Több szatmári olvasónk is aggódva jelezte a nyár folyamán, hogy nem egy ízben látott siklókat és viperákat a népszerű kirándulóhelyeken — kígyómarásról azonban ebben a szezonban nem érkezett még hír.

Javában tombol a nyár, így akik csak tehetik, igyekeznek a Szatmár megyei kirándulóhelyeket felkeresni, a hűs fák lombja alatt, a természetben eltölteni a hétvégéket. Szatmár megyében az egyedüli elterjedt mérges kígyófaj a keresztes vipera, amelynek mérge alapvetően a keringést gátló és véralvasztó hatású vérméreg, vérömlenyt okozó és izomműködést gátló aktivitással. Ez a méreg viszonylag alacsony toxicitású, ritkán halálos. A Szatmár Megyei Kórház ebben a szezonban nem rendelkezik viperaméreg elleni szérummal, de erre már évek óta nem is volt szükség — mondta el a Friss Újság megkeresésére Constantin Demian, a megyei egészségügyi intézmény szóvivője. Mint megtudtuk, ennek oka az, hogy rendkívül drága, a Cantacuzino Intézet már nem gyártja, ráadásul a szavatossági ideje is gyorsan lejár. Amint azt a Szatmár Megyei Kórház illetékesétől megtudtuk, az elmúlt évek folyamán nem jegyeztek halálos esetet, kígyó marta pácienseket pedig nagyon ritkán kell ellátniuk. Több mint öt évvel ezelőtt szállítottak be egy beteget, viperamarás gyanújával. Akkor rendelkezett ellenméreggel a kórház, így a páciens időben megkapta a szert. Utólag azonban kiderült, hogy mégsem vipera marta meg a férfit, és szerencsére a szérumnak sem voltak komoly mellékhatásai — magyarázta Demian. Nem árt ugyanis a szérummal vigyázni, mert néha ugyanolyan heves reakciókat válthat ki, mint maga a marás. A szakorvosnak alaposan mérlegelnie kell, mielőtt úgy dönt, hogy alkalmazza, hisz az ellenanyagban lévő fehérjék allergiás reakciókat válthatnak ki, ami akár halálos is lehet. Szintén jó pár évvel ezelőtt történt az az eset, amikor egy szatmárit kígyó mart meg, de volt annyi lélekjelenléte, hogy megfogta, és egy dobozban bevitte a kórházba, hogy pontosan meg tudják állapítani, milyen ellenszérumra van szüksége. A kígyó azonban egyik pillanatról a másikra eltűnt, még mielőtt kiderült volna, hogy mérgező-e a marása vagy sem. Így aztán tűvé tették az egész kórházat, mígnem egy kórházi ágy lábára tekeredve megtalálták. A kígyó nem volt mérges, így ellenszérumra sem volt szükség.

Végső esetben mar

A viperák, ha veszélyben érzik magukat, először menekülnek, ha viszont nem látnak kiutat, támadnak — leggyakrabban akkor, ha figyelmetlenségből rájuk taposnak. A vipera marása először keringési rendellenességet okoz: a sérült végtag a marás környékén megduzzad, elkékül. Elsősegélyként a végtagon szorítókötést kell alkalmazni, amennyire lehetséges, a seb fölött és alatt is. Ezt a szorítókötést 15–20 percenként érdemes meglazítani pár percre, nem egyszerre, hanem hol az egyik kötést, hol a másikat. Fontos, hogy a megmart személy rövid időn belül orvosi ellátásban részesüljön. A kígyómarást nem szabad kiszívni, mert egy lyukas fogon, vagy szájsérülésen keresztül ugyancsak felszívódhat a méreganyag. A kígyótámadás elkerülésére tanácsos túrázás során magas szárú zoknit viselni, valamint hosszú szárú nadrágot, és egy pálcával „sepregetni” a talajt a lábunk előtt, lehetővé téve a menekülést a megijedt állat számára.

Bumbuluţ Krisztina