rájuk vár. Ekkor merült fel a munkamegosztás gondolata. A férfiak egy része megpróbál ezen a téren besegíteni, legtöbbjük viszont teát főzni se tud. Ezt tapasztalván egyre több nő döntött úgy, hogy nem kíván családban élni. Ennek az életformának is megvannak a maga előnyei és hátrányai, egy bizonyos kor után csak hátrányai vannak. A férfi-nő egyenjogúság egyik észrevehető eredménye, hogy a férfiak egy része elnőiesedett, a nők egy része elférfiasodott. Nem használ a férfiaknak, ha túl sok klasszikus értelemben vett női munkát végeznek, a nőknek sem, ha Ákos szavaival élve ,,magas beosztású nem tudom ki vagy” tisztségeket töltenek be. Most ne keressük az okait, mi miatt, de elég sok azonos nemű is köt házasságot. Ez is azt erősíti, hogy egyre kevesebb a nő és a férfi. A végére hagytam Ákosnak a ,,valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni” gondolatait. Bármennyire jól működik a családban az egyenjogúság, a munkamegosztás stb., van egy dolog, aminek elvégzésére csak a nő alkalmas: ez a gyerekszülés. Mivel ez tény és megváltozhatatlan, aligha beszélhetünk egyenjogúságról. Épp emiatt több egy nő, mint egy férfi. De még mindig nem tudjuk, mit kell tenni, hogy a nők nők, a férfiak férfiak maradjanak, és felismerjük az egymásrautaltság fontosságát.

 Elek György