Most már egyre jobban nyilvánvalóbbá válik, hogy az RMDSZ felső vezetése — érthetjük ez alatt a Szövetségi Állandó Tanácsot (SZÁT) és a Szövetségi Küldöttek Tanácsát (SZKT) is — között nem csupán a távolság nő, hanem a párbeszéd is megszakadt. Kezdődött ez akkor, amikor az elnökválasztás második fordulója előtt a SZÁT-tanácskozás előtt nem kérdezték meg a választókat, hogy kit fognak támogatni, így csupán az RMDSZ-es polgármesterekre hivatkozva döntött a testület úgy, hogy Iohannist nem tudja támogatni, Pontával viszont jól együtt tudott működni: mindezek ellenére mindenki szavazzon a lelkiismerete szerint. Miután a magyarság nyolcvan százaléka Iohannisra szavazott, az RMDSZ felső vezetése nem ismerte be, hogy hibázott, úgy döntöttek tiszteletben tartják a magyar választók akaratát, de továbbra is kormányon maradnak, mert csak így tudják folytatni az elkezdett beruházásokat. Rövid időn belül újra összeült a SZÁT, ismét úgy, hogy nem egyeztettek a választókkal és arra a döntésre jutottak: javaslatot tesz az SZKT-nak, hogy az RMDSZ lépjen ki a kormányból. Az SZKT szombaton lesz, de a szövetségi elnök már a hét elején bejelentette, hogy a szövetség nem vállal kormányszerepet, de támogatni fogja a kormányt. A hír bejelentése után sok SZKT-tag is feltette a kérdést: akkor miről fogunk mi dönteni? Amúgy nem meglepő a dolog, mert eddig még sohasem fordult elő, hogy az SZKT ne szavazott volna meg a vezetőség által előterjesztett javaslatot. Azt a kérdést is feltehetjük: hol van itt a közösség hangja?

Most előre támogatásunkról biztosítunk egy olyan kormányt, amelyiknek nem ismerjük a tagjait, amelyiknek akár Corneliu Vadim Tudor is tagja lehet?! Mit fog adni a magyarság számára az az újabb Ponta-kormány, amelyiknek elődei még akkor sem teljesítették ígéreteiket, amikor magyar miniszterelnök–helyettes is volt. Most ismét úgy tűnik: azért, hogy néhány pártkatonának megmaradjon a munkahelye, feláldozzuk a romániai magyarok érdekeit.

Elek György